Winston a fejével intett. A hálós villámgyorsan feldobta a szerelő testét a szekrény tetejére, ő maga pedig a szekrénybe bújt.

Winston most a lány felé nézett. Szeme parancsolóan villant, behátrált a fürdszobába, az ajtót pedig becsukta. A lány kinyitotta a bejárati ajtót.

''Anyu, hát te mit keresel itt?''

Anyu belépett. Ösztönösen érezte, hogy valami nem stimmel. A lányára nézett és rájött, hogy mi zavarta eddig.

''Mostál fogat?''

A lány bólintott. Szeme sarkából látta, hogy a szekrényajtó becsípte a mellszőrt, amelynek vége kikunkorodott. Ez kicsit feszélyezte.

A hálós nagyon kellemetlenül érezte magát a szekrényben. Moccani sem bírt, saját mellszőre fogságában volt. A szekrény teteje közben kezdett átázni és félő volt, hogy a szerelő hullájáról csepegni kezd a véres víz.

Winston sem volt épp nyugodt. A fürdőszobában totálisan sötét volt, a csempe pedig csúszott. Winston meg sem moccant, csak hallgatta a beszélgetést.

Kint folytatódott a kissé kínos kommunikáció.

''Miért jöttél?'' kérdezte a lány. Anyjának valahogy úgy tűnt, hogy nem látják szívesen.
''Csak meg akartam kérdezni, hogy kipróbáltad-e a fogkefét. Zavarok?'' Közben szemével körbepásztázta a szobát.

A tekintete a szekrényre szegeződött. Megcsóválta a fejét.

''Kislányom, máris foszlik az új kabátod?'' Határozott mozdulattal a szekrényhez lépett, és a kikandikáló - szerinte ruhafoszlányt - gyors mozdulattal letépte.

Innentől felgyorsultak az események.

A hálós felordított a szekrényben. A lány sikkantott, ezúttal elég rendes hangerővel tette ezt. Winston érezte, hogy valami nincs rendben, ezért ő is a beavatkozás mellett döntött. Mire a fürdőszobaajtóhoz ért, a hálós fájdalmában a szekrény belső falát rugdosta. A szerelő teste a rezgéstől megingott és leesett.

Pont Anyura.

Ebben a pillanatban Winston feltépte a fürdőszoba ajtaját, de megcsúszott a csempén, így valósággal kizuhant a helyiségből. Szerencsére puhára esett, hiszen a lány anyján elterülő szerelő teste megvédte az ütéstől.

''Anyu?'' kérdezte a lány, aggodalommal a hangjában.

Nem kapott választ.

A hálós a lányra meredt. A lány a hálón áttekergő mellszőrre meredt. Winston rájuk meredt.

A szerelő addigra megmerevedett.

A hálós észrevette a szerelő hulláját. Egyből kapcsolt. ''Vele nem volt jó, igaz?''

A hálós újra a lányra nézett. ''Mostál fogat?''

Winston próbálta enyhíteni a feszültséget. ''Nem iszunk egy kis kólát?''

A lány egy sikkantás erejéig magához tért. Ebben a sikkantásban most düh, döbbenet és tehetetlenség keveredett. Meg kell hagyni, ügyesen adta elő. Az eddigi magasröptű társalgásban most csend állt be.

A lány törte meg.

''Vinszi, küldd el. Most.'' Winston megnyomta a ''Send'' gombot a mobiltelefonján. A lány dühös nézésére megvonta a vállát.

''Csak poénnak szántam.''

A hálós is próbálta kicsit lazítani a szituációt. ''Főnök, magának nincs is humora.'' Winston bólintott. A hálós tekintete újból a szerelőre tévedt. ''Mi a frász kandikál itt elő?''

Winston megtalálta végre önmagát.

''A jelek szerint ti ismeritek egymást. Nem számít. Ezt a hullát most el kell takarítanunk. A kandikálás lényegtelen. Kellene kóla.''

