Voltam pénteken a Dumaszínházban. Direkt úgy vettünk jegyet, hogy Kőhalmi legyen.

Ő volt az utolsó.

Háromnegyed kilenckor kezdték, Csenki Attilával. Attila nem volt a helyzet magaslatán, egyszer-kétszer azért mosolyogtam (nem értem az Erste bank reklámját, hogy "mi az ön fejével gondolkodunk". Ezek tényleg mindig a dugásra gondolnak?), de összességében kissé unottan kavartam az elém rakott rettentően jó limonádét.

Aztán szünet, jött Benk Dénes. Én szeretem Dénest, kicsit mindig olyan, mintha maga is meglepődne azokon, amiket mond. Itt azért repkedtek már a marhaságok bőven, de még mindig inkább csak egy fix mosolyt kölcsönzött az arcomra, mint véres röhögést. Mindegy, Dénest szívesen hallgatom sokáig, mert kellemesen szórakoztat.

És aztán, végre, megjött Kőhalmi. Először is: ez az ember is tud mosolyogni, ami számomra új információ. És belekezdett, és én két mondat után már a földön feküdtem volna, ha nem ülök egy széken. Simán félrenyeltem a limonádét, vagy 10 poénról maradtam le, mert még az előzőn sírtam, emberek néha ököllel ütötték az asztalt, annyira készen voltak, ez a csávó egy ÁLLAT. Nekem viszonylag magas a humorküszöböm, de ez kiverte a biztosítékot, még akkor is röhögtem könnyezve, amikor mentünk ki (11:30), megabeszarás. És egyetlen olyan poént sem mondott, amit már hallottam, full friss volt az anyag és fergeteges. Az egészre meg rátesz egy lapáttal a fapofával előadott duma, meg a jellegzetes Kőhalmi szófordulatok és hangsúlyok. 10/10, nincs mit hozzátenni.

basszus, hogy az ember ahogyan öregszik, úgy válik egyre szentimentálisabb pöccsé, hogy amióta élek, azóta szénné röhögöm magam azon, hogy a szépségversenyeken jön ez a világbéke szöveg, mintha egy üresfejű szőke liba tényleg bármit is tudna tenni, de wazze:

én vágyom a világbékét.

frankón.

be kéne vezetni tesztüzemben, hogy mindenki kurvára azt mondja másoknak, akikkel nem ért egyet, hogy wazze, ecsém, szerintem neked rohadtul nincs igazad, de tudod mit? leszarom, és élj a hiteddel meg a nézeteiddel boldogan, ahogyan én is teszem, oszt ha elfogy otthon a tej, akkor csöngess át, adok szívesen.

hogy akkor mi lenne?

Hű, hát basszus, többször kéne borkóstolnom, basszus, basszus. Egyébként rohadtul nem volt tervben Vylyan, csak a harkányi hétvégénket egységcsomagban vettük, amiben benne volt a borkósti is, de először valami Gálhoz akart vinni minket a szervező, csak ott nem volt hely, aztán lett belőle Vylyan. Ahol viszont én már voltam, de szép emlékeim voltak, Z viszont még nem volt, márpedig ezt neki velem kell átélnie, tiszta sor, nekem pedig vele, mivel két évig tanult borászatot.

Hát mondjuk az élből nem szar, hogy ketten voltunk csak. És ott ugrált az asztalunk körül a pincemester (Balázs), meg még két arc, akik hozták a borokat. Meg mondjuk olyan idő volt a terasz, hogy hűha, meg mondjuk ezek tényleg nem szarral gurigáznak, simán volt minden kóstoló másfél decis, úgyhogy a hetes sor végére (ami három óra alatt ment le, és nulla százalékban sürgettek, pedig hatkor megjött a happybirthday csoport is a különterembe) rendesen becsiccsentettünk, ezt mondjuk kifejezetten bírom Z-ben, mert olyankor, hm, kissé cserfes. Catch my draft?

