BB Évi abbahagyta a tekergést. Winston, a lány és a hálós beléptek a szobába, és gyorsan megpróbálták felmérni a helyzetet. BB Évi gyors mozdulattal leszakította az ablakról a függönyt és magára tekerte.

Nagyon szégyenlős lány volt ő valójában. A függöny mögött rejtőző kamera és a két operatőr, valamint a tévékészülékek előtt ülő retardált és agymosott nézők most egy emberként várták, hogy mi fog történni.

Renátó viszont kissé zaklatott állapotba került, hiszen BB Évi tánca eddig kizárólag neki szólt, és bizony igen vad kólázásra volt kilátás.

Winston a tárgyra tért. ''Van itt telefon?''

Érdeklődő szavait a jelenlévők a megdöbbenéstől nem tudták kommentálni. Winston hangja egy pillanatra megállt a levegőben, majd a szoba kőpadlójára zuhant, ahol ezer darabra tört össze, hogy kongó üresség vegye át a helyét.

Renátó rohadtul zabos volt. Miután Winstont egy pattogó öregúrnak tekintette, ezért félretolta az útból és a hálós mellének szegezte az ujját.

''Ki a fene vagy te, mi a francot akarsz...'' Szava elakadt. ''És hol vetted ezt az állati élethű véres atlétát?''

A hálós arcán szomorú mosoly suhant át.

''Láttad volna a mellszőröm...''

Winston agyában felrémlett Macaulay Culkin két apja és rosszat sejtett.

''Ti meg mi az anyámat bájologtok itt? Telefont keresünk.'' Renátóra nézett. ''Nem érdekel, hogy ki a franc vagy, talán a sárga nyakkendős ügynök haverja, teszek rá, takarodj innen.''

A nőknek különösen jók az előérzeteik. A lány és BB Évi is sejtette, hogy itt csetepaté lesz, de mindketten meg akarták akadályozni. Az intelligenciájáról messze földön híres lány agyában szerinte világmegváltó gondolatok ébredtek, amelyek közzétételével igyekezett a figyelmet elterelni.

''Mostam fogat.''

Winston foghegyről odabökte: ''Ha nem tetted volna, akkor most nem kéne ezt a két testet cipelnünk.'' Szemével az ajtó elé dobott szerelő hullájára és a lány anyjának mozdulatlan porhüvelyére sandított.

BB Évi is a közbelépés mellett döntött. Ledobta magáról a függönyt (a hálós egyből nyújtotta felé a törölközőt, hogy be tudja magát takarni) és Winston elé lépett.

''Tudod milyen vonzó vagy, cukifiú? Mint Harvey Keitel.''

Winston hátán felállt a szőr. Az operatőrök zoomoltak.

Stohl András összeráncolta a szemöldökét. ''Élő állatot tilos a Villába behozni!'' Fogta a nyulat és kidobta az ajtón. Alighogy a tányérsapkás fehér nyúl földet ért, visszaváltozott Tahi-Tóth Lászlóvá és megrázta a fejét. Nem értette a dolgot, de sok ideje nem volt merengeni, mert megjelent K ügynök, és valami furcsa tárggyal villantott egy nagyot, amitől László memóriájából kiürült az utóbbi órák eseménye.

''Nos, Villalakók!'' Stohl András a játékszabályok és a következő feladat ismerkedésébe akart belefogni, amikor észrevette Winston kezében a pisztolyt. Winstonnak ugyanis nagyon elege volt. Hidegre akarta tenni ezt a pojácát és keresni egy telefont, azaz kijáratot.

''Fegyvert is tilos a Villába hozni!'' Stohl András egy mozdulattal kicsavarta Winston kezéből a stukkert. Hiába, no, a Surviver nem múlt el nyom nélkül. ''Komolyan kezd elegem lenni ebből a sok balfékból, hogy vezessen így az ember műsort?'' Stohl láthatóan kiborult, a többi mondatát - amelyek Árpa Attilára és felmenőire vonatkoztak - kiskorú olvasóinkra tekintettel nem idézzük.