A lány elrohant kóláért. A hálós akcióba lendült. A szerelő testéhez lépett és a vállára kapta az egészet. Épp mikor a lány visszaért a kólával, akkor indult az ajtó felé. Atlétán áttekeredő mellszőre a szerelő bal talpát csiklandozta. Winston megnyugodva vette tudomásul, hogy a hálós mindjárt elhúz a hullával biztos helyre, ő pedig itt maradhat a lánnyal kólázni.

A hálós a kilincsre tette a kezét, amikor is csengettek.

Winston, a lány és a hálós egymásra nézett. A mellszőr kissé megrezzent.

Csengettek. A lány tudta, hogy ki lesz az, de mégis örömmel üdvözölte a kissé szúros tekintetű, őszülő halántékú, tömzsi urat.

''Vinszi!''

A látogató egy pillanatra sem mosolyodott el.

''Vinszi, tudsz róla, hogy ahogyan öregszel, egyre jobban hasonlítasz Harvey Keitel-re?'' A lány még mindig sugárzott.

Winston Wolf rögtön a tárgyra tért.
''Mostál fogat?''

''Igen, Vinszi, és itt van a probléma''. A lány bevonszolta a férfit a fürdőszobába, hogy megmutassa a lepedékes padlón kecsesen elnyúló szerelőt, akinek arca... nos, nem éppen reggeli matinébe való volt, már csak a jelentős mennyiségű vér miatt sem. Winston tekintete a szerelő kantáros nadrágájra szegeződött.

''Mi a rosseb kandikál itt elő?'' Szeme a zsebekből kibukkanó tárgyakat pásztázta. A lány gyorsan közbevágott: ''Én is ezen gondolkodtam, Vinszi, de most ne próbáljuk ki, hogy mire jók ezek, inkább adj tanácsot.''

''Egyedül nem tudom ezt megoldani, de van rá emberem.'' A férfi arcán töprengés jelei látszódtak. ''Mindenesetre adj egy kólát.''

A lány örült, hogy ilyen testreszabott feladatot kapott, a hűtő felé rohant. Winston a szerelő mellé térdelt (de vigyázott, hogy élére vasalt nadrágja ne legyen lepedékes-véres-vizes), és kitapogatta a pulzus. Majd bólintott.

A lány visszatért a pohár kólával. Winston első ízben mosolyodott el. ''Köszönöm.'' Felhörpintette az italt, majd az üres poharat elemi erővel a szerelő fejéhez vágta.

''Még élt.''

Nem mondhatni, hogy a lány nyugodt maradt volna az események hatására. Ezért sikkantott. Ebben a sikkantásban volt némi döbbenet, egy nagy adag hisztéria és egy csiptnyi tisztelet, értelemszerűen Winston irányába. Az óvodai szerelem nem múlt el nyom nélkül.

A férfi elővette.

A mobiltelefonját és tárcsázott. (Érintőképernyős, Bluetooth-os, MP3 lejátszós, Dual Core processzoros, vízhűtéses, titánium-burkolatos.) Röviden beszélt, hangja utasító volt.

''Öt percen belül itt a legjobb emberem, meg fogjuk oldani az ügyet.''

Nem is telt el öt perc. Csengettek. A lány kinyitotta az ajtót és megpillantotta a fiatalembert, akitől elállt a lélegzete.

A fiatalember hálós atlétát viselt.

A lány nagyon rosszul aludt. Álmában Pilátus volt, de nem tudta, hogy mire vélje ezt. Korán reggel saját szájszagára ébredt, el is felejtette, hogy névnapja van.

Anyukája egy fogkefével lepte meg.

Némi tapogatózó próbálkozás után a lány nekiállt fogairól eltávolítani a lepedéket. Tudta, hogy kemény délelőttje lesz, de arra nem számított, hogy még a mosdó is eldugul. Ki kellett hívni a szerelőt.

