Hirdetés

Aktív témák

  • JulWCZar

    senior tag

    Vas és acél országa: fejfák

    Egy ismerősömtől hallottam ezt a történetet. Hallani is megdöbbentő volt, hát még látni.

    Adott a gyár melyről írtam. Utóbbi időkig majd tízezer ember munkahelye. Nap mint nap bejárnak gyalog, biciklivel, busszal vagy autóval, mind eljutnak valamelyik kapuig, majd sietnek a munkahelyükre. Mikor nyaranként itt dolgoztam, én is így tettem. A kapuknál általában rengeteg bicikli áll, de sok más épületnél is jellemzőek a tömött tárolók. Bárki nyugodt szívvel otthagyhatja a kerékpárját, persze lakattal, de azt leszedni senki nem fogja. A biciklik között azonban sokszor látni ősrégi, rozsdás csepelhez hasonló példányokat, leeresztett gumival, megfakulva és odaláncolva a tárolóhoz, egy korláthoz vagy egy fához, mintha reggel tette volna őket oda valaki. Ezek a fejfák. A gazdájuk egykor behajtott velük ahogy azt minden nap tette, lelakatolta és ment a dolgára. Többé nem jött vissza érte. Hogy mi történt pontosan azt nem tudni, senki sem emlékszik rá hogy kié volt egy adott ''fejfa'', hiszen egy éjjel nappal működő üzemben nem tűnik fel egy leláncolt bicikli gazdátlansága, csak ha már jelei vannak huzamosabb ottlétnek, benövi a gaz, vastag rozsda fedi a láncot.

    Rengeteg ilyen leláncolt, egykoron épp kerékpár őrzi valaki emlékét. Talán élete utolsó munkanapján hagyta ott, talán a kórházba vitték, baleset érte, de sem neki, sem a rokonoknak nem volt fontos visszamenni érte a gyárba. A biciklik korát csak megbecsülni lehet, de igen régi páldányok is vannak, érdekes módon nem távolítják el őket. Elég sokkoló végignézni egy ilyen példányon és belegondolni hogy kié lehetett, mi történhetett az adott illetővel hogy maga után hagyta az enyészetnek egykori kerékpárját.

Aktív témák