Új hozzászólás Aktív témák

• #1 Dluinet nagyúr

  Új Válasz 2012-05-02 23:47:58 #1

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Dluinet

  nagyúr

  Egyvalamit megtanultam már régen, a világon a legeslegkevesebbet az emberélet ér, bármiért többet áldoznak, mint egy ember életéért.

  Egy kiskutyát biztos körbeugráltak volna az emberek.

  Egy orvosnak egy ember ugyan olyan mint egy szervizesnek egy gép:
  -ez könnyen megmenthető,
  -ezzel már nem érdemes foglalkozni,
  -ezt meglátjuk
  -stb

  Petőfi Sándor: Apostol
  (részlet)

  "Nyílt nemsokára a kapu,
  Kijött egy asszonyság s egy úr,
  Beűlnek a hintóba, a kocsis
  Indítja lovait, rohan...
  Ott benn nyögés, aztán sikoltás...
  Az asszonyság sikolta föl,
  Mert lábánál egy kisgyermek nyögött.
  Elérte a hintó a célt,
  Az úr s az asszonyság kiszáll,
  S az asszony így szól a kocsishoz:
  „Nesze a díj, fiú,
  S itt benn kocsidban a borravaló,
  Egy szép kis gyermekecske,
  Viseld gondját, mert isten adománya.”
  Igy szólt az asszony s ment az úri pár.

  Szegény kisded te ott a kocsiban!
  Miért kutyának nem születtél?
  Ottan lett vón neveltetésed
  Ez asszonyság ölében,
  Eltáplált volna gyöngédgondosan;
  De mert ember lettél és nem kutya,
  Az isten tudja, milyen sorsra jutsz!

  A bérkocsis fülét, fejét vakarta,
  S imádkozott-e vagy káromkodott,
  Nem tudni, csak hogy morgott valamit.
  Az istenáldás nem tetszett neki.
  Gondolkodék, mit tégyen e kölyökkel?
  Ha elviszi haza,
  Otthon a gazda majd fejéhez vágja,
  S kidobj’ az ajtón mindkettőjöket.
  Nagy mérgesen csap a lovak közé,
  És hajt keservesen.

  A külvárosban egy szurtos lebujban
  Mulatnak még, a lámpafénytől
  Piroslik ím az ablak,
  Mint az iszákos ember orra.
  A bérkocsisnak sem kellett egyéb,
  Az istenáldást odatette szépen
  A kocsma küszöbére, s ment."

Új hozzászólás Aktív témák