Sziasztok!
Én is átkerültem a már megműtöttek táborába! Csütörtökön a tervek szerint megvolt a műtétem. Ma vagyok 5 napos.
Élményeim:
Műtét előtt egy nappal felvettek az osztályra, de hazajöhettem, még egy utolsót aludni. Aztán másnap harmadikként műtöttek. Én is megkaptam az injekciómat, amiről egészen eddig azt képzeltem, hogy valami nyugtató-kábító hatású, de kiderült nem, a nyálképződést gátolja csak.... Nagyon csípett, de ez volt a szenvedéseim közt a legkellemesebb ! Az előttem műtött csajszit volt szerencsém megnézni mielőtt betoltak a műtőbe, attól teljesen kész lettem. Csak annyit írt egy papírra: HORROR!
A műtőben leültettek egy székbe, semmimet nem kötötték le - aminek nagyon tudtam örülni. Az orvosom 4X telefújta a képemet Lidocain-spray-vel, persze én is letüdőztem! Akkor úgy éreztem megfulladok, nem kaptam levegőt, nyelni már az első fújás után nem tudtam. Az orvos csak annyit kért tőlem, legyek nyugodt, egyenletesen vegyem a levegőt a számon, és a vállaimat engedjem le..... ez így elég egyszerűnek is tűnt elsőre, de nem volt az!!!!! Persze nem maradhatott ki nálam sem az injekciózás, ami elvileg elérzéstelenítette volna a manduláimat. Maga a művelet nem volt annyira rossz, viszont nekem minden szuri felszívárgott az arcüregembe, onnan pedig a szememre. Már az első után nem láttam rendesen, csak homályos körvonalakat, amit az orvosom is észrevett, de mondta, hogy ne idegeskedjek ezen, néha előfordul, hogy - itt egy mondat jött latinul - az a valami így reagál. Aztán nekilátott a ball mandulámnak..... én éreztem az egészet!
A levegőt nagyon kevés ideig tudtam a megbeszélteknek megfelelően nyugiban venni, ezért elkezdtem öklendezni és onnantól megkezdődött a folyamatos hányás.....ömlött belőlem a vér....! A többit nem részletezem, nem akarok gusztustalan lenni. Ráadásul mindkét mandulám elképesztően heges és gyulladt volt állítólag, ezért elég nehéz volt eltávolítani őket. Végig a tudatomnál voltam, próbáltam maximálisan együttműködni, de nekem ez most valahogy nem jött össze! A lényeg, hogy viszonylag - ennek ellenére is - hamar, 20 perc múlva már a kórházi ágyikómban voltam. A műtétet követő két óra tényleg kellemetlen, de nekem kismiskának tűnt a műtéthez képest. Nem köpködtem sok vért, és a fájdalom is elviselhető volt. Az első korty tea megizzasztott, de aztán folyamatosan tudtam kortyolgatni. Másnap reggel hazaengedtek. Az első 2 nap nekem tök jó volt, 2 fájdalomcsillapítóval kihúztam szinte az egész napot. De aztán azóta minden nap csak rosszabb. Már napi 3-4 Cataflam-ot szedek, de még így is vannak fájdalmaim. Tele van ezzel a fehér lepedékkel a nyelvem, meg az egész garatom. A bal oldalon sokkal jobban fáj, férjem szerint ott sokkal nagyobb a seb is, mint a másik oldalon. Az orvosom szerint az 5. naptól stagnál ezen a szinten egy ideig a fájdalom, és majd lassacskán kezd javulni a helyzet. Azért összességében ki lehet bírni, de az idő tényleg nagyon lassan megy.
Az egyik hozzászólásban olvastam, hogy valaki elcserélné ezeket a napokat még néhány mandulaműtétre. Én semmi pénzért nem tenném! Sok mindenen túl vagyok már, de nekem ez volt a legkellemetlenebb élményem az életben! Persze, át lehet vészelni, hiszen én is itt vagyok, de így utólag biztos altatásban kérném...még akkor is, ha annak ilyen és olyan kockázatai vannak!
Aki még előtte van, jól gondolja meg, mert ez egy örök, kitörölhetetlen emlék marad, még akkor is, ha a fájdalom egy idő után elmarad!
Én a műtétem előtt ezt a fórumot is és még más hasonló topikot is végigolvastam, tehát nagyjából fel voltam készülve arra, ami történni fog, de sajnos a valóság sokszorosan túltett a legmerészebb álmaimon is!!!!
Sziasztok, még majd jelentkezem.