Ez a topic épített vízhűtésekkel foglalkozik, kompakt vízhűtések topikja erre a linkre kattintva érhető el! [link]
A topic a kompakt vagy más néven AIO vízhűtésekkel nem foglalkozik!!!!
Olvasd el, mielőtt kérdezel!
A topik az egyedileg épített vízhűtésekkel foglalkozik, így ebben tud érdemi segítséget nyújtani, a gyárilag egybeszerelt vízhűtések, kompakt vízhűtések topikja itt található. Kompakt vízhűtés
A legelterjedtebb közülük a Corsair termékei, a topikja itt található. Corsair Hydro Series
A vízhűtésről, kezdésként.
Első körben tisztázzuk talán az egyik legelrettentőbb dolgot, az árat. Egy újonnan összeválogatott hűtés ára alapvetően attól függ miket hűtünk. Legelterjedtebb kétféle megvalósítás mikor csak a processzort vagy a processzort és a videokártyát is hűtjük. Egy processzor hűtése körülbelül 40-50 ezer Ft-ba kerül, míg ha a videokártya is bekerül a rendszerbe 70-80 ezer Ft-ról beszélhetünk, alsó hangon.
Aki nem szeretne ennyit rákölteni, nekik ajánlottak a fentebb említett kompakt vízhűtések, illetve minőségibb léghűtések, ami fele vagy harmad árból is megvásárolhatók.
Processzor léghűtés topik
VGA léghűtés topik
Másik megoldás, ha árat szeretnénk spórolni, a használt termékek vásárlása vagy a nem PC vízhűtéshez való alkatrészek használata.
A használtpiac eléggé pang, lévén drága és szűk réteg használja ezen termékeket, így ha használt alkatrészekből akarjuk felépíteni a rendszert, az valószínű sok időbe fog telni és nem biztos hogy minden alkatrész amit kinéztünk egyáltalán megtalálható. Nem lehetetlen, de türelem és ügyesség kelleni fog a használt termékek esetén.
A legnagyobb választék talán helyben a Hardveraprón található, természetesen más aprós oldalakon is körbe lehet nézni, de általában itt kapni épkézláb dolgokat.
A nem PC vízhűtéshez való eszközök. Itt szinte minden szóba jöhet, amivel kiváltható valamely alkatrész. Radiátor helyett autó fűtésradiátora, szivattyú helyett fűtés keringetője vagy akvárium szivattyú. Csak pár dolgot említésképp. Érdemes mérlegelni, hogy ezek is sokszor pénzbe kerülnek, kijön-e annyival olcsóbbra hogy megérje foglalkozni vele, illetve a többletmunka, takarítás, átalakítás, javítgatás ami azzal jár hogy ezek használhatóak legyenek vízhűtéshez.
Vízhűtéses hardverek eladása esetén, a beárazásához segítséget itt kérhettek. Viszont hirdetni tilos arra ott a Hardverapró, de beárazási szándékkal a termékek neveit beírni szabad és segítünk beárazni.
A vízhűtésről, tömören.
Vízhűtés esetén a melegedő alkatrészekre (processzor, videokártya) rézből készült blokkokat teszünk, melyeken keresztül a víz át tud áramlani. A blokkok csövekkel vannak összekötve, melyek csatlakozókkal rögzíthetőek a blokkokba. A víz egy szivattyú segítségével kering a rendszerben és egy radiátorban adja át a levegőnek a blokkokból felvett hőt.
Tehát alapvető alkatrészek a blokk, a radiátor, a szivattyú, a cső, a csatlakozók, és a folyadék. Ezen kívül szükséges még a radiátorra ventilátor, mely a levegőt mozgatja át a radiátor lamellái között, illetve szükséges egy tartály is, amely legfontosabb funkciója a feltöltés és légtelenítés.
Blokkok
Feladatuk, hogy a hőt a hűtendő alkatrészről átadják a víznek.
