Hirdetés

2024. szeptember 1., vasárnap

Gyorskeresés

Hozzászólások

(#1) kicsiogre


kicsiogre
tag

Köszönjük az újabb remek írásod öröm olvasni , kár hogy a mai gyerekek telefon és net nélkül nem tudják elfoglalni magukat :(

(#2) potyautas válasza kicsiogre (#1) üzenetére


potyautas
csendes tag
LOGOUT blog

El tudnák. A szülő adja kezébe az óvodás gyerekének. Olvasni még nem tud, de a telefont már ügyesen kezeli. Láttam olyan kb 3 éves gyereket, akinek egész nap be volt kapcsolva a számítógép, noha nem volt Net a házban. A "paint" volt neki kinagyítva, azon húzgálta a színes vonalakat. Mondjuk attól jobb, mintha a falat firkálná. (az én gyerekeim még azt tették)

(#3) kicsiogre válasza potyautas (#2) üzenetére


kicsiogre
tag

Én azt láttom üresek a játszoterek nem tudnak játszani a gyerekek mi (33 vagyok vagyis még fiatal) gyerekként stinte egész nap lent játszotunk bujocska foci ettük a gyümölcsöt mosatlanul stb....megváltozott a világ azt arégi világot ami a történetben szerepel én szebnek láttom a mainál

(#4) Vakegérke


Vakegérke
veterán

Nagyot cuppant Vakegérke, ilyen kéne, jó sok még!

"Arról álmodoztunk, milyen jó is lenne igazi bolti kenyeret enni."
Elhibázott álmodozás volt. :)
Lehettem vagy négy éves, ilyen-olyan okból nevelőszülőknél éltem, ahol dívott a kenyérsütés. Én is ott tébláboltam a kemencénél, és alig vártam, hogy kóstolóként a kezembe nyomjanak egy kicsit a friss kenyérkéből.
Eljött az ideje, hogy anyám magához vegyen, akkor már megtehette. Kaptam mostoha apát, ütött-kopott háromkerekű biciklit, na meg bolti kenyeret, amit eleinte nem akartam megenni. Aztán persze rászoktam, mert nem volt más.

"Akadt a faluban, aki meglátta az üzletet a diavetítésben. 50 fillér volt a belépő."
Hú, annyiért akkoriban egy gombóc fagyit lehetett kapni.
Ami meg a televíziózást illeti, én is az egyik szomszédhoz jártam, de ingyen. Aztán mi is vettünk egy Kékest, ha jól emlékszem, 6.200 volt az ára.

"Szép volt a menyasszony. Ismertem korábbról, de most egész másképp nézett ki ebben a földig érő fehér ruhában, ami olyan terebélyes volt, hogy nem is lehetett hozzá közel menni."
Igen, abroncsos ruha. Mindenki szerencsétlenkedett a gratulációnál, nem akartak rálépni a szélére. Én lazábban oldottam meg a dolgot. Megfogtam kétoldalt az abroncsot, felemeltem és hátra toltam a szoknyarészt, így közel tudtam lépni, hogy puszit váltsak a menyasszonnyal, vagyis akkor már asszonykával. Mindenki megrökönyödött, csak az ifjú pár nem. :)

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.