nem értek egyet. német kábeltévén nőttem fel, napi 5 órában szerintem több sörreklámot meg nagyházban-szép-fehér-mosolygós-mosópor-családot láttam, mint a korombeliek nagyon nagy százaléka. és azok a reklámok pedig sokkal szofisztikáltabbak, mint amit a helyi csodaadók falubüdzsével kiizzadnak magukból.

mégse izgulok se a clausthalerre, se a szutyi vw-re, de még a milch schnitte se taglóz le mikor meglátom a bolt polcán.

nyilván aki az intelligencia és a családban elsajátított (nagyrészt lemásolt) értékrend alapján nem jut el a magát saját magához méréshez, az máshoz-másokhoz fogja mérni magát. a máshoz mérés meg szükségszerűen külsőségek alapján megy, mert nem lát át az összeszínészkedett burkon.

a média szerepe itt csak annyi, hogy agresszíven kommunikál bizonyos külsőségeket, nyilván értékként, kívánatosként beállítva azokat. egyébként senki se fogyasztana.

hozzáteszem én a reklámokra gondolok, a többi töltelékanyag úgy általában semmit sem kommunikál, célja az érdeklődés fenntartása a következő reklámblokkig.

öntudat-éntudat-önértékelés, gondolom tonnányi pszicho anyag van a neten ami szépen kibontja odáig, hogy hányszor, miért és hogyan dícsértek vagy szidtak meg mikor még beszélni sem tudtál rendesen.

mire az oktatásba meg a közösségbe bekerülsz már olyan folyékonyan hazudsz, hogy ott már inkább színészkedés megy. nyilván hat rád, de inkább akkor ha otthon nem kaptad meg a megfelelő iránytűt.

mondjuk szerintem ez kicsit komplex téma ahhoz, hogy (az esetleg erre tévedő pszichológusokat kivéve) bármelyikünk akár csak felszínesen is kibontsa miért működünk úgy, ahogy.

és különbenis: óvatosan az önmagunkkal szembeni őszinteséggel, mert akkor a többiekben is meglátjuk a hazugságot. onnan meg már csak egy lépés a szociopatává válás. de az is lehet, hogy hazudok.