Kezdjük a processzorblokkal. A talpazat anyaga vörösréz a minél jobb hőátadás érdekében. A rezet sok esetben nikkelezik, ezüstszínű tükörsima felületet kapva ezáltal, a hűtésben alapvetően semmilyen szerepe nincs esetleg minimálisan, inkább esztétikai szempont, mivel a réz idővel befeketedik, foltos lesz, zöld színű patina vonja be. A tető anyaga melybe a csatlakozók is mennek, legtöbb esetben már műanyag, mely a hűtési teljesítményt alapvetően nem befolyásolja. A blokk két fele csavarokkal van összerögzítve és egy gumitömítés szigeteli le. A leggyakoribbak a plexi és acetál műanyagok, a plexi előnye leginkább esztétikum, látható a blokk belseje, látható benne a színes folyadék, megvilágítható akár ledekkel. Egyúttal érzékeny is a csavarok és a csatlakozók meghúzásának erősségére, tehát fontos hogy a műanyag blokkoknál a csavart és a csatlakozókat érzéssel húzzuk meg. a plexinél jellemző még, hogy jó pár év után általában elöregedik és elkezd a feszülő pontokon hajszálrepedezni, ez leginkább használt idősebb blokkoknál lehet szempont. Továbbá érzékeny még a túl magas alkoholtartalmúra kevert folyadékokra (saját keverésű folyadék esetén). Az acetál már egy jóval erősebb műanyag fajta, nem átlátszó, általában fekete, nem annyira érzékeny a csavarok meghúzására mint a plexi, de itt is érzéssel kell bánni vele.
Vannak fém tetős blokkok is, általában sárgarézből készülnek, mivel nem játszik szerepet a hűtésben és olcsóbb.
A blokkok belső felépítése mai modern blokkoknál micro fin kialakítású, nagyon vékony és sűrű lamellázás van a talpban. A lamellázatra azért van szükség, hogy a víz minél nagyobb felületen érintkezzen a blokkal. A sűrű lamellázatba egy jetplate-en keresztül áramlik be a víz, melynek szűk résein át a víz lokálisan felgyorsul, nagyobb nyomással áramlik át, a sűrű lamellázatba így tud hatékonyan bejutni. Emiatt a processzorblokkok ellenállása magas, és nem keverhető össze a két csatlakozó iránya sem, általában jelölik a bemenő és kimenő csatlakozási helyet.
A videokártya blokkok általában Full Cover blokkok, amik a teljes kártyát befedik, hűtik minden melegedő alkatrészét, a GPU-t, a vramokat és a feteket is. Éppen ezért minden kártyára saját blokk van és általában csak a felsőkategóriás referencia, illetve nagy számban gyártott egyedi nyákos kártyákra készülnek ilyen blokkok. A vásárlás előtt mindenképp tájékozódni kell a kártyáról és a blokkról egyaránt.
A FC blokkok felépítése hasonló, de jóval egyszerűbb, egy lapos tömör vastagabb rézlap, teteje szintén plexi, acetál vagy fém lehet. A GPU feletti részen bordázott, de már nem feltétlen micro fin kialakítással, hanem egyszerűbb ritkább bordázással, ennek oka hogy a FC blokk a hőt szétteríti a hatalmas felületén és onnan bőségesen elszállítható már a vízzel, a hőre amúgy is kevésbé érzékeny videokártyáról. Az ellenállásuk általában kisebb, mint a processzorblokkoknak. Az áramlási irány a felépítéstől függ, általában mindegy, de vannak olyan megoldások ahol nem keverendő össze.
Több kártya összekötésénél ha van elég távolság használható hagyományos csonk és cső vagy merev cső összekötők, ezeknél megadják hogy hány slotnyi távolságra valóak. Léteznek összekötő hidak is, amik kizárólak adott blokkoknál használhatóak.
Több kártya esetén a bekötést érdemes párhuzamosan megoldani, ami által a víz "kettéválva" egyszerre áramlik át a blokkokon, bár így blokkonként lassul kicsit az áramlás amivel picit melegebbek lesznek, ellenben összességében a rendszer ellenállása kevesebb lesz, ami nagyobb áramlást tesz lehetővé.
Több kártya esetén megfontolandó kérdés a kétkörös vízhűtés kiépítése. Az oka, hogy több VGA kártya esetén azok teszik ki a hűtendő teljesítmény nagy részét és a VGA kártyák hőtűrése amúgy is magasabb, mint a többi alkatrészé és a processzoré.
Külön VGA hűtőkör esetén mivel a nagyobb hőtűrés miatt magasabbra engedhető a vízhőfok, ezáltal magasabb lesz a víz és a levegő közötti hőmérséklet különbség, így egységnyi radiátorméret mellett nagyobb hűtőteljesítményünk lesz, vagyis ugyanahhoz a hőmennyiséghez kisebb radiátor is elég. Arra viszont figyelni kell, hogy a szivattyúk szinte mind maximum 60 fokos vízig üzemeltethetőek gyártói előírás szerint. Persze köthető több kártya együtt a többi alkatrésszel, viszont akkor ha megfelelő hőmérsékletet szeretnénk, nagyobb radiátorra lesz szükség.
