Új hozzászólás Aktív témák

• #4 Vakegérke félisten

  Új Válasz 2017-01-23 07:06:01 #4

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Vakegérke

  félisten

  Nagyot cuppant Vakegérke, ilyen kéne, jó sok még!

  "Arról álmodoztunk, milyen jó is lenne igazi bolti kenyeret enni."
  Elhibázott álmodozás volt.
  Lehettem vagy négy éves, ilyen-olyan okból nevelőszülőknél éltem, ahol dívott a kenyérsütés. Én is ott tébláboltam a kemencénél, és alig vártam, hogy kóstolóként a kezembe nyomjanak egy kicsit a friss kenyérkéből.
  Eljött az ideje, hogy anyám magához vegyen, akkor már megtehette. Kaptam mostoha apát, ütött-kopott háromkerekű biciklit, na meg bolti kenyeret, amit eleinte nem akartam megenni. Aztán persze rászoktam, mert nem volt más.

  "Akadt a faluban, aki meglátta az üzletet a diavetítésben. 50 fillér volt a belépő."
  Hú, annyiért akkoriban egy gombóc fagyit lehetett kapni.
  Ami meg a televíziózást illeti, én is az egyik szomszédhoz jártam, de ingyen. Aztán mi is vettünk egy Kékest, ha jól emlékszem, 6.200 volt az ára.

  "Szép volt a menyasszony. Ismertem korábbról, de most egész másképp nézett ki ebben a földig érő fehér ruhában, ami olyan terebélyes volt, hogy nem is lehetett hozzá közel menni."
  Igen, abroncsos ruha. Mindenki szerencsétlenkedett a gratulációnál, nem akartak rálépni a szélére. Én lazábban oldottam meg a dolgot. Megfogtam kétoldalt az abroncsot, felemeltem és hátra toltam a szoknyarészt, így közel tudtam lépni, hogy puszit váltsak a menyasszonnyal, vagyis akkor már asszonykával. Mindenki megrökönyödött, csak az ifjú pár nem.

Új hozzászólás Aktív témák