Megindító írás. Nekem 5 éves fiam jut eszembe róla: első nyaralásunk alkalmával naponta kiverte a balhét, hogy ő sehova nem akar menni. Aztán a nyaralás vége felé meg hazaindulni volt nehéz...
Komolyra fordítva: ha úgy indulsz el, hogy biztosan tudod visszajösz, könnyebb a kezdet. (Gondold el ugyanezt azzal a tudattal, hogy biztosan nem jösz haza.) Másrészt egyszerűen eltérő helyzetekbe kerülsz, mint itthon, aminek szintúgy megvannak a nehézségei, de lehet, ezek csak pár év múlva jönnének elő tudatosan - és máris elkezdesz hazavágyni. Ez van. De mindenképpen, a kint töltött idő tapasztalatait és érzéseit ugyanúgy épülésedre tudod fordítani.
Úgy vélem, a játékokkal kapcsolatba hozott agresszivitás nem azok jellege miatt van, hanem (általában) csapnivaló minőségük okán.
