Szokásomtól eltérően ezúttal nem videokártyákról, hanem az évek során használt autóimról olvashattok ebben a bejegyzésben.
Magyarországon az automata váltóra sokan értelmetlen amerikai őrültségként gondolnak. Jellemzően azok vélekednek így, akik még soha nem vezettek automata váltós autót. Jómagam azonban biztos voltam benne, hogy saját használatra kizárólag ilyen váltóval szerelt kocsit fogok vásárolni. Az élet mégis úgy hozta, hogy első autóm kézi váltós volt, de utólag belegondolva ez nem akkora probléma: semmiképp nem árt, ha az ember rutint szerez az itthon erősen domináló kézi váltóval még akkor is, ha a későbbiekben kizárólag automatát fog használni, ugyanis bármikor előfordulhat, hogy szükséghelyzetben kézi váltós autót kell vezetnünk.
Mivel sokakkal ellentétben sosem voltam abban a helyzetben, hogy a szüleimtől autót kapjak, ezért első gépjárművem megvásárlására szűkös keretek álltak rendelkezésre: első munkahelyem keresetéből összespórolva nagyjából 300 000 Ft körüli összeggel gazdálkodhattam. Őseim nyomására lemondtam az automata váltós Opel Calbirákról és bukólámpás Mazda 323F-ekről, és ismerősi körből egy Opel Corsát vásároltam, mely ugyan nem túl "menő" autó, ám én mégis elégedett voltam vele.
). Ettől az új iromány még elmarad egy kicsit: 12800-an látták az első oldalt, de van még ideje behozni a lemaradást. Ami ennél furcsább, hogy míg a 15 csúcskártyás írásomat, mely 20 oldalas volt, egész lelkesen végigolvasta a nép (a 14000 elsőoldalas látogatóból kb 6000 az összes oldalt megnyitotta), addig a 25 oldalas 150 kártyásnál már gyengébb az arány (a cikk végére már csak mintegy 2500 "követő" maradt, és ez a cikk összetettben sem szerepelt túl jól, amit nem igazán értek), az új cikk 65 oldalából pedig sokat csak alig több, mint 1000-en néztek meg. Mi lehet ennek az oka?









