Nagyot cuppant Vakegérke, ilyen kéne, jó sok még!

"Arról álmodoztunk, milyen jó is lenne igazi bolti kenyeret enni."
Elhibázott álmodozás volt.
Lehettem vagy négy éves, ilyen-olyan okból nevelőszülőknél éltem, ahol dívott a kenyérsütés. Én is ott tébláboltam a kemencénél, és alig vártam, hogy kóstolóként a kezembe nyomjanak egy kicsit a friss kenyérkéből.
Eljött az ideje, hogy anyám magához vegyen, akkor már megtehette. Kaptam mostoha apát, ütött-kopott háromkerekű biciklit, na meg bolti kenyeret, amit eleinte nem akartam megenni. Aztán persze rászoktam, mert nem volt más.

"Akadt a faluban, aki meglátta az üzletet a diavetítésben. 50 fillér volt a belépő."
Hú, annyiért akkoriban egy gombóc fagyit lehetett kapni.
Ami meg a televíziózást illeti, én is az egyik szomszédhoz jártam, de ingyen. Aztán mi is vettünk egy Kékest, ha jól emlékszem, 6.200 volt az ára.

"Szép volt a menyasszony. Ismertem korábbról, de most egész másképp nézett ki ebben a földig érő fehér ruhában, ami olyan terebélyes volt, hogy nem is lehetett hozzá közel menni."
Igen, abroncsos ruha. Mindenki szerencsétlenkedett a gratulációnál, nem akartak rálépni a szélére. Én lazábban oldottam meg a dolgot. Megfogtam kétoldalt az abroncsot, felemeltem és hátra toltam a szoknyarészt, így közel tudtam lépni, hogy puszit váltsak a menyasszonnyal, vagyis akkor már asszonykával. Mindenki megrökönyödött, csak az ifjú pár nem.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)