Nem, de pl van aki annyira petőfisen ír, hogy csak na, de nem Petőfi akar lenni, hanem olyan (pl Karinthy Frigyes, de asszem a Bödőcsnek is voltak ilyen dolgai, tán még Hofinak?).
Erre amúgy a legjobb példa a nagy jazz zenészek játéka. Van egy sztenderd amit úgy játszanak, hogy van hogy a szám végére esik csak le a tantusz, hogy mi is maga a szám amit játszottak De van mikor rock zenekarok jammelnek koncerten és fel-fel jön egy téma/dallam amit beleszőnek az improvizálásba, tudod hogy mi az, de nem az.
Azaz Petőfit szavaltak de alaposan átírták a sorokat.

Amúgy erről az jut eszembe, hogy Szabó Gábornak volt az pár albumán néha Beatles feldolgozás, azok milyen jók is voltak. Tőle is tanult pl Santana gitározni.

re: #55348 Ba cy lus
Vagy ha nincs felesleged 40-100ezred a koncertre és elmész a helyi kocsmába a tribute előadód megnézni a söröd áráért akkor annyi. Esetleg adott esetben az eredeti előadó már rég alulról szagolja az ibolyát. Esetleg az eredeti előadó már nem tud fellépni, mert pl idős, vagy annyi helyre hívják, hogy a te országod fővárosa lesz az utolsó a listán ahova elmenne.

Szerk:

re: #55360 Ctrl+Alt~Del
Na ne vedd már magadra. Itt sem feltétlenül kezdőkről volt szó, inkább hobbiról/hobbistákról. De pl szerintem Justin sem oktat arról hogy kell pont úgy hangzzanod mint x-y előadó, x-y száma. Nem mellesleg általában feldolgozásokkal, variálásokkal szoktak kezdeni a kezdők is, úgymond egyszerűsített változatokkal sokszor.

[ Szerkesztve ]

Mos mé, hánem? De! Vagy nem...