Stohl András az asztalhoz hajolt, felszívott egy csík heroint, majd Jaguarjába pattant és elhajtott.

A lány kinyitotta a kólát, erre az egyre vágyott most. A természetes összetevőkből álló nedű viszont az utazás során felrázódott, így 62%-a a lány arcába spriccelt. A hálós tudta, hogy mi a dolga, odasietett a törölközővel, és gyengéden megtörölte a lány arcát. Fordnak igaza volt - gondolta - mindig legyen nálad törölköző.

Winston megkövülten ült. A hálós és a lány szemrehányóan néztek rá. ''Nem értem. Ez a sárga inges biztos Smith ügynök volt, soha nem láttam még embert ilyen gyorsan kicsavarni a kezemből a pisztolyt. Sőt. Szoftvert sem.'' Winston úgy döntött, hogy keres egy telefont, a lánnyal és a hálóssal elindultak, hogy körbenézzenek a Villában.

Egy ajtó mögül hangokat hallottak, nevetést. Winston benyitott.

A szobában BB Évi épp erotikusnak gondolt táncot lejtett Renátó előtt.

A lány és a hálós atlétát viselő fiatalember döbbenten figyelték Winstont. A lány még a sikítást is abbahagyta.

''Ez most komoly?''

Winston bólintott. Sebesen járt az agya. Úgy érezte, hogy ebből a helyzetből nincs más kiút, túl sok a zavaró körülmény. Hiába is próbálná innentől a normális, civilizált világ szabályainak megfelelően megoldani a problémát, egyszerűen nem látott megoldást arra, hogy hogyan tudná Tahi-Tóth Lászlót, a szerelő hulláját, az alélt anyukát, illetve Macaulay Culkint és két apját meg nem történtté tenni.

Érdekes módon a lány kapcsolt először.

''Ha te most lelépsz, Winston, akkor mi itt maradunk a...'' A lány kereste a szavakat, de a hálós kisegítette: ''...slamasztikában!'' A lány most először nem Vinszinek szólította Winstont, aki ezt észre is vette.

''Van választásotok. Morpheusnál mindig van egy marék kék és piros pirula.'' Winston a kinyitotta az ajtót. Tahi-Tóth László fehér nyúllá változott. A lány és a hálós döbbenten álltak.

''Jöttök?'' Winston nem úgy tűnt, mint aki habozna itt hagyni a két fiatalt. A lány komoly arcot vágott, a hűtőből kivett egy üveg kólát és bólintott. A hálós is bólintott, ő viszont a fürdőszobába ment (amely még mindig tocsogott a lepedékes-vízben), felkapott egy törölközőt és a vállára dobta.

''Mindig legyen nálad törölköző.''

Winston kilépett a folyosóra. Szeme sarkából látta, hogy Macaulay Culkin kék szemei a fehér nyúl láttán elkerekedtek. Winston csípőből tüzelt, szinte oda sem fordult a kis szöszi felé, aki hangtalanul bukott orra, miután a golyó pont a szeme között találta el.

Winston, a lány és a hálós elindultak lefelé a lépcsőn. Egy lépés távolságból követte őket a fehér nyúl, aki érdekes módon kék színű tányérsapkát viselt.

''Trinity szerint itt a sarkon van egy fülke.'' A lány helyeselt. ''Igen, tényleg van!''

Tényleg volt. Winston felemelte a kagylót, kicsit zöldesen vibrált, majd eltűnt. A lány eltökélten megtette ugyanezt, a hálós pedig magához ragadta a nyulat, majd ő is kisvártatva eltűnt.

Mind a hárman úgy érezték, hogy kisebb eszméletvesztésen mennek keresztül. Egy harsány hangra riadtak, amely ezt kiáltotta:

''Üdvözöllek benneteket a Való Világban!''

Citromsárga ingben és zöld nyakkendőben Stohl András állt előttük.