A kétkörös rendszer felépítése ugyan az, mint az egykörösé, két külön körhöz két szivattyú, két tartály, legalább két radiátor szükséges.
Azok a kártyák amikre nem kapható FC blokk, léteznek univerzális GPU blokkok. Ezek sokféle kártyára felszerelhetőek, a hűtési teljesítményük hasonlóan alakul, viszont csak a GPU-t hűtik, tehát a vram és fetek hűtését még meg kell oldani. Vagy plusz egyedi blokkokkal vagy hűtőbordák felragasztásával, ekkor viszont a házszellőztetést/radiátor elhelyezést úgy érdemes megoldani hogy a kártyára is jusson a levegőből.
A két legelterjedtebb hűtendő alkatrészeken kívül még az alaplap, chipset, HDD, RAM hűtése is megoldható (konkrétan bármié), de alacsony hőtermelésük miatt nem jellemző.
Ezek a blokkok nagyon egyszerű felépítésűek, szintén rézből, viszont belül csak egy üres csupasz tér vagy minimális bordázat, esetleg egy átfúrt lyuk található, amin átrohan a víz és elvégzi dolgát, a hűtendő elemek nem kívánnak meg ennél bonyolultabb felépítést.
A blokkokhoz kapcsolódó alkatrész a hátlapi merevítő vagy backplate, dolguk hogy a blokkot egyenletes erővel és jobb felfekvéssel rögzítsék a helyére, processzorok esetén más szerepe nem nagyon van, a VGA-k esetében mint díszítő elem és esetlegesen hűtés is ha pl a hátlapon található vram. Lényeges még a VGA kártyáknál, hogy csökkenti a kártya hajlását a FC blokk nagy súlya alatt.
Nem létfontosságú alkatrészek, működik a rendszer rendesen nélkülük is, de ha van rá keret akkor érdemes megvenni.
Régebbi blokkok és radiátorok készülhetnek alumíniumból. Ha lehet akkor próbáljuk meg ne használni őket, egyrészt sokkal rosszabb hőmérsékleteket fogunk kapni (alu rosszabb hővezető), másrészt az alumínium alkatrészek réz jelenléte mellett idővel szép lassan elporladnak, kilyukadnak (a réz elég agresszív vele).
Általában az alumínium alkatrészeket eloxálják (színes bevonat), ezzel védve őket, de régebbi alkatrészeknél már lekophat az elox réteg is. Ha alumínium alkatrészt akarunk rézzel használni, mindenképp gyári PC vízhűtéshez való folyadékot használjunk (vagy anticorro adalékot), vagy alukímélő fagyállós vizet keverjünk be magunknak. Sima desztvíz+alkohol kombó nem elég. [link]
Radiátorok
Feladatuk a víz által elszállított hőt átadni a levegőnek.
Anyaguk általában réz, a kapillárisok (belső lapos csövezés) vörösréz, a végei, a lamellázat és a ventilátorrögzítő keret már sárgaréz, esetleg a ventilátor rögzítő és a lamellázat lehet alumínium is (mivel nem érintkezik a vízzel). Manapság a full réz radiátorok az elterjedtek.
A belső felépítésük egyszerű, félbe vannak osztva, felső felén átáramlik a víz, majd a végén átfordulva az alsó felén is átáramlik és távozik. A kapillárisok, belső csövek mind párhuzamosan vannak kötve, ezáltal a radiátorok ellenállása minimális. A kapillárisok lamellákhoz kapcsolódnak, ezáltal hatalmas felületet alkotva mellyel a levegő érintkezhet.
A méretezésük alapján a legelterjedtebbek a 120-as és 140-es ventilátorral szerelt verziók, melyek egy, két vagy három ventilátort fogadhatnak, ezáltal 120, 240, 360 vagy 140, 280, 420. Single, dual, tripla radiként is emlegetik őket. Természetesen léteznek ennél nagyobb (4, 5, 6, 9 ventilátoros) radiátorok is.
Másik méretezésük a vastagság, ebben lehetnek eltérések, de alapvetően slim (~30), extreme (~45), ultra (~60) és monsta (~80+) megnevezések vannak. Monsta méretet csak speciális esetben használunk, és jelenleg csak az Alpacool gyárt ilyen radiátort.
