Új hozzászólás Aktív témák

• #175 Amur addikt Segitseg01 #174

  Új Válasz 2022-07-24 10:24:04 #175

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Amur

  addikt

  válasz Segitseg01 #174 üzenetére

  Csatolakozom én is. Szinte gyerekorom óta voltak pánik rohamaim, a stressz idézte elő mindig, de évi 1-2 alkalomról 2 éve felment napi 2-3 alkalomra..nem gondoltam kapásból pánikbetegségre, még covid ambulancián is vizsgáltak az állandó magas pulzus, izzadás, fejfájás stb.. miatt. Aztán egy weboldalon ami "diagnózist állít fel"(kigyűjti mely betegségekhez passzolnak a legjobban a tünetek és sorrendbe rakja) kihozta első helyen a pánikbetegséget. Elmentem Pszichiáterhez, kellett egy év mire kikisérleteztük milyen gyógyszerek jók(frontinnal kezdtünk amit az egyik ismerős tiktaknak nevez nagyon találóan), majd Rivotril lett nekem is, de a pszichiáter szerint ez gyerek adag 0,5 mg-os, ebből szedek napi 3mat, plusz reggel mellé fevarint(szorongásoldó?), estére még közvetlen lefekvés előtt Truxalt, ez amolyan kedélyállapot kiegyenlítő(volt időszak amikor a dühroham és a sirógörcs váltogatta egymást), ez brutál erős szinte 5 perc és alszok.
  3 gyerekes apuka, áruházvezetői rengeteg stresszel , felelősséggel járó állás, plusz extra melók mert évekig nem dolgozott a feleségem, minden az én vállamon volt, és egy öt fős családot eltartani magyarországon...kb az idegösszeomlás gyógyszerek nélkül.Nekem jelez a szervezetem fél órával az időpont előtt(egy éve szedem rendszeresen kb.) jön a remegés, idegesség, és ha nem veszem be mert dolgom van, megcsúszok akkor keményen dührohamok. Rúgtam át vastag gipszkarton falat dühömben, vertem földhöz céges telefont ami ezer darabra hullott(a fönököm az egyik legnagyobb stresszforrás, viszont imádom a munkám, így valószínüleg cégen belüli áthelyezést kérek(illetve már folyamatban), az a nyár brutál volt kb. 2 éve amikor napi több pánikroham volt. olyankor elment minden erőm. pulzus 110-120 minimum totál nyugalmi helyzetben, erőm pedig nulla, volt hogy a család mentőt akart hívni mert lecsúsztam szép lassan a falnál, és lefeküdtem az előszobába a kőre hogy innen nekem nincs erőm sehová menni.
  A durva és ami miatt végül orvoshoz fordultam azok a dühkitörések voltak. Illetve genetikus halmozódást mondott a doki de akkor már kényszer betegséggel kezelték a nagylányom(20 éves) és pánikbetegség, depresszió, agórafóbia(tömegtől való félelem) a középső fiamnál(16 éves), és a legkisebb 4 évesen is látjuk a kényszeresség jeleit. mindkét oldalon sorakoznak a kezelt depressziósok, pánikosok, tehát mikor elkezdjük sorolni már le is állítanak hogy ez genetikus sajnos, de attól még kezelni kell. Szóval mikor már egész nap ordítottam a családdal, akikért meghalnék, és a feleségem a válláson gondolkozott akkor léptem. Nekem is vannak emlékezetkiesések(mint egy korábbi hsz-ben írta a fórumtárs) illetve gyorsan felejtek, pedig most meg kell tanulnom dánul(oda kértem az áthelyezést, itt szabolcsban 80km-re az ukrán határtól nem igazán érzem biztonságban amúgy sem magam, plusz olyan válság jön, és olyan mély gödörbe ásta bele magát a magyar gazdaság, vagyis a kormány amiből nem fogja tudni csak úgy kikaparni magát ha a dolgozó nép lesz adóztatva egyre keményebben, minden más pénzt már elszedtek...de no politika. Ez a koktél nálam müködik, ha megcsúszok vele akkor szoktam hülye lenni, olyankor már a 4 éves is mondja hogy apa vedd be a gyógyszered...ilyenkor sírni tudnék..de sajnos ez van. a feleségem is kezd köztünk megkattani, illetve szerintem ő sem úszta meg a géneket csak még nem látja be...Ami nagyon nehéz, pánikbetegként a gyerekeket is a helyén kezelni, és nem felhúzni magam ha látom hogy a kamasz fiam éppen szándékosan nem vette be a gyógyszerét és elhord mindennek...nehéz, azért ilyenkor is megy a stressz, tehát kapom két oldalról, és ráadásul 4 évig egyetlen kereső voltam...hátamon cipeltem a család minden gondját..én akartam leállni, de nem merek..féltem a családot. inkább sport és sok levegő. Minden este 45 percet futok.(egy kis kényszeresség azért nálam is van, az pont 45 perc! kevesebb nem lehet, és több sem!), meg járok amikor eljutok thai box edzésre. a küzdősportok nagyon jók a feszkó levezetésre. nem egymáson hanem zsákon, rugópárnán toljuk, de bőven jó. olyanokat kap a zsák hogy sajnálom szegényt!

Új hozzászólás Aktív témák