Nos, ez, mint a jellemzésből látszik, velem megtörtént ''élmény''.

Ritkán esik az ember szerelembe, főleg, mikor az az agyrém helyzet áll elő, hogy nem is látod, azt, akibe beleszeretsz, csak rabul ejtenek a szavai...
Nos velem megesett: egy véletlen folytán felvettem egy lányt az MSN-emre (megadtak egy címet, amit sikeresen elgépeltem, később ezt úgy láttam, mint a ''sors keze'‘) és ő pont fenn volt. Elkezdtünk beszélgetni, kiderült, hogy egy focista lánnyal van dolgom (utálom a focit, de ez nem ide tartozik) akinek sajnálatos módon nemrég halt meg az édesanyja, ezért a lelkiállapota elég labilis volt.

Nagyon tehetséges versíró volt a lány, meg művelt, meg érdekes, kellőképpen izgalmas, és magányos, szóval nem kellett túl sok idő, hogy fülig beleszeressek. Cseréltünk pár fényképet, mert sajna az ország szinte másik végén lakott, és elhatároztuk, hogy a téli szünetre betervezünk egy találkát. Én akartam felutazni hozzá, de nem szerette volna, így abban állapodtunk meg, hogy ő jön le hozzám öt napra, itt is alszik, jól elleszünk satöbbi.
Nem volt a kapcsolat veszekedés-mentes, sőt elég durva viták voltak közöttünk, de mindig kibékültünk, úgyhogy ez nem is lett volna baj.

A baj csak ezután jött.

A lánynak voltak öngyilkos hajlamai, ami érthető, hisz nemrég vesztette el az édesanyját. Egyszer pont a ''szemem láttára'' pakolt be magába rengeteg nyugtatót, amit a bátyja hál' istennek időben kihányatott vele, és akkor ismerkedtem meg a bátyával, aki megnyugtatott, hogy nem miattam van, és megkért, vigyázzak a húgára.

Ez után telt az idő, közeledett a karácsony, és az is, hogy lejön hozzám, ám karácsony előtt kb. 3 nappal a bátyja bejelentette, hogy a barátnőm egyszer csak összeesett az iskolában, vért hányt, és korházba került, és senkit nem engednek be hozzá.
Rosszabbnál rosszabb gondolatok jutottak eszembe, Skót barátommal, aki szintén PH!-s azt találgattuk, hogy a vért hányás minek a következménye, és hogy vajon mi baja lehet, több tippünk is volt, de ez nem lényeg.

A bátyjával rendszeresen konzultáltam, aki csak azt tudta jelenteni nekem, hogy rosszabbodik az állapota, sőt már lélegeztető gépre kellett tenni.
Mondanom sem kell, hogy a karácsonyom elmaradt, és karácsony másnapján kora reggel autóba ültem a testvéremmel, és elmentünk Kecskemétre, mert onnan már csak kb. 90 km-re lakott, és elhatároztam, hogy lesz, ami lesz, én meglátogatom. Írtam egy SMS-t a csaj mobiljára, hátha valaki megkapja, és láss csodát, a bátyja 5 percen belül reagált, mégpedig azzal a hírrel, hogy a lányt áthelyezték Győrbe, és amnéziája van, semmire nem emlékszik, még az anyja halálára se.

A tesóm itt fogott gyanút, hogy ez már túlzás...

A neve alapján rákeresett a csajra iwiw-en, és onnan kinézte a címét, az alapján a lakás telefonszámát akarta kinyomozni, de én leállítottam, mondván nincs oka a csajnak hazudni.

A báttyal beszélgetni kezdtem, akinek elmondtam, hogy ez olyan hihetetlen, hogy ez történt vele, és úgy félek, remélem nem lesz semmi baja, erre azt mondta, hogy ha nem bízok meg a csajban, akkor jobb, ha most elfelejtem, meg micsoda dolog ez hogy meghazudtolom, és szolgált egy jó hírrel: a lány emlékei visszatértek (kb. 3 óra alatt) és hogy 2 nap múlva hazaengedik.

Bizakodni kezdtem, a szerelem kicsit elhülyített, és mivel pont a barátnőm mondta annak idején, hogy túl naiv voltam, biztos voltam benne, hogy amit hallok, az igaz.
A tesóm viszont gyanakodott... A tudtom nélkül lenyomozta a lány címét, és elmentünk hozzá. Én csak akkor eszméltem fel, mikor az ajtajuk előtt álltam.

A lakás a lehető leglepusztultabb panelház, amit el lehet képzelni. A tesóm a kaputelefonon felszólt a megfelelő lakásba, mire egy (több mint valószínű) alkoholista férfi hangja válaszolt, hogy mit akarunk?
A tesóm mondta, hogy kit keresünk, és hogy legyen olyan szíves, küldje le.
Mondta, hogy azonnal küldi, mert hogy otthon van, sőt erősen megdöbbent, mikor a kórházat meg a betegséget megemlítettük neki... Vártunk, de a lány nem jött le, ellenben egy szőke srác lejött (a tesóm szerint azért küldték, hogy megnézze, ki keresi a csajt), majd felment, és hiába vártunk.
Kb. 3 óra múlva visszamentünk, akkor én szóltam fel, az öreg akkor is leküldte a lányt készségesen, de nem jött le, mikor másodjára felszóltam, azt mondta, hogy elment otthonról.

Innentől már biztos volt benne mindenki, hogy az egész hazugság volt, nem is volt beteg, sőt soha nem is beszéltem a bátyjával, mert az is ő volt, csak megjátszotta a szerepet...

2 nap múlva bejelentkezett a csaj MSN-re, mikor még mindig Kecskeméten voltam, és nagy boldogan bejelentette, hogy hazaengedték, sőt még valami ''édes kis'' megjegyzést is tett.
Én megkérdeztem, milyen volt Győrben, és erre már sosem kaptam választ.
Valószínűleg ekkor jött rá, hogy lebukott, és minden szívfájdalom nélkül azonnal letiltott.
Sokáig abban reménykedtem, hogy visszajön, de az óta se láttam fenn, sem én, se azok, akik közös ismerőseink (illetve az én ismerőseim, akiket ő felvett).

Én még mindig abban reménykedem, hogy nem hazudott, és hogy csak megszakadt a vonal, és... Nem tudom... Nem tudom mi a teendő, mindenesetre ezt ki kellett írnom magamból, ez talán megmagyarázza a szeszélyes viselkedésem okát az utóbbi időben ...