Új hozzászólás Aktív témák

• #27 robekri addikt

  Új Válasz 2007-07-11 09:21:59 #27

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  robekri

  addikt

  Érdekes kis írás!
  
  Mesélek én is picit magam/szülők!
  
  Kisgyerekként ''áldott'' jó gyerek voltam (apámék mondták nem volt hiszti, elmehettek bárhova velem), viszont már elkezdődött a csínytevés általánosban. Vidéki gyerík: park szembe velünk gyújtogattuk tavat, igaz nádkunyhó építés és minden ''vidéki jó''! Igaz ebbe bele tartozott a munka is: ásó, kapa és társai. Bzonyítványosztáskor mindíg balhé volt '' kisfiam milyen lesz a bizi?'' ''Anyuka lesz egy pár 3asom'' trallalalaaa Aztán persze sokkal roszabb volt. Na ekkor már kaptam egy pár hajtépés pofon. Erről tudnék sokat mesélni.
  
  A lényeg Mai napig izgul anyám, hogy mikor jövök buliból. Nagyjából meg kell mondani, hogy mikor jövök. Én ezt 28 évesen teljesen jól fogom föl, nem vagyok kiakadva, csak aggódik értem, megértem. (igaz tudja, hogy nem vagyunk szomjasak haverokkal)
  
  Sok kis szar takony meg kiakad a szülein, hogy nem engedi el 4ig hanem csak 2ig, meg nem engedi el mittom én 100 kmre lévő koncertre, stb.... Én anno kezdetben 16 évesen 24ig mehettem be, majd az életkorral ''nőlt az idő''!
  
  Megérdemeltem a pofonokat, veréseket! TÖBBET KELLETT volna kapnom!
  
  Mái napig tisztelem/becsülöm/imádom szüleimet! Hozzá kell tennem, hogy haverként is első osztályú apám/anyám is! Imádják axxonyom és ez oda vissza keresztbe kasul igaz!
  
  Bocs a hosszabb irományért. Lecsózgassunk nyugodtan róla!
  
  Üdv.: Robe

Új hozzászólás Aktív témák