Új hozzászólás Aktív témák

• #29 #64791808 törölt tag

  Új Válasz 2007-01-03 01:38:31 #29

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  #64791808

  törölt tag

  Elolvastam a story-t, és most igen, bunkó, cinikus, és ironikus leszek. A cikkiró ne vegye személyeskedésnek, ilyen a stílusom.
  
  Na bogaraim.
  
  1., Először is MSN-en nem csajozunk, ott esetleg rájövünk arra, hogy van közös érdeklődési kör, és az Élet nagy alapelveit tekintve egy véleményen vagyunk. Ennyi. MSN-en nem szeretünk bele valakibe, mert akkor nem a valakibe, hanem az MSN-es ''személyiségébe'' szeretünk bele. Élőben kell sokat beszélgetni, gyűjteni egy-két közös élményt, és akkor el lehet dönteni, hogy ez most hosszabb távon működni fog, vagy dugunk egy jót, és barátok maradunk.
  
  2., Az ország másik felében lakik. Ebből egyértelműen következik, hogy keveset látják egymást a ''felek''. Ez pedig kényszerűen ellent mond az egészséges párkapcsolat törvényeinek. Így jó ''lelki társak'' vagy barátok lehetnek, de egészséges férfi-nő kapcsolat nem alakulhat ki, max egy-két jó kefélés, és mélységes beszélgetések az élet nagy dolgairól. Ez szerelem? Lófaszt. Ez az az érzés, mikor végre valaki érti, hogy miről beszélsz, és át is érzi, nem csak bólogat. A párkapcsolat alapvető szükséges - de nem elégséges - feltétele az, hogy sok közös emlék, élmény, sok közös pillanat legyen. Ha ez nincs, akkor a dolog a legeslegjobb esetben is plátói szerelem, vonzalom. Meg szex.
  
  3., Veszekedés? Hát nem tudom, ebben elfogult vagyok, lévén hogy eddig két barátnőmmel veszekedtem, mindkettővel egyszer. Szakítás is lett belőle. Hogy nézeteltérés van? Leülünk egy finom vacsi mellé és megbeszéljük. Volt úgy, hogy két évet lehúztam úgy lánnyal, hogy egyetlen hangos szó nem esett, és mégis tökéletes volt. Najó, ez az egyik véglet. Az viszont a másik, hogy egy rövid kapcsolatban ''veszekedéSEK'' voltak. Hogy akarhatunk valakivel párkapcsolatot létesíteni, ha két hónapot nem bírunk ki veszekedés nélkül?
  
  4., Elnézést, most leszek igazán bunkó, kedves cikkiró: te eszednél vagy? Direkte szándékosan közeli kapcsolatba akarsz kerülni egy olyan lánnyal, akinek ''meghalt az anyja'' és aztán bevesz egy doboz nyugatót? Ennyire kurva hosszú az életed, hogy van időd ilyenre? De irigyellek... Szép dolog az elesetteken segíteni, de akkor ne hívjuk szerelemnek, hívjuk lelkisegély-szolgálatnak, vagy jótékonykodásnak. Egy ilyen lánynak ORVOSRA van szüksége. Neked, kedves cikkiró, pedig egy kiegyensúlyozott, rendezett lelkiállapotú, ápolt csajra. A többi szubjektív. Tudom, ilyet az ember nem feltétlenül talál a ''hagyományos vadászterületeken'', nadehát annyira ne legyünk már hülyék, hogy direkte a bajt keressük... Prózaian szólva: lehet, hogy a hiba bennem van, de hiába látok meg egy bombázó csajt, akit úgy dugnék, mint a lopott bicajt, ha megtudom hogy vak rendőrárva és enyhén drogfüggő, akkor, ha akarja is, elhajtom a fenébe.
  
  5., Mindezek mellett én maximálisan megértelek, sőt átérzem a helyzetedet, mert más emberen segíteni, a rosszból jót és gyümölcsözőt kovácsolni maga az alkotás, maga az élet. Amit viszont nem értek, az a zárás. Én nem kezdtem volna kérdezgetni, hogy hogy van, egyszerűen közöltem volna, hogy gusztustalanul átvertél kisanyám, és őszintén remélem, hogy a next time öngyilkossági kísérletedet siker fogja koronázni, de szólj előtte, hogy virágot küldhessek. Szóval az embernek - akárhogyan is kalapáljon a szíve - mindig kell, hogy maradjon egy csöpp esze.
  
  Őszintén kívánom, hogy az esetből levonod a konzekvenciát, és az egész erőt és tapasztalatot ad majd későbbi kapcsolataid kialakításában.

Új hozzászólás Aktív témák