A szerelő kisvártatva meg is jelent. Igen jó kiállású fiatalembernek látszott, kantáros nadrágjának oldalzsebeiből különböző szerszámok kandikáltak elő. (A szerelő kiskorában nagyon sok Old Shatterhand regényt olvasott, és ott figyelt fel a ''kandikál'' szóra. Az összes valamirevaló cowboy jellemzésében szerepelt, hogy milyen revolver nyele kandikál elő a pisztolytáskából, így modern értelmezésben a szerszámait igyekezett úgy elhelyezni, hogy a felületes szemlélő rögtön arra gondolhasson: nicsak, itt valami határozottan kandikál. Elő.)



A lány el sem tudta képzelni, hogy a sok szerszám mire való. Illetve el tudta képzelni, de ennek részletezésétől kiskorú olvasóink nyugalma érdekében eltekintünk.

A szerelő bemászott a mosdó alá, kitekeredve. A lány lezseren támasztotta a fürdőszoba ajtaját és a szerelőt nézte. Amaz a válla felett visszanézett.

Hmm. Tipikusan így szokott kezdődni egy-két jobbféle, este 11 után fogható csatorna jelenete. A lány gyorsan döntött: most vagy soha!

''Kő kóla?''

A szerelő elmosolyodott, tudta, hogy ez mit jelent és válaszolt: ''Kő''. Ám a lány, várakozásával ellentétben a fridzsiderhez loholt, és kivett egy üveg kólát (a hűtőben kizárólagosan kóla volt található.) A szerelő megvonta a vállát és lecsavarta a tömítést.

A némiképp lepedékesnek látszó víz pillanatok alatt szétfolyt a kövön. A lány visszatért, kezében a kólával. Próbált igen igézően nézni. A szerelő szerint most jött el a pillanat, hogy akcióba lépjen, és hirtelen mozdulattal próbált a lány irányába kihátrálni a mosdó alól, ám a túlzott sietség miatt látványos mozdulattal és igen brilliáns (16 Khz-es) hangeffektussal ütötte be a fejét a lefolyó aljába.

A lány sikkantott.

(A lányok a sikkantást kiskoruk óta, titokban, folyamatosan gyakorolják, hogy mire nagyok lesznek, minden helyzetben tudjanak megfelelően sikkantani. A lány mostani sikkantásában izgalom és ijedtség keveredett, ugyanakkor némi tettrekészség hangját is felfedezhette benne a figyelmes hallgató.)

A lány egyből határozottan a szerelő felé indult, hogy felsegítse a kissé kábult mesterembert, ám a lepedékes csempén megcsúszva Csisztu Zsuzsát megszégyenítő piruettet mutatott be, mely gyakorlat végén a kezében levő kólásüveg a szerelő fején, hősnőnk magastalpú cipői pedig az arcán csattantak.

A csattanás után a lány már látta, hogy ezúttal felesleges lenne sikkantania.

Nem esett kétségbe. Egyből eszébe jutott óvodai szerelme, Winston Wolf, és a lány tárcsázott...

Kő kóla? - kérdezte az igényes, hálós atlétát viselő srác.
Nem. Dugunk? - kérdezett vissza az intelligenciájáról messze földön híres leány.

Dugtak.

Utána még üldögéltek egy picit az árokszéli bokor alatt és nézték, ahogyan a hold fényénél egy korcs kutya éppen pisil.

- Na, mennem kell, eltolunk a haverokkal még egy jointot. - mondta a srác, akinek olyan keményen fogta a zselé a haját, hogy idefele jövet lefejelt egy villanyoszlopt, mire az kidőlt.
- Oh! - mondta a lány, miközben már arra gondolt, hogy mégiscsak jobban megérte volna Majkának megmutatni a melleit, mint a hálóssal dugni, akinek a mellbimbója melletti abnormálisan erős szőrszála áttekeredett az atlétán.

Ráadásul nem is volt jó. Későn tette be, és röviden, mint Ivan Zamorano a Chile-Paraguay meccsen 92-ben.

Már megint nem sikerült férjet találnia. Pedig úgy hitte, hogy mindent jól csinált.

Talán majd legközelebb... a Majka.