Megemlítendő még a radiátorok lamellázása, bár nagy részük hasonló. A slim radiátorok általában sűrű lamellázást használnak, kompenzálni próbálva a vékonyságukat, a vastagabb radiátorok jellemzően a ritkább lamellázást használják. Azért szükséges, hogy a levegőt minél könnyebben, gyorsabban és halkabban át lehessen járatni a radiátoron. A slim radiátorok vékonysága miatt még nem probléma a sűrű lamellázat, az ultra radiátoroknál viszont a ritka lamellázás ellenére érdemes lehet már mindkét oldalra ventilátort felhelyezni, mert érdemi javulás érhető el, bár egy nem élére járatott rendszernél nem feltétlenül szükséges, főleg ha helyszűke is fennáll.
A radiátorokra a ventilátorokat vagy fújó vagy szívó vagy mindkét oldalra felhelyezhetjük, mindkét oldal esetén természetesen együtt dolgozva, egyik fújjon míg a másik szív.
Egy ventilátor esetén a fújó üzem a hatékonyabb, de a koszt is látványosabban begyűjti egy idő után [link] és a takarítása is nehézkesebb szétszerelés nélkül. Ettől eltekintve alapvetően mindegy hogy kerül fel rá a ventilátor, nem hoz kiemelkedő javulást vagy romlást.
Táblázat a különbségekről. [link] [link]
Radiátor felület különbségek: [link]
Radiátorok által leadott teljesítmény: [link]
Léteznek passzív, ventilátor nélküli radiátorok is. A hagyományos radiátorok alkalmatlanok a passzív üzemre, mert a lamellák közül nehezen tud a levegő saját erejéből távozni. Bár megoldható, de egy Mora méretű radiátor kapacitása kimerül egy processzor lehűtésében ilyen felállásban.
A passzív radiátorok direkt ventilátor nélküli üzemre lettek tervezve, általában hosszúkás cső alakú tagokból állnak és több darabból lehet összeépíteni, hozzájuk való csatlakozókkal. Nem elterjedt megoldások, mert a gépházban szellőzésként és tápegységben amúgy is kell ventilátor, másik ok pedig a borsos ár és a nagy méret, csak kívül helyezhető el.
Léteznek egyéb hőleadó egységek is, amikkel akár szobahőmérséklet vagy fagypont alá is mehetünk a vízhőmérséklettel (természetesen itt már figyelembe véve a fagyálló közeg használatát). A radiátorral értelem szerűen szobahőmérséklet alá nem tudunk menni, fizikai képtelenség, de még csak azonosra se, mindenképp egy picivel melegebb lesz a víz, elvégre hőt pumpál bele a gép folyamatosan még idle is.
Leginkább tuningolás céljából alkalmazunk fagypont körüli hűtőközeget, mindennapi használatra nem. Éppen ezért a rendszerben legtöbbször bent marad a radiátor is és csak akkor kerül működésbe a hűtő mikor szükséges. Mivel környezeti hőmérséklet alá megyünk, a radiátor működése fordított lesz, elkezdi a meleget visszatolni a vízbe amit éppenséggel hűtenénk. Így azt vagy csapokkal lezárjuk addig (vagy építünk rá saját mágnesszelepes, hőmérséklet vezérelt kütyüt), de a ventilátorokat minimum mindenképp le kell állítani a radiátoron.
Legkritikusabb pontja a dolognak az, hogy ahogy harmatpont alá hűlnek az alkatrészek, a pára elkezd lecsapódni a blokkokra onnan pedig szépen folyik bele a gépbe, így az efféle megoldásnál kiemelt szempont a gép, csövek, blokkok megfelelő leszigetelése.
Harmatpont táblázat. [link] [link]
Kétféle megoldás létezik a chilleres és peltieres hűtés.
A peltieres hűtés lényege, hogy egy elektromosan félvezető lapka feszültség hatására egyik oldala melegszik míg a másik fele hűlni kezd. Minél jobban hűtjük a meleg oldalát annál hidegebb lesz a másik fele. A processzor és a blokk közé kell helyezni alapvetően így közvetlen a processzort hűti, esetleg beköthető a vízkörbe egy blokkal, hogy a vizet hűtse, míg a meleg oldalát léghűtő vagy egy második vízkör hűtené. Szinte egyáltalán nem alkalmazzák PCben, egyrészt a hűtőteljesítmény korlátozott, sok elemet fel kellene használni hozzá, másrészt a hűtés brutális mennyiségű energiát használ el a működéséből adódóan (gép tuningolt áramfelvétele+veszteségek, konkrétan több mint dupláz), ráadásul folyamatosan és még bonyolult is felépíteni.
