Ha nem lennének gyerekeim, semmi extrát nem adna.

Egész évben együtt vagyunk esténként, "ünnep van", mikor hazaérek munkából, nekem meg ünnep, hogy 3 órát tudok velük naponta játszani/egyéb tevékenység, altatás meg az asszonnyal vagyok.

Ja hogy ajándék is kéne... folyton kapják a gyerekek az apróságokat, 1-2 kisautó havonta fiamnak (kb egy ezresből megvannak, matchbox-utánzatok, kicsinálni tökéletes, hetekig elvan velük), a leányzó kap gyurmát, színes lapokat stb., kreatív dolgokat. Novembertől emelkednek az árak, ráadásul egyszerűen rühellek ilyenkor már bárhová is elmenni, mert mindenhonnan szól a karácsonyi kakofónia, embertömegek mindenhol. Apró biszbaszokat kapnak idén is, de abból sokat (már megvannak). Nejem kap egy friss gyűrűt, 10. házassági évfordulónk lesz. Én kértem 3 új melegítőnadrágot + egy melósbakancsot a kerti munkához, de lehet utóbbit meghagyom tavaszra, mikor szezonvégi "óccsóság" lesz.

A szentháromság most már a "vegyél mert kell neked, mert megérdemled, most 0% hitelre".

Őszintén szólva senkit nem akarok látni karácsonykor a kis családomon kívül. Anyámék messze vannak (hozzájuk év végére megyünk), sógornőmék családja igazi bazári képmutató, anyósomat inkább hagyjuk, barátoknak szintén megvan a kis családi program.

Valamennyire próbálom átadni a gyerekeknek az én gyerekkorom karácsonyait, mikor minden csillog és várjuk a "Jézuskát". Életem legemlékezetesebb gyerekkori karácsonya volt, mikor a rendszerváltás előtt , '88 tájékán egy ismerősünk Németországból hozott egy rakás - akkor még itthon nem kapható - édességet és egy csomag "Juicy fruit" rágót. Az illatok és ízek még most is megvannak.

"Téged a szenvedély vezérel, vagy egy H97 chipset?"