Winston szemei kidülledtek. Több okból is aggódott a kialakult helyzet miatt. Egyrészt a zsernyákkal nem kólázni kellene, hanem elküldeni valahogyan a fa.. Szóval messze. Másrészt meg mi az, hogy lány rábukik egy ilyen degenerált fejű zsarura, aki ráadásul Tahi-Tóth László?

A lány csillogó szemmel várta a rendőr válaszát. Érthetetlen, de a bal válláról mintha kicsit lecsúszott volna a blúz.

Tahi-Tóth Lászlónak nagyon jól esett a lány rajongása. Ám becsülte a munkáját.

''Szolgálatban nem iszom.''

Winston átvette a kezdeményezést. ''Igazán kedves, hogy benézett, nincs semmi gond, viszlát.'' Majd határozott mozdulattal bevágta az ajtót.

Több dolog történt egyszerre.

A lány sikkantott. Már rég volt rá példa, de most eljött az ideje. Sikkantásában segélykérés, vágy és kétségbeesettség keveredett. Tahi-Tóth László a gerincében érezte a sikkantás fontosságát és tudta, hogy mindez neki szól. Ráadásul látott már ő is detektíves akciófilmet, úgyhogy - bár sosem volt még hasonló helyzetben - rutinból a küszöb és az ajtó közé tette bal lábfejét, hogy a becsukódást megakadályozza.

Tahi-Tóth László bal lábfeje szilánkosra tört.

A lány újból sikkantott, sikkantásába most a saját érzésein túl a zsernyák fájdalmához köthető hanghatás is vegyült, ugyanis László bizony nem kicsit ordított. A hangzavartól felébredt anyu is a szekrényben, ám a hálós igen profin ütötte le egy villáskulccsal. A folyosó végén kinyílt egy ajtó, Macaulay Culkin kiváncsian kidugta szöszi fejét.

Winston nyugodt ember hírében állt, de most elvesztette a cérnát. Kitárta az ajtót (Tahi-Tóth László ordítása egy pillanatra abbamaradt), jóválisan rámosolygott a rendőrre, felkapta a folyosóról a poroltót, majd újabb mosoly keretében ismér rávágta László lábfejére az ajtót, illetőleg ''úgymond'' véletlenül ráejtette a poroltót is. Rákacsintott Macaulay Culkinra és rendkívül nyugodt hangon ezt mondta:

''Ha kitolod a pofád, beleteszlek a poroltóba.'' Ezek után kirúgta a megdöbbenéstől megkövült Tahi-Tóth László lábfejét (illetve annak maradékát) a küszöbről és bevágta az ajtót.

Nem törődött a lánnyal, aki folyamatossá tette a sikítást, nem törődött a hálóssal, aki ki akart jönni a szekrényből. A telefonhoz lépett és felemelte a kagylót.

''Trinity, kérek egy kijáratot.''

Winstonnak kezdett kicsit elege lenni. Akárhányszor elindult a hullával az ajtó felé, mindig valami megakadályozta. Azt gondolta, hogy Macaulay Culkin után már nem jöhet rosszabb.

Tévedett.

A hálós kilesett a kémlelőn, majd kissé remegve fordult vissza. Winston úgy találta, hogy a hálós hirtelen kicsit mintha sápadt lenne. Vagy csak az atléta lett sötétebb a vértől?

''Egy rendőr van kint.'' A lány majdnem elájult, Winston kapta el. Hirtelen azt érezte, hogy itt van ez a lány, akinek olyan fantasztikusan, fogmosással kezdődött a napja, megismerkedett egy igen daliás szerelővel, akinek izgalmas dolgok kandikáltak elő a gatyazsebeiből, és most itt áll falfehéren, be van tojva egy zsarutól, van egy hulla, egy alélt mama, meg ez a hálós is... Winston elképzelte, ahogyan ő könnyedén szökell egy messzi tengerparton kéz a kézben a lánnyal, miközben látja, hogy a hálóst, a szerelőt és a rendőrt a cápák marcangolják, anyuka pedig isteni BOGrácsgulyást készít.