1. nem kell venned porszívót a csajodnak, csak gégecsövet, mert a szájával szív
2. minden nap új fogkefét veszel neki, mert reggelente mindig eltűnik egy a szájában
3. eszik egy kis hagymát, és a szomszédok elköltöznek a szájszag miatt
4. öblögetéshez toalett-kacsát használ, mert az a perem alatt is megöli a baktériumokat
5. ha a csajod angolokkal találkozik, akkor mindenkinek úgy köszön, hogy hello mr. president
6. egyik nap hazamész és kilenc pasi évez a csajod szájába, egyszerre
7. a gyerekek anyák napi műsorában a piroska és a farkasban ő játssza a farkast
8. romantikus séta közben leszólít benneteket egy cirkuszigazgató, aki bohócnak szerződtetné
9. minden nap elfogy egy karton rúzs
10. ha egy parkban azt mondja, hogy óóó, ott rögtönzött kosármeccs alakul ki

ui: ha valaki esetleg nem tudná, hogy ki ez a, khm, hölgy: http://www.youtube.com/watch?v=uRvtry4gGFU

Naponta átlagosan biztos beesik a postaládánkba 3-4 hazai és 1-2 angol nyelvű sajtóközlemény. Polacheck mester feladata ezek között mazsolázgatni és a lényegesebbeket kissé megvágva (marketingdumát lecsípve) a nagyérdemű elé tárni, de ami ma jött, azt inkább átküldte, a hozzáfűzött kommentet nem idézném, mert nem szalonképes.

Az egy dolog, hogy teljesen megmagyarázhatatlan okokból mindenféle PR cégek sajtólistájára felkerülünk, én speciel rendszeresen értesülök róla, hogy a P-Nívó Betonexpressz kerékpárcsapata mikor és hol áll rajthoz, milyen eredménnyel és milyen alakút ürítenek a versenyzők, de jönnek a hírek új tévékről, mikrosütőkről és egyéb okosságokról is.

A mai nyertesünk azonban szegről-végről belevág az oldalunk, illetőleg az oldalaink profiljába, az EA-nek sikerült egy olyat produkálnia, amitől érthetően nem foszthatjuk meg a közvéleményt:

Szerelme ellen focizott Kovácsovics Fruzsi

Kovácsovics Fruzsi a kedvese ellen lépett nemrég pályára a FIFA'09 4v4 focidöntőn. Az énekesnőt bármennyire is imádja Ben, a VIVA műsorvezetője, a játék közben nem kímélte. A szerelmesek egyébként szabadidejükben is gyakran fociznak, hiszen ez Ben kedvenc sportága.

Fruzsi kapusként igyekezett helyt állni a női csapatban, de szerelme többször is betalált a hálóba. Hogy ne legyen sértődés a dologból, a műsorvezető egy-egy gól után puszit nyomott szerelme homlokára.

A lecsóba csapok, egyből, ez itten a lényeg:

http://videotar.mtv.hu/Videok/2008/09/22/22/Ekezettel_dragabb_az_SMS.aspx

Egyrészt sírva-röhögős, ahogy próbál nagyon komoly lenni a "mobilarena.hu internetes magazin szakértője". Másrészt meglepően választékosan fogalmaz, szerintem alámondásos.

És akkor a háttér.

Van ez az SMS para évek óta (Nokia 3310 második sw verzióban ütötte fel a fejét), amely a GSM abc és a UNICODE karakterkódolás közötti ellentétekről szól. Az eredeti SMS szabványban a magyar á, é, í, ő, ű betűk nem szerepeltek, a kibővített szabványban viszont igen, de a UNICODE pont emiatt két helyen tárol le egy betűt. Egy üzeneten belül azonban a karakterkódolás nem változtatható, vagy GSM abc, vagy UNICODE az egész. Ha utóbbi, akkor feleződik a beírható karakterek száma, plusz arra is lefoglal a rendszer pár karaktert, hogy ennek a kódolásnak a jelenlétét tudassa a fogadó oldal számára.