A chilleres hűtésnél egy kompresszor hűti le a benne áthaladó vizet (lényegében mint egy hűtő (egyébként klímakompresszorosak)), működése tömören, a hűtőgázt a kompresszor összesűríti cseppfolyóssá amitől az persze felmelegszik amit visszahűt a ventilátorával szobahőmérséklet köré, majd a hűtő félen elpárologtatja légneművé ami így lehűl és kezdődik elölről. Mikor a szódáspatront betekerjük és lefagy a külseje, az elv ugyanez.
Nagy elérhető teljesítmény, hozzá képest elfogadható fogyasztás és lényegében egy kész termék kifejezetten PC vízhűtéshez is tervezve. Legnagyobb eltántorító tényező a kipróbálásánál az ára, egy komplett vízhűtés árának többszöröse is lehet. A páralecsapódás pedig szintúgy jelen van, ami ellen megfelelően szigetelni kell.
Szivattyúk
Feladatuk a víz keringetése a rendszerben.
A szivattyúkról is nagyon sok mindent lehetne írni, de egyszerűbb talán a lényegre térni.
A vízhűtések között a szivattyúk koronázatlan királya a D5. Megfelelő teljesítmény, megfelelő minőség és csend. Cserébe a legdrágább, de érdemes megvenni, hosszú időre hasznos társ.
Alap verziója molex tápról üzemel és egy fordulatszámjelzőt dughatunk valamelyik ventilátor csatlakozóra. A sebessége a hátulján található potméterrel állítható, 5 állású skálázással, de fokozatmentes. A PWM-es verziókon nincs potméter, ott szintén molexről kapja az áramot, a ventilátor csatlakozón a fordulatszámjelző mellett megvan a PWM vezetéke is, ezt az alaplapra dugva szabályozható.
Testvére a DDC, létezik 10W és 18W-os verzióban. Nagyon elterjedt szivattyú, mert használtan olcsón beszerezhető, sokféle ipari gépben használják, onnan kerül az aprókra. Bár ára miatt elterjedt, mégsem annyira ajánlott választás, mert rengeteg nyűg merülhet fel vele. Rengeteg verzióban készült, sok a többéves lejáratott példány amik már hangosak és felléphet a "kocogtatásos" betegségük, ami annyit tesz hogy bekapcsoláskor csak megütögetés után indulnak. Mivel alapvetően nem szabályozhatóak, ezért csak feszültségcsökkentéssel lassíthatóak, amihez viszont megfelelően erős szabályzó kell, de jellemzően 8-9V alatt már nem mind indulnak el, tehát ha kifogunk egy hangos példányt akkor ez se teljes megoldás. Kapható hozzá silent box, bár teljesen ez se halkítja el és megkérdőjelezi az egész olcsó szivattyú dolgot, ha az árának többszörösét utána ráköltjük. Egyéni bedobozolást, becsomagolással való halkítást mindenképp kerülni kell, mert a szivattyú elektronikája túlmelegedhet és véglegesen tökre mehet.
De hogy ne csak rossz legyen róla említve, mivel nem rossz szivattyúk ezek, csak használtan problémás a régiek miatt és mert nehéz aprón úgy megvenni hogy kipróbáljuk és vagy kivételesen egy halk darabot fogjunk ki.
Az új PWM-es szabályozású DDC-k már garantáltan halkak, nagyon minimális hangjuk esetleg lehet, viszont az új árukon kaphatóak más alternatívák, esetleg pénzt hozzátéve megvásárolható már a D5 is. Emiatt és még azért is megkérdőjelezendőek, mivel a legtöbb rendszerbe egyszerűen túl erősek. Feleslegesen sok vizet mozgatnak, természetesen extrém körülményeknél nagyon jó dolog, de a legtöbb gépben feleslegesen erős. Emiatt a DDC inkább nem kerül be az ajánlott szivattyúk közé, de nem azért mert rossz, hanem mert nem átlag gépbe való, speciális körülményekre inkább. Természetesen ha van lehetőségünk kipróbálni adott példányt és minden rendben van vele, akkor nagyszerű választás lesz ő is.