(Történetünk ezen pontján kénytelen vagyok megemlíteni, hogy narrátori szerepkörömből kilépve kicsit leugattam Winstonnak, hogy ez itt NEM egy dél-amerikai sorozat, úgyhogy lesz szíves befejezni az érzelgést.)

Winston megrázta a fejét.

''Egy rendőr?'' Nem is hitte el, de ő is kikémlelt. A lukon egy Tahi-Tóth László jellegű ember látszott, aki valóban rendőrnek volt öltözve. Winston megint a régi volt. A szerelő hullája újra a szekrény tetejére került, a hálós pedig az ájult anyukával együtt a szekrény belsejébe költözött. Winston beadott neki egy franciakulcsot, hogy az alkalomadtán eszmélő hölgy gyors kezelést is kaphasson, majd megigazította a gallérját és szélesre tárta az ajtót.

''Nahát, parancsoljon!'' Winston úgy tett, mintha meglepődne Tahi-Tóth László megjelenésén. A rendőr is meglepődött.

''Maga nem az figura, aki abban az izében ott izél? Tudja, ahol Travoltának akkor stukkere van, amivel szélövi annak az izének a fejét.''

Winston tudta.

''Ha kimondja, hogy Harvey Keitel, lesz még egy hullánk.'' Ezt gondolta, miközben bal szemével a poroltóra sandított. A zsernyákon látszott, hogy igen mély töprengésbe merült. Winston úgy gondolta, hogy nem várná meg, míg a közeg rájön a megoldásra, ezért megpróbálta rövidre zárni a társalgást.

''Van valami gond?''

Tahi-Tóth László meglepve kapta fel a fejét. Visszazkkent a szerepbe.

''Nos, a szomszédok jelentették, hogy verekedés hangját hallották. Szeretném megkérdezni, hogy verekedtek-e esetleg Önök, illetve hallattak-e ilyen hangokat.''

Winston tudta, hogy egymagában nem elég meggyőző, így teatrálisan hátrakurjantott.

''Drágám gyere csak, a biztos úr azt szeretné tudni, hogy verekedtünk-e!''

A lány szinte azonnal felbukkant az ajtóban, épp szóra nyitotta a száját, hogy az ''ugyan, hova gondol?'' formulát kiejtse, ám akkor megpillantotta a rendőrt. Elállt a lélegzete. Micsoda daliás férfi, és ez a kis bajusz! Ennivaló, ahogyan zavartan forgatja a kezében azt a csinos kis tányérsapkáját. Így aztán a lány mást mondott, mint amire Winston számított.

''Kő kóla?''

Macaulay Culkin nevetése betöltötte a folyosót. Nevelőszülei büszkén feszítettek Winston kiterült teste felett. Miután látták, hogy további teendőjük már nincs, kéz a kézben visszaballagtak a lakásba.

Winston nem volt hülye. Mikor megvillant előtte a poroltó, tudta, hogy úgysem lenne esélye. Ezért kicsit flérehajolt, hogy ne érje annyira keményen az ütés, majd rendkívüli tehetséggel zuhant össze, hogy aztán ne mozduljon. Ezzel elkerülte, hogy keményen megruházzák.

Amint a kis család betette maga mögött az ajtót, Winston felkelt. Nem kis hosszúságú káromkodást eresztett meg, majd dühében még a mellette heverő poroltóba is belerúgott.

Történetünk ezen pontján meg kell emlékeznünk arról a fontos tényről, hogy Winston jobb lábának két ujja a poroltóval való találkozás következtében eltörött.

A lány kinyitotta az ajtót és Winstont látta meg, ahogyan visongva fél lábon ugrál. Arcán nem az átszellemültség kfejezése tükröződött. A lány tudta, hogy segítenie kell, ezért szolgálatkészen hozott egy kólát. Winston beügetett a lakásba, a kólát a jobb lábfejére öntötte.

(Később Winston lábfejéről öngyújtóval kellett leégetni a zoknit, mert a kólától kissé összeragadt.)

