Egy kis "fingós" sztorim van, bár nem én vagyok a szereplő.

Jó pár éve az akkori társaságom egyik nagyon fiatal nő tagja szerelmes lett egy elégé rossz hírű srácba. Nem mennék bele a "szerelmük" történetébe, inkább a szagos részleteket mesélem.

Volt egy gyülekező helyünk, a 4 emeletes ház üresen álló bicikli tárolóját alakítottuk ki amolyan klub helységgé. Egy este épp a klubba tartottunk amikor észre vettük a srác kocsiját a ház előtt. Be akartunk menni a klubbunkba, de az ajtó zárva volt belülről. Vettük a jelet és odébb álltunk. 1-2 óra múlva vissza mentünk enyhén spiccesen. Az egyik haver kitalálta, hogy ezek biztos szexelnek és zavarjuk meg őket, nehomárjólegyennekik felkíálltással.

El is kezdtünk lopakodni a lépcsőházban a klub ajtaja felé. Már majdnem oda értünk, amikor az egyik haver halkan szólt nekem, hogy ő inkább kimegy mert nagyon kell fingania. El is indult visszafelé, de út közben elszabadult a delfing! Először csak egy halk galamb repült ki, aztán egy tisztán hallható, végül egy olyan amitől zengett az egész ház. Én már az elsőnél fuldokoltam a röhögéstől, a másodiknál már az öklöm harapdáltam, a harmadiknál már hangosan röhögtünk mind. Mint kiderült a klubban enyelgők is hallottak mindent és a srác fél pucéran, röhögve rohant ki elzavarni minket. Vagy fél óráig nem bírtuk abba hagyni a röhögést.

Állítólag nem dugtak, csak beszélgettek, viszont akkor nem tudom miért volt a sráco félig pucér.....

Ha egyedülállóval találkozunk, mindegy, mit mond, de biztos, hogy nem azért van egyedül, mert élvezi a magányt, hanem mert már megpróbált beilleszkedni a világba, de az emberek újra meg újra kiábrándítják.