Régóta tervezem már egy SLI vs Crossfire cikk megírását, de hatalmas anyagi ráfordítás igénye miatt mindeddig nem lett belőle semmi. Pedig a gyártó-specifikus több GPU-s megoldások korszakának (elvileg) lezárultával érdemes lehetne a dx9-10-11 érát végignézni: melyik technológia skálázódik jobban 2-3-4 GPU-val, illetve mire képesek a régebbi csúcsvasak párba kötve? A dx12-es multi-GPU varázsolás már kimaradna, az már nem az én világom, elhaladt mellettem az idő

Mint általában, úgy most is a tesztkonfig beszerzésével kezdtem a dolgot: ha nem is lesz cikk belőle, de kiindulópontra mindenképp szükség van. Az előző postban bemutatott Core2-es rendszernél persze erősebbre volt szükség. Most egy jó kis 1366-os rendszert fogok használni. Vicces belegondolni, hogy ez már egy 9 éves platform, de az aranyáron mért 2011-es vasokon kívül még mindig lever mindent. Ennek megfelelően persze tartja is az árát, de azért sikerült egy lapot szerezni, méghozzá az MSI X58 Pro-E személyében. Ez egy eléggé lenézett, alsóbb kategóriás lap, de így is tud mindent, ami nekem kell: vagyis Quad SLI és 3-way SLI támogatása is van. Ezen kívül számomra kedves darab, hiszen annak idején a rossz emlékű full-csúcs-kazán ASUS elhalálozásakor pont egy ilyen példány segített befejezni a nagycikkemet

Mindig is szerettem volna kipróbálni a Quad SLI-t, de valahogy sosem volt rá lehetőségem. Most viszont végre rendelkezésemre áll az összes szükséges hardware elem, de persze nem ment minden zökkenőmentesen.

Lássuk, hogy miből áll a rendszer:

- ASUS P5N32-E SLI PLUS alaplap. A lényeg a terméknévben ártatlanul megbúvó "Plus" szócskán van, ami alapján még azt is hihetnénk, hogy az alap P5N32-SLI-nél valamivel jobb lapot kapunk, ugye? Sajnos az ASUS nevezéktanában ez egy irgalmatlan gányolást, két egyáltalán nem egymáshoz tervezett chipset összeházasítását jelenti. Ráadásul nagyon okosan úgy helyezték el a két 16x-os PCIE sínt (ami a Quad SLI beüzemeléséhez kell), hogy a (nem ehhez az alaplaphoz adott, de szintén ASUS-os) SLI híd még véletlenül se érje át a két kártya közötti rést. Sajnos manapság annyira nehéz Quad-SLI képes LGA775 lapot szerezni, hogy jelenleg kénytelen leszek ezzel beérni, mert nem sikerült 780i/790i chipsetes alaplapot szerezni.

Tegnapi szerzemény: az első dupla GPU-s NVIDIA kártya, a Gigabyte 3D1! Ráadásul nem is a hazánkban elterjedtebb, butított órajelű, 1 ventilátoros XL változat, hanem az eredeti, dupla ventis. Legnagyobb meglepetésemre működik is, pedig az urban legend, és a korabeli PH teszt szerint csak a hozzá csomagolt alaplappal lenne működőképes, de az ASUS A8N32-SLI lapomban is elindult, igaz csak 1 GPU látszott (az SLI módhoz valószínűleg már tényleg a saját alaplapja kellene). Egyébként kézbe véve meglepően kompakt kis kártya, igaz nem is csúcs GPU-k vannak rajta, csak 2 db 6600GT. És a legszebb az egészben, hogy egy mezei 6600GT áráért, azaz fillérekért sikerült hozzájutni :)

Több mint 10 éve kezdtem a VGA kártyákat gyűjteni, kezdetben 3dfx és nVidia kártyákat vegyesen, később csak 3dfx-et. Sajnos ezek a gyűjtemények már nincsenek meg, pedig a Voodoo gyűjtemény ma már egy vagyont érne.

Később cikkeimhez gyűjtöttem be rengeteg kártyát, melynek csúcspontja a nagycikkem volt, mely több mint 350 kártyát mutat be, de a tavaly karácsonykor megjelent használt VGA tanácsadó cikkemhez is összeszedtem csaknem 100 kártyát, melyek nagy része a saját tulajdonomat képezte, még ha csak átmenetileg is.

Aztán idén tavasszal egy pénzigényes project miatt eladogattam a felgyülemlett kártyákat (nagy részük egy gyűjtő ismerősnél landolt), de maradt azért a tulajdonomban pár kevésbé érdekes, nehezen eladható példány. Most ezeket szedtem össze, mert már én sem emlékeztem pontosan, hogy mik vannak, és ha már lefotóztam őket, akkor gondoltam megosztom a képeket az olvasókkal is, hátha érdekel valakit :)

Apró érdekesség a statisztikai adatok kedvelőinek: 3 és fél év telt el eddigi (és vélhetőleg mindörökre) legnagyobb cikkem megjelenése óta, és épp a napokban nézegettem az olvasottsági adatokat, amikor feltűnt, hogy nemrég lépte át a 300 ezres lehívási értéket. Ez azt jelenti, hogy még ennyi idő után is ránéznek páran, bár nyilván sokkal kevesebben, mint megjelenése után, hiszen a 150 ezret már 5 hónap után elérte, a duplázásra pedig 3 évet kellett várni. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ez a lehívás szám 65 oldalra oszlik el, vagyis egy oldalt átlagosan 4615-en tekintettek meg, a kezdőoldalt pedig 40451-en hívták le, vagyis ennyi egyedi olvasó volt, aki legalább részben belekukkantott a cikkbe.

Az azóta megjelent cikkeim már jóval kisebb népszerűségnek örvendenek. Legutóbbi használt VGA tanácsadóm alig több, mint 111 ezer lehívásnál jár, ebből 19646 elsőoldalas megnyitással, a régebbi vasakat bemutató AGP-s cikk pedig csak kicsit kevesebb, mint 78 ezer lehívást tud felmutatni, 12537 elsőoldalas megnyitással. Legnépszerűtlenebb írásom pedig a csaknem 1 éve megjelent processzor tesztem, mely ugyan bevallottan egy félbehagyott project eredménye, de így is érdekes, hogy mindössze 45000 lehívást ért el, kevesebb mint 10000 elsőoldalas megnyitással. Úgy látszik ez a téma nem csak rajtam fogott ki, de az olvasóközönséget sem érdekli annyira.

Manapság a passzív hűtésű VGA kártyák szinte teljesen eltűntek a kínálatból, még az ultra-low-end szegmensben is többnyire ventilátoros megoldásokat találunk, ám régebben a felsőbb kategóriás modelleken sem volt ritka a ventilátor nélküli hűtés. A harmadik GeForce generációban nem készült butított MX változat, így az órajelcsökkentett Ti 200 tekinthető a kínálat aljának, az alsóbb szegmensekbe pedig továbbra is a GF2-es MX és Ti modelleket szánta az NVIDIA. A GF3 Ti 200-ra a legtöbb gyártó aktív hűtést és RAM hűtőbordákat is szerelt:

Ennek tudatában meglepő lehet az a tény, hogy referencia ajánlás szerint mindössze egy kis méretű (később a GF4 MX-eken bevetett) passzív borda kell a kártyára! Korabeli hír

Kommentár nélkül...