A hétvége tanulsága: kétszer is gondold meg, indulsz-e egy Mátra 115-ön!

Ez a túra valami embertelen. Már a vonalvezetésen is látszik, hogy nem kicsit gurult el a gyógyszer. De most komolyan, Galyatető kétszer? Olyan utakon terepen megy sokszor föl-le, hogy az ember csak nézne, mint a kiszántott vakond, hogy mi ez, már ha lenne ideje nézelődni. Ez főleg az éjszakai szakaszon necc. Na meg a 105. km utánra tenni a legdurvább emelkedőt? De végülis éppen ez az, amit titkon vártunk tőle.
Csak érzékeltetésképpen: bár a legtöbb szint itt is az elejére került, de az első 47 km-en már egy százassal többet mentünk fölfelé, mint az egész Mátrabércen összesen.

Ami viszont még az útvonalnál is hihetetlenebb, azok a frissítők. 21 fix és 7 be nem jelentett pontot osztottak szét a 124 km-es távon. Vízvételi lehetőség és valami energiabomba vagy rágcsa mindegyiken volt. Olyan helyekre vittek ellátást, ahová más túrán még a pontőr sem megy fel, inkább eldugnak egy papírt, aztán nézd meg a jelszót és kapsz pecsétet. Rengeteg heyen lehetett kérni isoitalt, Coca Colát, kétféle teát, vizet s egy csomó sütiből lehetett választani, tiszta habzsi-dőzsi az egész, főleg a túra első fele. 3 ponton meleg ételt (leves) is adnak. (Állítólag nagyon finom volt, én nem kívántam.)
Most nézem, hogy a kajáról írtam a legtöbbet, de míg a tereppel sikerült megküzdeni, az ellátás kb. úgy ahogy van, sokkolt.

A talpam alaposan megfájdult, a járás még nehezen megy, más gond szerencsére nincs, remélem, nem is lesz. Így viccel a Mátra.
5*
27:24