Tehát ha jól értem, akkor az írás megdönthetetlennek kikiáltott tézise az, hogy Oszlóban és Szingapúrban is élnek emberek, holott a két város átlaghőmérséklete között 22 °C az eltérés, és emiatt nem kell félnünk néhány fokos globális hőmérséklet emelkedéstől.

Nos, jelentem, én is voltam már -20 °C-os fagyban, ahogy 80 °C-os szaunában is, és kibírtam, még mindig élek. Általában viszont huzamosabb ideig szeretek szobahőmérsékleten tartózkodni. Két kérdésem volna a professzorhoz (és az ő tanainak terjesztőihez):

1. Vajon az oszlóiak és a szingapúriak szobahőmérséklete között is 22 °C eltérés van? Ha nem, akkor elképzelhető, hogy az oszlói hideget és a szingapúri meleget is csak korlátozott ideig hajlandó a helyi lakosság elviselni (mint én a téli fagyot és a szauna hőségét), és az életük jelentős részét azért mindketten hasonló hőmérsékleti tartományban töltik?

2. Az a tény, hogy a hideg Oszlóban és a meleg Szingapúrban is élnek emberek, milyen összefüggésben van (ha van egyáltalán) azzal, hogy egyes jéghegyek vagy gleccserek éppen beleolvadnak az óceánba, pedig csak néhány (tized) °C hőmérséklet emelkedés hat rájuk?

Bónusz kérdés: komolyan érdekelnének azok a "demoralizáló és múltba visszavető mitigációs („klímavédelmi”) megoldások, amik hanyatláshoz és szegénységhez vezetnek". Komolyan kíváncsi vagyok, mire gondolhatott itt a professzor.

Egyébként a professzor kifejezetten szerény hasonlattal élt. Az iglut építő eszkimók és a szaharai busmanok élőhelyének átlaghőmérséklete között szerintem jóval több van mint 22 °C.