Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • e=mc²

    őstag

    válasz mephi666 #7 üzenetére

    En nem mondom azt, hogy nem aggodj, mert hellyel-kozzel tudom milyen erzes. Egyet viszont tanacsolok neked: Irj ossze egy listat arrol, hogy mi mindent mulasztottal el miatta, mire nem volt anno idod, (ne apro dolgokra gondolj, hanem mondjuk olyan, amit sosem tettel volna, ha o is tudja/hallani akarja, de neked valamiert fontos, hogy megtedd - egy egesz ejszakat eltolteni a Duna-parton [nem lakott teruleten], atvonatozni korbe az orszagot egy het alatt [Sopron-Pecs-Szeged-Debrecen-Bp], vegre elolvasni azt a konyvet, amire egyetem alatt sose szakitottal idot :), venni 5db 3000-es puzzle-t, es kirakni, stbstb - tudom hulyen hangzik, de komolyan olyan jol ereztem magam tole, hogy ihaj) es ezeket probald meg teljesiteni.

    En anno mikor a lista felenel tartottam mar ugy gondoltam ra, hogy ezeket kar lett volna kihagyni az eletembol. Jo erzessel toltott el az, hogy mennyi uj elmennyel gazdagodtam, es a jovoben ezeket csak kamatoztatni lehet. Gondoltam arra is, hogy ha ezeket mind vele elem at, az milyen lett volna, de tudom, hogy kozel sem olyan mint egyedul.

    Es megtalaltam a mostani parom mar lassan 4 eve. A szamitogepen megmutattam mi az egyik hobbim (mmorpg) es azota o mar fejlettebb mint en :) Nem haragszik, ha egesz nap gepezek, en sem ha o gepezik. Ennel nagyobb orom egy informatikusnak nem lehet =)

  • Csemike

    aktív tag

    válasz mephi666 #7 üzenetére

    A szakítás nem sétagalopp, az biztos, s bár nem tudom milyen a másik lovon ülni (én még nem hagytam el senkit, mindig velem szakítottak, bármilyen ciki is bevallani, igaz összvissz volt eddig 2 komolyabbnak látszó kapcsolatom, és a harmadikban vagyok most benne :) ) azért abban biztos vagyok, hogy annak a félnek is ugyanolyan szar, aki kimondja a végszót. Sőt, ha már régóta haldoklik egy kapcsolat, akkor tulajdonképpen már teljesen mindegy, hogy melyik fél mondja azt, hogy "hagyjuk most itt abba kedvesem".

    Legutóbb, amikor ilyesmi történt velem, nagyon hasonlóan éreztem, mint te. Abszolút tudom és átérzem, hogy mik kavarognak most benned. Hiába mondták nekem is, hogy menjek el szórakozni, kikapcsolódni, a hátam közepére kívántam mindent és mindenkit. Csak szívtam a cigiket egymás után, nem ettem, néha elsírtam magam, és nagyon becsapottnak, átvertnek éreztem magam...
    Ez az állapot eltartott néhány napig, de szerencsére dolgozni is kellett, így sokat voltam bent a munkahelyemen, mert akkor legalább nem kattogott üresjáratban az agyam. Ez az egy tevékenység (mármint a munka) volt az, ami lekötött, amivel sikerült elvonatkoztatni attól, hogy én most egy elhagyott szerelmes vagyok, akinek az a dolga, hogy sírjon és gyászolja élete szerelmét.
    Tulajdonképpen ez a krízis nagy önismeretre tanított. Hiszen amikor már tudtam józan fejjel gondolkodni, magamba szálltam, és megnéztem, hogy én mit csináltam rosszul. És hát volt hibám bőven... Rájöttem, hogy én hol rontottam el a dolgokat, hogy nem csapott be senki, nem vert át senki, csak vak voltam, és bizony sokszor önző és kegyetlen. És nem véletlenül kerültem ebbe a krízishelyzetbe, hiszen tanulnom kellett, meg kellett ismerjem önmagamat.

    Ez a szakítás amúgy ABE-val történt. Két év után, 2007 tavaszán szakítottunk, aztán szeptemberben, 5 hónap után újra egy pár lettünk. Akkor már más ember volt ő is, én is. Más most a kapcsolatunk is, azthiszem mindketten megfizettük a tanulópénzt, s tudunk értékelni dolgokat. :)

    Nem mondom, hogy menj szórakozni, foglald le magad, mert tudom, hogy ilyenkor semmire nem vágyik az ember, pláne nem kéretlen jótanácsokra.
    De ha túl vagy már a sokadik cigarettán, elsírtad már minden könnyedet, nézz magadba, jó alaposan. Lehet, hogy érdekes dolgokat fogsz meglátni.

Új hozzászólás Aktív témák