Winstonnak kezdett kicsit elege lenni. Akárhányszor elindult a hullával az ajtó felé, mindig valami megakadályozta. Azt gondolta, hogy Macaulay Culkin után már nem jöhet rosszabb.

Tévedett.

A hálós kilesett a kémlelőn, majd kissé remegve fordult vissza. Winston úgy találta, hogy a hálós hirtelen kicsit mintha sápadt lenne. Vagy csak az atléta lett sötétebb a vértől?

''Egy rendőr van kint.'' A lány majdnem elájult, Winston kapta el. Hirtelen azt érezte, hogy itt van ez a lány, akinek olyan fantasztikusan, fogmosással kezdődött a napja, megismerkedett egy igen daliás szerelővel, akinek izgalmas dolgok kandikáltak elő a gatyazsebeiből, és most itt áll falfehéren, be van tojva egy zsarutól, van egy hulla, egy alélt mama, meg ez a hálós is... Winston elképzelte, ahogyan ő könnyedén szökell egy messzi tengerparton kéz a kézben a lánnyal, miközben látja, hogy a hálóst, a szerelőt és a rendőrt a cápák marcangolják, anyuka pedig isteni BOGrácsgulyást készít.

(Történetünk ezen pontján kénytelen vagyok megemlíteni, hogy narrátori szerepkörömből kilépve kicsit leugattam Winstonnak, hogy ez itt NEM egy dél-amerikai sorozat, úgyhogy lesz szíves befejezni az érzelgést.)

Winston megrázta a fejét.

''Egy rendőr?'' Nem is hitte el, de ő is kikémlelt. A lukon egy Tahi-Tóth László jellegű ember látszott, aki valóban rendőrnek volt öltözve. Winston megint a régi volt. A szerelő hullája újra a szekrény tetejére került, a hálós pedig az ájult anyukával együtt a szekrény belsejébe költözött. Winston beadott neki egy franciakulcsot, hogy az alkalomadtán eszmélő hölgy gyors kezelést is kaphasson, majd megigazította a gallérját és szélesre tárta az ajtót.

''Nahát, parancsoljon!'' Winston úgy tett, mintha meglepődne Tahi-Tóth László megjelenésén. A rendőr is meglepődött.

''Maga nem az figura, aki abban az izében ott izél? Tudja, ahol Travoltának akkor stukkere van, amivel szélövi annak az izének a fejét.''

Winston tudta.

''Ha kimondja, hogy Harvey Keitel, lesz még egy hullánk.'' Ezt gondolta, miközben bal szemével a poroltóra sandított. A zsernyákon látszott, hogy igen mély töprengésbe merült. Winston úgy gondolta, hogy nem várná meg, míg a közeg rájön a megoldásra, ezért megpróbálta rövidre zárni a társalgást.

''Van valami gond?''

Tahi-Tóth László meglepve kapta fel a fejét. Visszazkkent a szerepbe.

''Nos, a szomszédok jelentették, hogy verekedés hangját hallották. Szeretném megkérdezni, hogy verekedtek-e esetleg Önök, illetve hallattak-e ilyen hangokat.''

Winston tudta, hogy egymagában nem elég meggyőző, így teatrálisan hátrakurjantott.

''Drágám gyere csak, a biztos úr azt szeretné tudni, hogy verekedtünk-e!''

A lány szinte azonnal felbukkant az ajtóban, épp szóra nyitotta a száját, hogy az ''ugyan, hova gondol?'' formulát kiejtse, ám akkor megpillantotta a rendőrt. Elállt a lélegzete. Micsoda daliás férfi, és ez a kis bajusz! Ennivaló, ahogyan zavartan forgatja a kezében azt a csinos kis tányérsapkáját. Így aztán a lány mást mondott, mint amire Winston számított.

''Kő kóla?''