Titokzatosság, meg izgalmasnak lenni...
Taktikának bizonyára beválik. De beválik a taktika egy párkapcsolatban?

Én én voltam bármikor, bárhol. Soha nem színészkedtem, nem játszottam a titokzatost.

Veszteségként elkönyvelem életem nagy szerelmét. Talán hozzám jött volna feleségül, nem így történt.
Tegyük fel megházasodunk, mert jól játszom egy szerepet, amely nem én vagyok, álarc van rajtam. De meddig lehet színészkedni?
Lakva ismeri meg egymást az ember, és közös fedél alatt színészkedésnek helye nincs. Vagy gondolod, hogy perspektíva lehet egy életen át tartó becsapása a másiknak?

Nyereségként elkönyvelek több, mint harminc éves boldognak mondható kapcsolatot. No persze házasság, gyerekek, meg minden.
Annak az alíg tizennyolc éves érintetlen lánykának pont ez az önmagát nem megjátszó, hosszú hajú, borostás, trehány bolond kellett.
Csak a halál választott el minket egymástól.

Most mondd, érdemes hazudni?
Ami nem valós, az hazugság. Így értendő.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)