Új hozzászólás Aktív témák

• #21 Vakegérke félisten Apollyon #17

  Új Válasz 2010-01-02 11:57:26 #21

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Vakegérke

  félisten

  válasz Apollyon #17 üzenetére

  "...ne azonnal, és ne tálcán kapjon mindent. Hogy ne legyen az hogy kiszolgáljuk őt, bármivel is."

  Nos, ezzel így már én is egyetértek.

• #10 Vakegérke félisten Apollyon #8

  Új Válasz 2010-01-01 20:52:50 #10

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Vakegérke

  félisten

  válasz Apollyon #8 üzenetére

  Talán félreértettelek, talán nem. Nézd, mondok valamit.

  "Annak az alíg tizennyolc éves érintetlen lánykának pont ez az önmagát nem megjátszó, hosszú hajú, borostás, trehány bolond kellett."
  Ebben minden benne van.
  Ha titokzatoskodom, akkor bizonyára nem vagyok (szinte) állandóan borostás, nem vagyok trehány, és nem vagyok bolond. De az voltam, és ma is az vagyok. Pár évtizednyi boldogság volt a jutalmam, és ha csak ennyi volt, már megérte. Ha pedig összefutok valakivel, akinek megfoghatom a kezét, és társam lesz, első perctől azt kapja, amit mutatok, tehát önmagam. Nem fog csalódni.

  Értem én, hogy mit mondasz, hogyne érteném. Csak éppen nem értek egyet veled. Feltételezem, hogy ez nem okoz feszültséget közöttünk.

  Akkor fejtegessük csak.
  Azt mondod, hogy titkolózzunk az elején. Jó, persze, másként fogalmazol, ne áruljunk el mindent. Idáig stimmt, ugye?
  Az idő megy, és persze eljön az idő, hogy ki kell tárulkozni. Nincs mese, ennek be kell következnie.
  Titkolózás füstté válik, pőrén állunk az előtt a személy előtt, akit szeretünk.
  Na, itt a csapda.
  Nem az vagyok, akinek mutattam magam. Ne tiltakozz, ha egyszer nem tártam fel valós önmagam, akkor nevezhetjük bárhogy, elrejtettem valós énem.
  A lányka párás szemekkel rám mered, és már nem az vagyok a szemében, aki idáig voltam. Talán több, talán kevesebb, de nem az, aki voltam.

  Én tiszta érzelmekről beszélek. Nem arról, hogy miként kell felszedni egy csajt, ahhoz nem értek.

  Van egy mondatod, amelyet érdemes megrágnia mindenkinek. Idézem.
  "Amiről meg már mindent tud, azon nem fog agyalni, hisz minden egyértelmű."
  Nagyon jó meglátás, mondhatnám kvintesszencia.
  Aki tiszta szívvel közelít egy társnak kiszemelt lényhez, az érje el azt, hogy számára minden egyértelmű legyen. Kizárt a csalódás.

  Ha csajt, vagy faszit akar felszedni valaki, az ne vegye figyelembe soraim.

• #7 Vakegérke félisten Apollyon #6

  Új Válasz 2010-01-01 19:47:56 #7

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Vakegérke

  félisten

  válasz Apollyon #6 üzenetére

  Titokzatosság, meg izgalmasnak lenni...
  Taktikának bizonyára beválik. De beválik a taktika egy párkapcsolatban?

  Én én voltam bármikor, bárhol. Soha nem színészkedtem, nem játszottam a titokzatost.

  Veszteségként elkönyvelem életem nagy szerelmét. Talán hozzám jött volna feleségül, nem így történt.
  Tegyük fel megházasodunk, mert jól játszom egy szerepet, amely nem én vagyok, álarc van rajtam. De meddig lehet színészkedni?
  Lakva ismeri meg egymást az ember, és közös fedél alatt színészkedésnek helye nincs. Vagy gondolod, hogy perspektíva lehet egy életen át tartó becsapása a másiknak?

  Nyereségként elkönyvelek több, mint harminc éves boldognak mondható kapcsolatot. No persze házasság, gyerekek, meg minden.
  Annak az alíg tizennyolc éves érintetlen lánykának pont ez az önmagát nem megjátszó, hosszú hajú, borostás, trehány bolond kellett.
  Csak a halál választott el minket egymástól.

  Most mondd, érdemes hazudni?
  Ami nem valós, az hazugság. Így értendő.

Új hozzászólás Aktív témák