Egyéb alternatíva és ajánlott szivattyúk még az EK DCP2.2 és 4.0, illetve ugyanezen szivattyúk Phobya megoldásai a Phobya DC12-220, 260 és 400. Legelterjedtebb a 260-as Phobya, elegendően erős, halk és jól reagál az alulhajtásra is, ami által kvázi néma lesz. De ez alapvetően jellemző ezek közül mindegyikre úgyszintén.
Nagyon kicsi hellyel rendelkezőknek létezik mini szivattyú az Alpacool DC-LT, kifejezetten kis gépekbe való, teljesítménye épp elegendő egy processzor és egy VGA blokk enyhén kompromisszumos ellátására.
Tartályok
Feladatuk a rendszer feltöltése és légtelenítés megkönnyítése, illetve hőmérsékletből adódó nyomásingadozás és vízszint megfelelő tartása.
Sok érdekességet róluk nem lehet írni, általában plexiből készülnek, éppen ezért oda kell figyelni a csavarok illetve a záródugók meghúzásának erősségére.
Javasoltak a henger alakúak, de aki nagyon az 5.25" helyre beszerelhetőért van oda, megveheti azt is, melyek single és dual méretben kaphatóak általában.
A csőtartályok 5 illetve 6 centi átmérőjűek, 10, 15, 25, 50 centis magasságban kaphatóak. Léteznek belül színes spirállal vagy világítással díszített verziók is. Belső felépítésük inkább a talpazatban tér el, van amiben egy lemez van ami meggátolja a feltöltésnél a levegős víz visszaszívását a rendszerbe, valamelyiknél egy cső nyúlik felfelé, szerepe hogy a levegős vizet fent adja ki, alul pedig a kevésbé levegőset szívhassa vissza a szivattyú. Éppen ezért a belső csőnél lévő csatlakozás a bemenő. További szerepe, hogy felső bevezetés esetén, megfordítva a tartály ilyenkor, a csőnek bele kell érnie a vízbe, ezzel megakadályozható hogy a rendszer állandóan fel levegősödjön ilyen bekötésnél, illetve megakadályozza a csobogást is.
A tartály addig töltsük ameddig szimpatikus, de nem szabad se csurig tölteni, egy kevés levegőt hagyni kell a hőtágulás miatt (levegő összenyomható) illetve ne legyen annyira kevés hogy csobogjon és azáltal levegőt verjen vissza a vízbe illetve csobogó hangot adjon ki. Extrém esetben ha nincs más megoldás kaphatóak tartályba való szivacsok amik leszorítják a vizet, azáltal megszűnik a csobogás.
Érdemes szem előtt tartani, hogy a tartály a szivattyú felett legyen és a csövezést is úgy megoldani, hogy a víz minél könnyebben a tartályból a szivattyúba folyhasson, leegyszerűsítve a feltöltést és légtelenítést.
Léteznek szivattyúval összeszerelhető tartályok, amit közvetlen a szivattyúra rögzíthetünk rá, kompaktabb megoldást nyerve ezzel, egyetlen hátránya hogy általában csak adott szivattyúhoz használható fel.
Folyadék
Feladata a hőközvetítés, a blokkokból elszállítani a radiátorba.
Folyadékot sokféle verzióban kaphatunk, két elterjedt felhasználási mód, mikor direkt PC hűtéshez való készre kevert folyadékot használunk és mikor magunk keverjük ki.
A kész folyadékokkal nem kell semmit csinálni, egyszerűen feltölteni vele a rendszert és kész. Mindent tartalmaznak, ami a rendszerbe szükséges. Kaphatóak színtelen és színes formában, akár UV reagens verziók is. Keverhetünk saját színt is, kis flakonokban tömény színezőanyagok kaphatóak. Az áramot nem vezetik, de persze ez nem azt jelenti, hogy nyugodtan locsolhatjuk a gépbe. Fontos megemlíteni, hogy ezek a folyadékok általában mérgezőek, tehát semmi esetre ne kóstoljuk meg, ne kerüljön szembe, sebes bőrfelületre, gyerek kezébe.
A színes folyadékokról érdemes tudni, hogy az idő múlásával megszínezhetik a csövet, lerakódhatnak a festékanyagok belőle, de az alap karbantartási periódus miatt (idővel vízcsere, csőcsere, pucolás) nem szokott probléma lenni.
Ha a gyári folyadék véletlenül kevésnek bizonyul akkor 1-2 deci desztvizet hozzá lehet önteni attól nem lesz baja, de jobban nem érdemes felhígítani.
