Minél nehezebb mechanikai elemekből, de főleg nehéz tányérból épül fel egy lejátszó, annál kevésbé viselkedik "hangszer" módjára. Nem feltétlenül kellenek extrém nehéz alkatrészek, olyat kevés gyártó (de annál több amatőr) épít. Egy 1,5-2 kilós tányérral szerelt lejátszó is tud jól szólni.

A legfontosabb, hogy a még hallható, illetve lemezen előforduló hangfrekvenciás tartományokban ne legyenek lengései-rezgései a mechanikának (a kart is beleértve!). Az infrahangok (de főleg 10Hz alatt) tartományát akár le is lehetne vágni (a lemezen nem lesz olyan - értelmes mennyiségben semmiképp)... A nagyon sok kilós tányéroknál erre sem lenne szükség (elvileg --- ehhez ugyanis a karnak is 1-2 kilósnak kellene lennie, illetve a lemeznek is tökéletesen síknak). Előnye még a nehéz mechanikának, hogy az kevésbé szed össze a környezetből zajokat, főleg a szub tartományban (lépészaj, szomszéd szoba ajtajának záródása stb..., de ami fontosabb: hangsugárzók). Ilyen mély hangokat sok lemez nem, vagy alig tartalmaz, de a rendszer szépen felerősíti... Egy full műanyag Tesla/Unitra kristály PU-s, maga idejében is legolcsóbb lejátszó egy normálisabb rendszerre kötve már viszonylag kis hangerőnél is gerjed a mély/szub tartományban...