Konditerem volt a kórház alagsorában, ahol melóztam. Engem nem érdekelt, de a haver kedvéért lementem megnézni, hogy kínozza magát. Semmi komoly készülék, gép, csak barkácsolt súlyzók, falból kiálló rudak, csövek, ilyesmik.
Te már tudod hogy nézek ki, nem vagyok egy Herkules típus. A haver viszont tudta, hogy a látszat csal, és szorult belém némi erő. Anno a suliban tizennyolcszor húzódzkodtam a nyújtón, és bár ennyire nem hiszem, hogy képes voltam ekkorra, a haver kiprovokált egy fogadást az egyik izompacsirtával. A tét az volt, hogy amennyivel többször húzom ki magam ötnél, annyi üveg sört kapunk, ha viszont nem megy a hat sem, akkor ő kap öt üveg sört.
No, a haver dumálhatott nekem, nem érdekelt a dolog. Az izompacsirta lenéző röhögése, gúnyos leszólása viszont felbosszantott, így ledobtam a köpenyt, és elkezdtem a sorozatot. A haver ott állt előttem, és drukkolt, hogy ez az, Józsi, húúúzd meg!
A tizedik húzódzkodás felénél tartottam, amikor a haver rittyentett egy dörgedelmest, és én ettől szárnyaszegett madárként estem le a szerről. Röhögve nem lehet erőlködni. Pedig volt még bennem pár sörnyi erő.
Szóval négy sört nyertünk, másnap hozta is az izompacsirta, természetesen vele együtt ittuk meg, természetesen meló után.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)