Egyetlen folyadékot érdemes talán megemlíteni, a Mayhems Aurora-t. Különleges kinézete miatt kapós megoldás lehet, viszont fontos megjegyezni, hogy nem hétköznapi célra szánt folyadék, inkább kiállítási gépekbe való. Elég hamar elveszti a jellegzetes olajosságát, lerakódik, bizonyos blokkokon, szivattyúkkal nehezen keringethető. Ugyanez érvényes más hasonló különleges, csillogó szemcséket tartalmazó folyadékokra is.
A magunknak kikevert folyadékok általában kétféle módszerrel készülnek, egyik a desztvíz és fagyálló a másik a desztvíz és alkohol. Érdemes desztillált vizet használni az ioncserélt helyett, mert azzal garantáltan nem lesz probléma. Mindkét esetben körülbelül 5%-ra keverjük ki a folyadékot (1 liter desztvízhez 0.5 deci adalék), erősebbre nem érdemes, mert az alkohol mattíthatja a csöveket a fagyálló pedig lerakódhat. A fagyállók színe általában adott (rózsaszín), de ugyanúgy adhatunk hozzá színezőanyagokat amivel szinte bármivé átvarázsolható. A fagyálló bekeverésénél figyelni kell arra, hogy tömény vagy hígított fagyállót veszünk, a hígított verziók általában 50% körüliek, így azokból 2x annyit kell használni (1 literhez 1 deci).
A fagyállós folyadék ugyanúgy mérgező, mint az előrekevert folyadékok, ezért ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá.
Az alkoholos módszernél gyógyszertári alkoholt érdemes használni, általában 1 decilitert adnak a gyógyszertárban ami elegendő szokott lenni. 96%-os és 70%-os verzióban léteznek általában, ezzel érdemes számolni (a 70%-osból literenként 0.85 deci kell).
Az alkoholos keverék két hatalmas előnye, hogy egyrészt nem mérgező, másrészt az egyik legmegbízhatóbb folyadék, nem hajlamos a lerakódásokra, algásodásra. Ha szeretnénk színezni és egyúttal megtartani a környezetkímélő tulajdonságát is, használhatunk hozzá ételfestéket, de hajlamosabb a lerakódásra így ezzel számoljunk.
Hogy miért kell ennyi adalék a vízbe? Mert a rendszer nem steril, ahogy a tartályban lévő levegő sem, és a folyadék se lesz az abban a pillanatban ahogy kinyitjuk és érintkezik a levegővel. Élő mikroorganizmusok hada található benne, amik idővel lerakódásokat és dugulást okoznak. Pl. [link] [link]
Egyéb funkciót nem látnak el az adalékok, a szivattyút nem kell kenni, a fémeket (alap esetben) nem kell védeni tőle. Ettől függetlenül aki akar használhat tiszta desztvizet, előfordulhat hogy hosszú időn keresztül tiszta marad.
Amit ne használjunk, se csapvizet, se esővizet (hiába "desztillált"). A csapvíz tele van lerakódásra hajlamos anyagokkal, az esővízben pedig minden van amit csak el lehet képzelni. Bár vannak adalékok amikkel a csapvíz használhatóvá tehető, de mivel létezik desztillált víz, nem érdemes foglalkozni ezekkel.
Miért víz? Mert egyszerűen nincs jobb anyag ami minden szempontból jó lenne, a víz pedig megfelelő.
Csövek, csatlakozók
Feladatuk a rendszer elemeit összekapcsolni a víz számára.
Csöveknél legfontosabb tényező leginkább a méretezés. Külső és belső méretet adnak meg milliméterben. Általánosan használt méretek a 10/8 (esetleg 11/8), 13/10, 16/10, 19/13 (esetleg 16/13). Manapság a 10/8-as csövezést már nem használják, régi rendszereknél volt elterjedt (illetve a 8/6 is), nem indokolja semmi se, árban alig olcsóbb cserébe szűkebb a belső keresztmetszet amivel csak lassabb az áramlás, könnyen törik, nehéz szűk íveket hajtani vele. A 19/13-as méretezés pedig a másik véglet, már-már esztétikailag is megkérdőjelezhető vastagság és áramlási szempontból szinte semmi előny, mert a csatlakozók szinte mind 10-es (inkább kisebb) belső átmérővel rendelkeznek, hollanderes csatlakozóknál már problémás lehet a felszerelés is, nem feltétlen férnek el egymás mellett.
