Annyit jelent, hogy a cég hazazavar egy hétre, amiből a munkanapokat levonja az évi szabiból, és mivel százmilliókkal teszik ugyanezt a világon, bárhova utaznál, tömeg van/nem kapni jegyet/marha drága a szállás. Azaz egy hét szabi megy pocsékba.

30€ Meta store bónusz Quest headset aktiváláshoz, keress priviben :)

Nem tudom, hogy felnőttnek számítok-e, hiszen még egyetemista vagyok szüleim tápláló csecsein csüngve.

Számomra a karácsony olyan, mint egy foghúzás, bár hála az égnek, még minden fogam megvan. Küzdelem az elemekkel, amire semmi szükség. Évek teltek el azóta, hogy végre tényleg örömet tudtam szerezni valakinek egy ajándékkal amit adtam. Apa elhagyta a rotring 600-asát amit már tinikora óta őrizgetett és persze minden nap használt, én meg lőttem neki egyet. Ez '14-ben volt.

Persze mivel akkora sz*pás az egész, én sem tudom élvezni amit kapok. Többször mondtam már teljesen komolyan, hogy nem kellene ezt az egészet erőltetni, de hát nem én vagyok a család feje, nem az én szabályaim szerin játszunk.

A rokonoktól kapott ruha és pénz ugyanakkor tök jól tud jönni, mert nem nagyon van időm elmenni vásárolgatni - és az árakat és a tömegnyomort elnézve kedvem sem - év közben magamnak cuccokat. Illetve műegyetemista révén folytonos anyagi küzdelem az életem, amit egyik oldalról a hitvány (5 egész körüli kreditátlagra adott kevesebb mint egy huszas) tanulmányi ösztöndíj, a másik oldalról a szüleim támogatnak, meg mellé néha pár napot én is beledolgozok, ha úgy jön ki a lépés.

Ennek tetejére jön még, hogy az anyai nagypapa állapota (92/férfi) idénre igencsak leromlott, és félő, hogy pont az ünnepek alatt hagy itt minket. Akkor még - ez nagyon rosszindulatúan fog hangzani - az is itt lesz, hogy emelje az ünnepek fényét a családban az összes elkövetkező évben.

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István

Ha nem lennének gyerekeim, semmi extrát nem adna.

Egész évben együtt vagyunk esténként, "ünnep van", mikor hazaérek munkából, nekem meg ünnep, hogy 3 órát tudok velük naponta játszani/egyéb tevékenység, altatás meg az asszonnyal vagyok.

Ja hogy ajándék is kéne... folyton kapják a gyerekek az apróságokat, 1-2 kisautó havonta fiamnak (kb egy ezresből megvannak, matchbox-utánzatok, kicsinálni tökéletes, hetekig elvan velük), a leányzó kap gyurmát, színes lapokat stb., kreatív dolgokat. Novembertől emelkednek az árak, ráadásul egyszerűen rühellek ilyenkor már bárhová is elmenni, mert mindenhonnan szól a karácsonyi kakofónia, embertömegek mindenhol. Apró biszbaszokat kapnak idén is, de abból sokat (már megvannak). Nejem kap egy friss gyűrűt, 10. házassági évfordulónk lesz. Én kértem 3 új melegítőnadrágot + egy melósbakancsot a kerti munkához, de lehet utóbbit meghagyom tavaszra, mikor szezonvégi "óccsóság" lesz.

A szentháromság most már a "vegyél mert kell neked, mert megérdemled, most 0% hitelre".

Őszintén szólva senkit nem akarok látni karácsonykor a kis családomon kívül. Anyámék messze vannak (hozzájuk év végére megyünk), sógornőmék családja igazi bazári képmutató, anyósomat inkább hagyjuk, barátoknak szintén megvan a kis családi program.

Valamennyire próbálom átadni a gyerekeknek az én gyerekkorom karácsonyait, mikor minden csillog és várjuk a "Jézuskát". Életem legemlékezetesebb gyerekkori karácsonya volt, mikor a rendszerváltás előtt , '88 tájékán egy ismerősünk Németországból hozott egy rakás - akkor még itthon nem kapható - édességet és egy csomag "Juicy fruit" rágót. Az illatok és ízek még most is megvannak.