Winston úgy döntött, hogy ideje kicsit higgadtan áttekinteni a helyzetet. Adott volt tehát egy hulla, akit el kellett tüntetni. Adott volt egy intelligenciájáról messze földön híres lány, aki - így fogmosás után - Winston számára egész vonzónak tűnt. Adott volt még egy hálós atlétát viselő fiatalember, akinek abnormálisan tekergő szőrszálát az előbb említett lány anyja kitépte. Mind az illető anya, mind pedig a hálós éppen nem volt eszméleténél.

A dolgot bonyolította, hogy a lány anyja nem tudott sem a hálós, sem a hulla, sem pedig Winston jelenlétéről és Winston úgy gondolta, hogy jobb lenne, ha ez így is maradna. Odament a hálóshoz és belerúgott. Ez a jelek szerint nem használt, úgyhogy Winston fogta magát és belecsípett a hálós mellébe, oda, ahol korábban a szőrszál tekergett elő.

Ez hatott. A hálós felugrott és meglepően gyorsan képbe került.

''Tudom, hogy a szőrszál elvesztése trauma a számodra.'' Winston hangja nyugodt volt és szeretetteljes. ''A problémát meg fogjuk oldani, most azonban sürgősebb teendőnk akadt.'' Winston teátrálisan a szerelő és az anya egymásba gabalyodó (vagy BOGozódó?) testére mutatott. Winston a lányra nézett.

''Hol lakik anyád?''

A lány rutinból felelt. ''A tied!'' Winston megcsóválta a fejét. ''A fogmosás nem növeli meg az intelligenciát.''

''Anyádat hazavisszük. Mintha itt sem járt volna. Mintha csak álmodta volna. A szerelőt megoldjuk útközben. Ne tököljünk, menjünk.'' Winston a hátára kapta a szerelő hulláját és az ajtó felé indult. A hálós a lány anyját emelte fel, hogy kövesse Winstont, amikor is újból csöngettek.

Winston hosszú időre leblokkolt. Aztán felsejlett előtte egy idősebb férfi karaktere, ahogyan azt ismételgeti: ''blokkolnám''. Ettől újra magához tért.

A két másság fenyegetően közeledett. Egyikük fél kézzel letépte a falról a poroltót és finoman csapkodta vele másik tenyerét. Winston észrevette, hogy izzad. Őrült erővel dörömbölni kezdett az ajtón, remélve, hogy a bent egymáson fetrengő ájult emberhalom valamelyik tagja eszmél, és megmenti Winstont egy kiadós veréstől. Winston titkon az ánuszát is féltette.

A hálós tompa puffanásokat vélt hallani. Eszmélni kezdett, ám mellkasába szörnyű fájdalom hatolt. Újra elalélt.

A lány dörömbölésre riadt fel kábultságából. Nehezen tért magához, konstatálta, hogy otthon van. Szájában meglepő ízt érzett, majd azonosította, hogy kóla és fogkrém keveredéséről lehet szó. Fogkrém?!

A lány rájött, hogy ő bizony eszméletvesztése előtt fogat mosott.

Lassan végigtekintett a szobán, meglátta a szerelő hulláját. Halkan sóhajtott... ezzel sem jött össze. Aztán meglátta a hálós kinyúlt testét, amint mindkét kezét a melléhez szorítva groteszk fintorba torzult arccal fekszik. Vele bezzeg összejött, de most hehe... és eszébe jutott a szőrszál. A lány már szinte vidám volt, amikor feltűnt neki, hogy a dörömbölés egyre erősebb.

Az intelligenciájáról messze földön híres lány konstatálta, hogy Winston nem tartózkodik a hajlékban. Agyában valósággal száguldoztak az információk, így végre összekapcsolta ezt a tényt a dörömböléssel, és úgy döntött, hogy Winston talán be akar jönni, bár a kelleténél kissé hangosabban kopogtat.

A lány - hogy bizonyosságot szerezzen - az ajtóhoz tántorgott és belenézett a kémlelőbe.

Még épp látott egy piros poroltót elsuhanni, volt némi robaj is, aztán csönd.