Rohad a lábam. Na, nem úgy, ahogyan most bizonyára az olvasó elképzeli, csak így hívom. Januárban műfüves pályán taknyoltam egy izmosat, felhorzsolódott a lábszáram. Ám a szokásokkal ellentétben nem gyógyult be, hanem besötétedett, körötte vöröses folt képződött és viszket, mint a fene.

Szoktam mosakodni, igen.

Szóval rohad a lábam, ez a "miért mész orvoshoz?" kérdések gyors leszerelésére rendszeresített tömör, és velős válaszom. Viszont tényleg eljött a pillanat, hogy azt mondjam: a jelek szerint ez magától nem jön helyre, lássa orvos és hümmögjön.

Először csak kutyafuttában mutattam meg egy general orvosnak, aki adott rá Betadint és azt mondta, hogy ha nem javul, akkor sebészet. Nem javult. Utána háziorvos csodálkozott rá, mondta, hogy bőrgyógyászat. Hittem neki, elmentem. Szent János Kórház.

Azt mindenki felejtse el, hogy csak úgy besétál a rendelési időben és meg is vizsgálják. Francokat. Ott szembesülsz vele, hogy időpontot kell foglalni, egy papírfecnire kiragasztott telefonszámon. Hatalmas poén, tényleg, az ember szabaddá teszi magát, átverekszi magát a remek közlekedéssel megáldott fővároson, és hello: kaphatsz időpontot. Nem csak én szoptam be, hanem a fél betegállomány, már a lépcsőn felfele lehetett érezni, hogy a lefelé jövők nem jókedvükben anyáznak.

Áh. Megviccelt az egyik legdrágább PNA a hétvégén. Harman-kardon, überminőség, igazi fullos cucc, távirányítóval meg mindennel (lesz majd teszt is róla, persze), valamilyen szinten iGO alapú szoftverrel, de annyira átdolgozva, hogy csak Moha bá miatt ismertem rá, ott figyelt a szélvédőn és kicseszett velem. Nem kicsit, nagyon.

Soltvadkert. Frittmann, az év borásza, jelenés hétkor, kóstoló, vacsora. A szállásunktól (különösen ajánlott plecsni a szállásra: Anna panzió) navi szerint 5 perc kocsival, nosza, akkor go. Körforgalom, hajtsbe-hajtski-menjtovább-forduljobbra, oké, aztán már látszott is a zászló a kijelzőn, ami a célt jelzi, ám 500 méterrel előtte földutat érzékelt a különösen nem erre tervezett autó első sárvédője, előretekintve pedig a nagy semmi látszott. Moha bá persze bíztat, érkezés a célhoz, már csak 300 méter, és a navi kirajzolta a következő keresztutcát is a cél után közvetlenül, gondoltam, csak lesz ott valami hidden sarokház, vagy a Frittmann pincét szó szerint kell érteni.

A cingárnak pont jó volt a hálós atléta, ami Winston hajított be a szoligépbe. A cingár derékig ki is emelkedett a szerkezetből, amit a jelenlévők ovációval fogadtak, különösen az igéző szemű lány arcán volt látható némi megkönnyebbülés, de még a 140 kilós kopasz fiatalember is kipréselt magából lelkesülten egy "Hö" szócskát, mintegy jelezvén jelenlétét.

Bár ez az atléta igen mutatós darab - szólt a cingár - alsótestemet nem tenném közszemlére, ha nem feltétlenül szükséges.

Az igéző szemű értette a célzást, s elrohant a cingár és a szakállas ruháiért, amit egyébként sokkal előbb is megtehetett volna, de néha még az igéző szemek mögött is megállhat az agyműködés.

Közben Winston szemébe könny szökött, amit a jelenlévők nem tudtak nem észrevenni.

Winston érezte, hogy túl jelentős figura ő ahhoz, hogy ne adjon magyarázatot, s belekezdett, mert a 140 kilós kopasz már szóra nyitotta a száját. Még egy "Hö" viszont nagyon nem illet a kissé magasztos helyzethez.