"Téged a szenvedély vezérel, vagy egy H97 chipset?"

Na, divat lett már utálni a karácsonyt. Én jól elvagyok. Összejön a család, eszünk iszunk beszélgetünk 3 napig 3 külön helyen a rokonoknál meg otthon. A " kapitalista forgatag"-ból meg kimaradok nem plázázok, nem vásárolok már karácsony előtt, mert szerintem sokakkal ez utáltatja meg a karácsonyt. Utána meg jön egy jó kis szilveszter amin meg a haverokkal kicsit szétcsapjuk magunkat. Jó ez. Én bírom

A : "nincs karácsonyi hangulatom" "jajj mi ez a tömeg(aminek ő is része, és alkotója) " "jajj minden szar" -t meghagyom másnak. Nemhagyom hogy ez is elcsesződjün, mivel ilyenkor tuti mindenki szabad, és mindenkivel találkozok.

Egyedül a "kevint" utálom karácsonykor. De este, mikor lecseng a karácsonyi evés&ivás, én nem TV-zek hanem a havas gta onlineon pengetek inkább

[ Szerkesztve ]

pár éve még én is kötelező nyűgnek éreztem. Aztán elkezdtek elfogyni a nagyszülők az asztal mellől, és én lettem az egyetlen a családból, aki nem Zalaegerszeg környékén él, és emiatt egyre kevesebb kell a kapcsolat a család többi tagjával. Én emiatt kezdtem értékelni a karácsonyi a közös ebédet. Nincs nagy banzáj, nincsenek "nevét se tudom" nénik és bácsik. Jelenleg a kisgyerekekkel együtt 15 fő az, akik össze szoktunk jönni. De ha ez kimaradna, akkor az nagyon hiányozna.

Ajándékozás nálunk csak jelképes. Barátnőm kap jóformán egyedül ajándékot, de általában így se költünk 10-15k-nál többet. Szülőknek 1 üveg Unicum, vagy egy jó bor, "anyóséknak" valami nassolni való, gyerekeknek egy kis apróság, és kifújt. És mi is ennyit kapunk vissza nagyjából.

szerk: arról nem is beszélve, hogy vannak olyan régi cimboráim, akikkel kb. csak ekkor vagyunk egy városban/országban, ilyenkor azért velük is jó összefutni.

[ Szerkesztve ]

Just a simple Lineman...

Szépen beszélsz. Nem véletlenül hívják a szeretet ünnepének. Azt közben meg van aki csak az ajándékozást látja benne. És még az ilyen emberek sajnálják le azokat, akik megtartják ezt a "kapitalista álszent" ünnepet...

Nálunk már 15-20 éve kikopott a mindenképpen ajándékozás, már olyan értelemben, hogy bonbon meg ilyesmi apróságok maradtak. Családi összeröffenés a bátyáméknál (ott van hely ) fater az évi 2 óra pofavizit után sprintel haza, mert 25 év alatt sem fogadta el a menyét... szóval semmi extra.
De ami külön fel tud cseszni, azok a karácsonyi vásárok. A kivonult árukészletek 95 %-a amúgy semmire sem jó, abszolút haszontalan és használhatlan csüngők, szobrocskák, csöbrök meg ilyen vackok. Talán a sapkák még praktikusak.

Nem azon múlik, hogy vannak-e gyerekeid, hanem hogy vallásos vagy-e és hogy őket is ennek megfelelően neveled-e. Mert ha nem, akkor nem tudod hitelesen megélni és átadni a karácsonyt nekik sem.

[ Szerkesztve ]

Mindenkinek mást. Van aki utálja, van aki szereti és van akit teljesen hidegen hagy.
Én vallásos nevelést kaptam, a karácsonynak volt vallásos töltete is. Néha elmentünk az éjféli misére, de a két napból az egyiken tuti mentünk templomba. Amúgy együtt volt a család, apám sem dolgozott állandóan a kertben, jó illata volt a fenyőnek, szép színes (giccses) volt a fa, lemezről szóltak a karácsonyi dalok, szenteste nagymamám a Mennyből az angyalt énekelte, finom süteményeket ettünk, meg persze vártuk a jézuskát...
Ja igen... Akkoriban ('70-'80) még volt hó... Az még sokat dobott a falusi karácsonyokon. Volt hangulata. Én szerettem.