Winston gyorsan bepakolta a lány, az anyja és a szerelő testét a fürdőszobába és rájuk csukta az ajtót. Utána elkapta hátulról a hálóst és egy mozdulattal a szekrénybe zárta.

A hálós ki akart jönni. Winston rávágta az ajtót. A hálós hangtalanul kucorodott össze a szekrény sarkában, Winston úgy ítélte meg, hogy egy ideig kussolni fog.

Nagy magabiztossággal kinyitotta a bejárati ajtót. És nem látott senkit. Ekkor megszólalt egy vékony hang.

''Csókolom, csak apukám átküldött, hogy kérdezzem meg, van-e kölcsönbe két tojás...''

A gyerek idáig Winston térdét nézte (ez volt szemmagasságban), ám most feltekintett, és elakadt a szava.

''Harvey Keitel?''

Winston csak a lánynak nézte el, hogy Harvey Keitel-nek szólítsa. Igazából mindig nagyon ideges lett e név hallattán, már az óvodában is Hárvinak csúfolták. A gyermek ráadásul pont úgy nézett ki, mint Macaulay Culkin, akit utált.

Winston tehát - mondjuk ki - némiképp elvesztette az önuralmát. Kilépett a folyosóra.

''Harvey Keitel az apád rühes dereka, te kis tejfölhajú porfing! Takarodj innen, mert eltöröm mindkét lábad!''

A gyerek méreteihez képest igen gyors futásra kapcsolt. A folyosó végén nyílt egy ajtó, és kilépett a legnagyobb darab ember, akit Winston valaha látott. Meglehetősen fenyegetőnek tűnt.

''Elismételnéd?''

Az ajtóra közben újabb árnyék vetült.

''Drágám, mit mondott a fiunkra?'' És kilépett még egy ugyanekkora férfi.

Winston első gondolata az volt, hogy ő személy szerint ellenzi a melegházasságokat, azt pedig pláne, hogy két férfi örökbe fogadja Macaulay Culkint, ám úgy ítélte meg, hogy ez nem a legalkalmasabb pillanat arra, hogy ezt az elméletét a jelenlévőkkel megossza.

Jobbnak látta visszavonulni, ezért belökte a lány lakásának ajtaját, hogy visszajusson a retardáltakkal tűzdelt, ám biztonságos hajlékba.

Döbbenten konstatálta, hogy az ajtó becsukódott, kívülről pedig nincs kilincs.

A lány szemébe könnyek gyűltek. Winston lassan feltápászkodott. Két dologra volt szüksége: kólára és vasalóra, mert nadrágja összegyűrődött. A hálós is magához tért, döbbenten nézett le mellkasára, amely véres volt.

''Tudod, hogy mióta növesztettem?! Tudod te?! Régebb óta, mint Kozsó a tincsét!''

Nyöszörgés hallatszott, Anyu éledezni kezdett. Winston némi aggodalommal mérte fel a szituációt, saját szerepét és a hálós jelenlétét még kimagyarázhatónak tartotta, de a szerelő hullája kicsit bonyolította a helyzetet. Winston a lányra nézett.

''Tudom, hogy most kicsit drasztikus leszek.''

A hűtőhöz lépett, kivett egy üveg kólát. Igen technikásan pörgette meg a feje felett, majd Anyu fejére csapott, aki elnémult. A lány minden előzmény nélkül elájult. Hiába no, gyengék voltak az idegei.

A hálós négykézláb közlekedett a lakásban, a mellszőrét kereste. Motyogott.

''Talán még meg lehet menteni...''

Winston ebben a pillanatban úgy érezte, hogy ő az egyetlen épelméjű ember a környéken. Ez annyiban nem zavarta, hogy két potenciális idióta már ájultan feküdt, a harmadik pedig nem volt beszámítható. Winston úgy döntött, hogy elege van, egy remekül induló, kólázós estét rombolt szét ez a sok balfék, így ideje kezébe venni a dolgokat.

A kúszó-mászó hálós mögé settenkedett, újból meglóbálta a kólásüveget...

Csengettek.