Engem nem kell sajnálni, jó életem van, már 6 éve boldog párkapcsolatban élek.
Ha a párom megjön mindig finom (mert jól főzök) étellel várom, nem nagy ügy szeretek sütni/főzni is, enni is. Mindig rendet tartok, mert szeretem a tisztaságot.
Ha sokáig marad van, hogy meglepem... felveszek egy szexi cuccot, kis tánc kis kényeztetés....
Nem kell fogyókúrázni, mert edzek vagy edzünk, (hogy jön ki), teszek azért, hogy a párom azt kapja, amibe beleszeretett.(Nem mellesleg ő is). Én is szoktam olyan dolgokról beszélni nyilván, ami egy pasit nem nagyon érdekel, de engem sem érdekel mindig az informatika, meg a sok kütyü, de meghallgatom, mert szeretem, hogy a párom lelkes, és van valami amibe elhívatott. Sok mindent megteszek, és nem mert muszáj, hanem mert ilyen vagyok, nekem az sem jelent gondot, ha egyszerre sok a meló és nem győzöm, mert ilyenkor van segítségem,(a párom) de alapjába véve ellátom a "feladatom".
Ebben a kapcsolatban mind a ketten teszünk azért, hogy jó éltünk legyen, és az ide vezető út nem volt éppen könnyű....de ez már egy másik történet.
De, mint a mesékben boldogan élünk, míg meg nem halunk.
Szóval drága barátom, ha eddig nem esett le, akkor most leírom, én egy nő vagyok, ráadásul egy normális nő.