Aktív témák

  • gonzales

    csendes tag

    Egyik kedvencem a gazdasági menekült bevándorlóból lett topmanager. Déli szomszédunktól jött át mikor vagy 15 éve ott kezdett forrósodni a helyzet. Dolgozott különböző cégeknél, javarészt nyelvtudásából élt. Nem töltött sok időt egy helyen, vagy kirúgták vagy ő állt tovább, vagy tönkrement a cég ahol épp volt.
    Piacozott a kínaiak és lengyelek között mikor annak volt szezonja, majd összeismerkedett valami hongkongi fejessel akitől aztán nagyon olcsón tudott minden távolkeleti gagyit megszerezni. Végre kicsit beindult az üzlet, az átcímkézett és márkásnak eladott szarokkal tudott keresni némi pénzt.
    Csinálta ezt amíg lehetett, de egy idő után kezdték kiismerni őt és egyre nehezebben talált új arcokat akiknek eladhatná a cuccait. Ekkor úgy gondolta hogy eljött az előrelépés ideje. Nehezen összeseftelt pénzéből új céget alapított, hangzatos külföldies névvel, telephellyel, alkalmazotakkal. Nagykereskedő akart lenni. Összeszedte minden ismerettségét, beetetett mindenkit hogy ez most valami más, új kollekció, határ a csillagos ég. A probléma csak annyi hogy mostmár ő konkurrenciája annak a kínai és török dömpingnek aminek a hullámlovaglásából idáig fenntartotta magát. Ahogy ez a hullám felemelte őt, ugyanolyan könnyedén le is nyomhatja a víz alá.
    Bizony nehéz dolog átlépni a saját árnyékunkat.
    Építkezik már ő is mint minden magára kicsit is adó újgazdag. Nagy ház, nagy autó, nagy feleség. Ez kell nekünk, nem a titkos választójog... hahaha...
    A legszebb mikor kimegy megnézni a házat, és minden apró-cseprő dologba beleköt. A legkisebb hibát meglátja valahol, azonnal emelt hangon anyázik mindenkivel, igényességről és minőségről magyaráz. Mintha ő nem abból élne hogy eladja a gagyit jó drágán. Érthetetlen az önkritika ilyen teljes hiánya.

Aktív témák