A mérföldes cimborámat szivattam azzal mindig, hogy nem igazi pesti. Persze nem komolyan, de bizonyos szempontból mégis komolyan. Amolyan félkomolyan.

Pesti kórházban született, ám vidéken lakott, majd Pesten, majd megint vidéken, aztán újra Pesten. Így mindig kitaláltam valamit, amit egy igazi pesti már csinált (én), ám ő még nem:
- Lerobbant Ikarus trolit többedmagaddal áttolni a kereszteződésen.
- Kapualjban vizelni.
- BKV-t firkálni (16 éve volt, nem vagyok rá büszke).
- Sört inni a Várban (nem a sörfeszt alatt).
- Sört inni bárhol.
- Felismerni a prostit, ha civilben van.
- Kiszúrni a zsebtolvajt.
- A szirénáról látatlanban felismerni a mentőt, tűzoltót és rendőrt.
- Megkülönböztetni az utcán a gábor cigányt a muzsikus cigánytól.
- Élvezni a benzin illatát.

stb., napestig sorolhatnám

Szóval mindig találtam valamit, amit nem csinált, és jött a sértődés, majd a feloldódás. Igazából csak egy nő állhatna közénk, ám szerencsére más az ízlésünk (az enyém jobb).

Mit akartam ebből kihozni? Csak annyit, hogy pestinek születni kell, ahogy például Jacko-ból sem lett fehér ember a műtétei ellenére.

[ Szerkesztve ]

"nincs rá lezsóidő"