Új hozzászólás Aktív témák

• #5 Andie őstag

  Új Válasz 2007-06-20 09:13:05 #5

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Andie

  őstag

  Kedves Guga! (tudom, kis ''g'', de én nem birom a neved leirni kicsivel)
  
  Ne törődj vele, ha néhányan nem tudják megemészteni az irásaidat a terjedelmük miatt. Ők azok, akik valószinüleg még 1 könyvet sem olvastak el, hisz mik ezek az 1percesek egy Asimovhoz, vagy Hemingwayhez képest? (már terjedelmükben természetesen)
  Nekem is jelezték néhányan, és gondolom jópár korábbi olvasóm is elpártolt tőlem, merthogy egyszerüen nemtudok röviden irni. Ha van egy gondolat a fejemben, akkor azt igenis körüljárom, kihozom belőle a maximumot. Úgy érzem, nem fosom a szót fölöslegesen, mint ahogyan a Te szavaid is pont oda, és pont úgy kellenek, olyan számban, ahogyan vannak. Ahogyan a végén rányomod az OK gombot.
  Én személyes sértésnek venném, ha a történeteid fele ekkorák lennének, csalódás lenne, mert 2-3 naponta azért (is) jövök ide a logoutra, hogy olvassalak, és akkor nem 45 másodperces összetákolt tőmondatokra vagyok kiváncsi, hanem egy frenetikus gugaélményre, hátradőlve, Delphit lecsukva, zenét kikapcsolva, hideg szódával (nem kamrai, gépi ), hosszú percekig, mondataidat újra és újra olvasva, forgatva, izlelve, továbbhaladva, visszatekerve, elmerengve, és mosolyogva, bólogatva, néha nevetve.
  A könyvednek 1 előjegyzése már van.
  
  A kedves fiadnak pedig azt üzenem, énis vonakodva vettem a kezembe a Tüskevárt anno, mikoris? ötödikben?
  Apám virágüzletében ülve, kényszerböl olvastam, emléxem, egy délután 1 oldallal végeztem. Apám megelégelte, felolvasott, amig nem jött az ügyfél, aztán gyorsan megkötve a csokrot olvasott, mesélt, saját történeteivel magyarázta a dolgokat.
  Nemszerettem a Tüskevárt, mert hosszú, vastag és hüjeség.
  Aztán eltelt pár év, sokat voltunk horgászni, erdőben, sétálni, fátmászni, bunkert épiteni a fatetején... mindigis Tisza melletti parasztgyerek voltam, de erre akkor döbbentem csak rá igazán. Halvány emlékeimben volt egy könyv, ami hasonló kalandokat irt le, mint amit most Antival a barátommal élünk át a Tiszaparton nap mint nap, kicsit szerényebben. Hol is? Mi is volt a cime? Túrtam a fiókot, megvan! Tüskevár, ezaz!
  És fellapoztam. Aztán jött Anti, elhajtottam, hogy fáj a hasam. Jöttek Apámék, hol a gyerek? Jött az este, és én a könyvvel aludtam el, reggel azzal keltem, és olvas.
  És azóta kb 10x olvastam el (nem túlzás!), azzal ugratnak Apámék, hogy bármelyik fejezetböl tudok idézni, és ha felütik valahol, elkezdenek egy mondatot, én be tudom fejezni fejböl.
  Tudom, még ha ezt fel is olvasod neki, nem fogja megnyugtatni, és továbbra is a düne lesz a fontosabb, nem Matula bácsi, és a compó, de talán ha átrágja magát az elsö 80 (utólag is valóban kicsit monoton és unalmas) oldalon, szerintem imádni fogja.
  
  Maradok 10telettel!
  
  [Szerkesztve]

Új hozzászólás Aktív témák