Épp ezért legelterjedtebb méret a 16/10 és a 13/10, a 16/10 a javasoltabb, a vastagabb csőfal miatt kevésbé hajlamos a törésre és szép íveket lehet hajtani vele.
Csövek úgyszintén mint a folyadék, léteznek színtelenben, sok színűben, UV reagensen is. Anyaguk szilikon.
Külön megemlítendő a merev csövezés is, itt kemény, merev akril csövekkel van a rendszer felépítve és minden egyes darabot egyedileg kell melegítéssel meghajlítani, így kézügyesség és idő szükséges hozzá, cserébe látványos rendszer építhető belőle. Speciális csatlakozókat is kíván, általában dupla O gyűrűs csatlakozók vannak hozzá amibe be kell dugni a csövet, de léteznek ehhez is hollanderes leszorítós megoldások. A csatlakozók miatt drágább, mint a hagyományos csövezés és esetleges hűtendő elem cseréjekor (pl processzor) a rendszert szét kell szedni hozzá és le kell ereszteni.
Csatlakozók típusai lehetnek sima "ráhúzós" egy vagy duplakúpos verziók, ahol a csövet csak rá kell húzni és külön vehető bilinccsel vagy gyorskötözővel rögzíthető a cső, ha nagyon stabilan beleszorul akkor nem feltétlen szükséges rögzíteni, bár ajánlott, mert idővel a cső megkeményedhet és nem tart olyan erősen önszántából. Méretezésnél csak a cső belső átmérőjét adják meg.
Elterjedtebb változat a hollanderes csatlakozó, a cső felhúzása után csak rá kell tekerni a szorítógyűrűt és kész is van, méretezésnél a cső külső és belső átmérőjét is megadják.
Anyaguk sárgaréz, leginkább nikkelezve vagy festve. A 45 és 90 fokos csatlakozók általában forgathatóak, a tövénél gumitömítéssel szerelve, így betekerés után is körbeforgatható marad.
A csatlakozók külső menetes véggel rendelkeznek amik a blokkokba, alkatrészekbe kerülnek, G1/4 colos (nagyon ritka a G3/8 és még ritkább a G1/2), tetejében vájat amiben gumigyűrű helyezkedik el a megfelelő zárás miatt és épp ezért nem igényel semmilyen tömítőanyagot.
Használható helyettük pneumatikus csatlakozó is, ami pontosan beleillik, viszont a tömítést már saját kezűleg kell megoldani (teflonszalag pl) és problémás lehet a menethossz egyes blokkoknak leérhet az aljába. Tehát mindenképp macerásabb.
Ventilátorok
Egy összefoglaló vízhűtéses szempontokat is figyelembe véve a saját topikjában érhető el. Amire érdemes ügyelni, hogy egy ventilátor ami megfelelő házhűtésre nem feltétlenül lesz jó átfújni egy radiátoron is a levegőt.
Hazai boltok:
● T56 PC vízhűtés - itt is elérhető Tody56
● Merlinhardver (Rendelés előtt telefonon érdeklődjetek a pontos szállítási időről, eltérhet az oldalon kiírttól.)
● Bluechip
● Hardverker (EK termékeket árul.)
Külföldi boltok:
● Aquatuning
● EKWB shop (Aqua nem forgalmazza a termékeit.)
● Frozencpu (A leállások miatt érdemes rendelés előtt érdeklődni náluk.)
● Aquacomputer
● Caseking
● Coolerkit
● Overclockers
● Scan
● Watercooling
Topik előzmények:
Vízhűtés topic Archívum I. 2003. 03. 27. - 2004. 03. 12.
Vízhűtés topic Archívum II. 2004. 03. 12. - 2004. 11. 10.
Vízhűtés topic Archívum III. 2004. 11. 10. - 2005. 01. 30.
Vízhűtés topic Archívum IV. 2005. 01. 30. - 2005. 06. 21.
Vízhűtés topic Archívum V. 2005. 06. 21. - 2006. 01. 02.
Vízhűtés topic Archívum VI. 2005. 12. 29. - 2006. 07. 31.
Vízhűtés topic Archívum VII. 2006. 07. 31. - 2007. 03. 12.
Vízhűtés topic Archívum VIII. 2007. 03. 12. - 2007. 08. 01.
Vízhűtés topic Archívum IX. 2007. 08. 01. - 2012. 05. 26.
Vízhűtés offtopik (Ritkán látogatott.)
A topiklakók vízhűtéses gépeiről galériát és leírást itt találjátok: [link]
