Új hozzászólás Aktív témák

• #39 Beri addikt Jhonny06 #36

  Új Válasz 2010-06-23 20:34:43 #39

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Beri

  addikt

  válasz Jhonny06 #36 üzenetére

  Nem tudom Magyarországon mi a helyzet, de felénk (Szlovákia) az a szokás, hogy a mentő a riasztást követő 1 percen belül el kell hogy hagyja az állomást. Természetesen ez csak az RZP-re (gyors egyészségügyi segítség szó szerint fordítva) igaz. Tehát tegyük fel, hogy mondjuk 40km-re van a legközelebbi mentőállomás. A bejelentést követően hívják az esethez legközelebbi állomást, majd onnan magát a mentőcsapatot és indul a buli. Ez legyen mondjuk 5 perc. 40km 90es átlaggal (feltételezzük, hogy jól lehet haladni, mindenki félreáll a városban, aztán országúton megkergeti rendesen a sofőr a 3 és fél tonnát) 26,7 perc. OK, sok a fél óra, de amíg nincs 20km-enként (még 20km-rel számolva is majdnem 20 perc összidőt kapunk) sürgősségi kocsi, addig nem kell meglepődni a fél órán. Ne a mentősöket hibáztassuk, hanem a körülményeket.

  Poll Tamás
  Örökké siratni foglak amíg csak élek. <- ez helytelen. Ha mindig csak a rossz jut eszedbe egy jobblétre szenderült szerettedről, az nem vezet semmi jóra.
  Én 5 évvel ezelőtt veszítettem el az apámat. Egyik nap még beszéltünk, minden rendben volt (egészségügyileg legalábbis), másnap meg már nem ébredt fel. Emlékszem, kémiaórán ültem, amikor berobogott az osztályfőnök, hogy pakoljak össze és kövessem. Amikor elmondta mi a helyzet, el sem hittem. Bementem fapofával az öltözőbe, felkaptam a cipőmet, kabátomat, felugrottam a motorra és egybites vezérléssel (0-fék koppig, 1-csutkagáz) elindultam haza. Előbb értem oda, mint a halottaskocsi a testért. Emlékszem, ahogy percekig némán álltam az ágya mellett és csak bámultam. Nem hittem el még mindig. Lehetőségem sem volt felkészülni ilyesmire, még fel sem ocsúdtunk az előző esetből (nagymamámat, apám édesanyját két nappal apám halála előtt temettük el, eléggé friss volt az élmény). A baj nem jár egyedül, szokták is mondani.
  Viszont egy hét múlva visszamentem a suliba és minden ment tovább. El kell hinni, bele kell törődni, hogy nem változtathatsz a történteken. A legfurcsább élményeim ezzel kapcsolatban azok az álmaim voltak, amiben apám is ott volt. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy ott van. Nem volt meglepő, ijesztő, vagy bármi módon furcsa.
  A lényeg az, hogy bárki bármit is mond, az utat neked kell végigjárnod. Többeknek sikerült, neked is fog. Nem tudom mennyi van még hátra abból a suliból, ahová jársz, de utána válassz egy tisztességes helyet. Addig meg tépd le mindenki fejét, aki hasonló módon (vagy akárhogy) szivatni próbál. Senki nem fog megszólni érte. A rohadt tetves büdös faszparasztok meg csak abból értenek úgyis.

Új hozzászólás Aktív témák