A lány szemébe könnyek gyűltek. Winston lassan feltápászkodott. Két dologra volt szüksége: kólára és vasalóra, mert nadrágja összegyűrődött. A hálós is magához tért, döbbenten nézett le mellkasára, amely véres volt.

''Tudod, hogy mióta növesztettem?! Tudod te?! Régebb óta, mint Kozsó a tincsét!''

Nyöszörgés hallatszott, Anyu éledezni kezdett. Winston némi aggodalommal mérte fel a szituációt, saját szerepét és a hálós jelenlétét még kimagyarázhatónak tartotta, de a szerelő hullája kicsit bonyolította a helyzetet. Winston a lányra nézett.

''Tudom, hogy most kicsit drasztikus leszek.''

A hűtőhöz lépett, kivett egy üveg kólát. Igen technikásan pörgette meg a feje felett, majd Anyu fejére csapott, aki elnémult. A lány minden előzmény nélkül elájult. Hiába no, gyengék voltak az idegei.

A hálós négykézláb közlekedett a lakásban, a mellszőrét kereste. Motyogott.

''Talán még meg lehet menteni...''

Winston ebben a pillanatban úgy érezte, hogy ő az egyetlen épelméjű ember a környéken. Ez annyiban nem zavarta, hogy két potenciális idióta már ájultan feküdt, a harmadik pedig nem volt beszámítható. Winston úgy döntött, hogy elege van, egy remekül induló, kólázós estét rombolt szét ez a sok balfék, így ideje kezébe venni a dolgokat.

A kúszó-mászó hálós mögé settenkedett, újból meglóbálta a kólásüveget...

Csengettek.