Ezt próbálom a gyerekeimnek is továbbadni, hogy érezzék legalább annyira jól magukat ebben a pár napban amennyire én jól éreztem magam gyerekkoromban karácsonykor.

Ajándékozás... A gyerekeknek a Jézuska hoz ajándékot. Persze nekünk is van vmi apróság a fa alatt, nehogy felvetődjön, hogy anya v apa rossz volt ezért nem kapott semmit

Ott a pont.

Régebben én sem rajongtam ezért az ünnepért, az ajándékok utáni rohangálások miatt. De aztán megtanultam kezelni. Szerncsére nálunk is egészen egyszerűvé redukálódott az ajándékozás, kis édesség, talán valami pia, tehát semm olyan, amit 23-án este ne tuddnék megvenni a sarki kisboltban. Viszont annak ellenére, hogy kb. 30 percre lakom a szüleimtől, negyed évente nem találkozunk max. egy alkalommal. Nem fiatalok már, ki tuddja anyám meddíg tuddja prezentálni a csodálatos húslevesét és a rántotthusiját. ilyenkor még apám is süt valami sós sütit, szal kitesznek magukért. A tesóimmal szívjuk egymás vérét, szóval tényleg jó a hangulat. Hiányozna, ha nem lenne. El kell hagyni az ajándékok utáni rohangálós részét, ennyi a titok.

Más.

Megdöbbenve nézem a karácsony előtti hetekben, hogy tele vannak a plázák korlátot támasztó rettentesen életunt fejű palikkal. Szerencsétleneket elcibálja az asszony vásárolni, ők meg ott unják az életüket. Nem tudom hová tenni a jelenséget. Nem lehet megmondani asszonypajtásnak, hogy lesszives egyedűl elmenni vásárolni?

Ami nem számít, az nem érdekel

"...Nem lehet megmondani asszonypajtásnak, hogy lesszives egyedűl elmenni vásárolni?" Te meg mernéd mondani?

[ Szerkesztve ]

Attól függ, miről van szó. Ruházati boltban az elmúlt évtizedben jó, ha 3x megfordultam, amikor nekem kellett hacukát venni. Egyébként nincs az az isten, hogy elmenjek nőiruha-válogatóba, a gyerekruha/cipő számítana a demilitarizált övezetnek, oda viszont szerencsére a nagyszülők akkora kazlakat hoznak, hogy nemigen kell vele vesződni

Asszonypajtásnak lehet mondani, hogy a ruha akkor tetszik neked, ha le van véve és a szék háttámláján várakozik

[ Szerkesztve ]

30€ Meta store bónusz Quest headset aktiváláshoz, keress priviben :)

" Viszont annak ellenére, hogy kb. 30 percre lakom a szüleimtől, negyed évente nem találkozunk max. egy alkalommal. "
Miért? Hány éves vagy, ha nem titok? Bizonyos életkor felett felértékelődnek ezek a kapcsolatok, én amikor lehet, ott vagyok, ki tudja, mit hoz a jövő.

[ Szerkesztve ]

XXX

@Monguz: Simán. Egész egyszerűen sajnálom az időt arra, hogy tébláboljak egy plázában fél napokat. Van akit szórakoztat, engem kifejezetten visszataszít. Ha ő elcseszi a fél napját soppingolással az az ő dolga, engem nem kell belevonnia, nem vagyunk összenőve.

@Freiherr: Nem titok, 41 vagyok. Normális esetben valóban fel kellene értékelődjön, de mi szerintem nem vagyunk egy normális család... de ez egy hosszú történet, és nem is ide dartozik.

Ami nem számít, az nem érdekel

Karácsony? Ja hogy az a két hét, amikor se munka se suli és lehet reggeltől estig tanulni a vizsgákra