2. Fórumok
  3. Tudomány, oktatás
  4. Kémia topic
Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • #128 becuszabi aktív tag Taknyoshal #127
    Új Válasz #128
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    becuszabi

    aktív tag

    válasz Taknyoshal #127 üzenetére

    Ha teljesnek tekintjük a Ca-hidroxid disszociációját, akkor 11.
    A számítás menetét rád bízom, biztos benne van a könyvben.
    ...vagy mint mindenben a Google itt is segít ;)

  • #126 Mackósajt senior tag Taknyoshal #124
    Új Válasz #126
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Mackósajt

    senior tag

    válasz Taknyoshal #124 üzenetére

    Egy reakció során nem feltétlenül bomlik fel minden eredeti kapcsolat a résztvevők közt. Fel lehet ismerni a tipikus csoportokat a sav-bázis reakcióknál.

    H2SO4 (kénsav) -> SO4(2-) szulfát
    HNO3 (salétromsav) -> NO3(1-) nitrát
    stb.

    Ezeket egyszerűen fel kell ismerni ránézésre, és egyben kezelni.

    Annál is inkább fontos, hogy ezeket a molekuláris ionokat felismerd, és egyben kezeld, mert vizes oldatban, ahol a laborban leginkább találkozni lehet ezekkel a reakciókkal, nincs szigorúan vett közvetlen kapcsolat az erős savak anionjai, és a képletben hozzájuk rendelt hidrogénion(ok) között. Az a kötés ilyenkor csak papíron létezik.

  • #125 becuszabi aktív tag Taknyoshal #124
    Új Válasz #125
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    becuszabi

    aktív tag

    válasz Taknyoshal #124 üzenetére

    :D
    A reakció eredménye szempontjából a salétromsav oxigénjeinek jelenléte szinte mellékes, mert nem változnak meg a reakció során...mint, ahogy a korábban tárgyalt MgO és H2SO4 reakciójában is a víz képződéséhez a sav adja a protont, az oxid pedig az oxigént (és nem a sav).
    ...természetesen a salétromsav oxigénjei abból a szempontból már fontos szerepet kapnak, hogy ebben az összetételben egy (nem is akármilyen) erős savval állunk szemben.

  • #123 becuszabi aktív tag Taknyoshal #122
    Új Válasz #123
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    becuszabi

    aktív tag

    válasz Taknyoshal #122 üzenetére

    Mert nincs benne oxigén :D

    No, de: bázis és bázis között is van különbség. Több sav-bázis elmélet is létezik. A nitrogén elektronszerkezete nagyon változatos vegyületek képződését teszi lehetővé. Az ammóniában a nitrogénnek történetesen van egy nem kötő elektronpárja, aminek köszönhetően nagyon könnyen elcsíphet egy protont. A salétromsavban ill. a hozzá hasonló klasszikus savakban pedig pont ilyen mozgékony proton van. Ezért reagál savakkal.

  • #121 becuszabi aktív tag Taknyoshal #120
    Új Válasz #121
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    becuszabi

    aktív tag

    válasz Taknyoshal #120 üzenetére

    Ezek ugyanolyanok, mint a ZnO + HCl, sav-bázis reakciók.
    Nem történik elektronátmenet, DE tudni kell, hogy mi keletkezik.
    Savak és fém-oxidok reakciójában a fémek sója és víz keletkezik.
    Az egyenlet rendezéséhez csak annyit kell figyelembe venni, hogy a fém-oxidban a fém milyen oxidációs állapotú, illetve, hogy a sav anionja hány vegyértékű.
    Kezdjük ez utóbbival: mivel a savakban a H mindig +1-es ox. állapotú, ezért a sav anionja annyi vegyértékű, amennyi H van benne. Ennek megfelelően a HNO3 anionja -NO3, míg a H2SO4-é pedig =SO4 (a vonalak jelölnék a vegyértéket).
    Az ólom és a magnézium egyaránt +2-es oxidációs állapotú (lsd. a korábbi hozzászólásokat az oxigén, oxidokban felvett oxidációs állapotáról).
    Az ólom-nitrát képlete így: Pb(NO3)2, a magnézium-szulfáté pedig MgSO4
    Az egyenletek:
    PbO + 2 HNO3 → Pb(NO3)2 + H2O
    MgO + H2SO4 → MgSO4 + H2O

  • #119 Mackósajt senior tag Taknyoshal #116
    Új Válasz #119
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Mackósajt

    senior tag

    válasz Taknyoshal #116 üzenetére

    1. Ez valóban nem mindig egyértelmű, kell hozzá lexikális alap is. Főleg, hogy sokszor nem történik semmi.
    2. Tudni lehet, hogy a ZnO-ban a Zn +2, mert ott van mellette az O, ami szinte mindig -2. A Cl pedig szinte mindig -1, az összes többi változata bizonyos ritka vegyületekben fordul elő, amiket fel lehet ismerni.

    A Cl biztosan nem lehet a "+" pár a Zn mellett, mert sokkal erősebb elektronvonzó (lásd első hozzászólásom). Alapvetően ha két erősen különböző elektronvonzó képességű elem vegyül egy ionos vegyületben (mint amilyen a ZnCl2), akkor az erősebben elektronvonzó elem (Cl) leszakítja a gyengébb elektronvonzó (Zn) külső elektronját/elektronjait, így az erősebb elektronvonzó negatív lesz (Cl(-1)), a gyengébb elektronvonzó pozitív (Zn(+2)). Ha az elektronvonzó képesség közel azonos, akkor osztoznak (kovalens vagy fémes), úgyhogy vissza is jutottunk a hogyan döntjük el milyen kötés kérdéshez. :)

    A Zn, Cl és nagyon sok elem esetén is igaz, hogy elvileg ugyan többféle vegyértékük lehet, de gyakorlatilag ezek közül 1 v. 2 sokkal gyakoribb, mint a többi. Ez különösen igaz a periódusos táblázat két szélén lévő elemekre, a középen lévők lelkivilága sajnos bonyolultabb, mert az elektronszerkezetük külső része elég trükkös. Innentől mint mondtam játszik a lexikális tudás. Sok mindent ki lehet logikázni, de nem mindent.

    Azt kell megérteni, hogy az elemek a vegyületek létrehozásakor arra "törekednek" (elhatárolom magam a saját durva antropomorfizmusomtól ;) , hogy lezárják az elektronszerkezetüket, a nemesgázokéhoz hasonló zárt szerkezetet hozzanak létre. Amelyik elem ezt úgy éri el könnyeben, hogy az utolsó zárt héj fölötti elektronokat leszórja (a periódusos rendszer bal oldala) az ezt fogja "tenni", amelyik úgy éri el könnyebben, hogy befog még pár elektront, és lezárja az utolsó réteget (a jobb szél) az ezt fogja tenni. A periódusos rendszerben benne van az elektronszerkezet is, tessék tanulmányozni. Kiderül belőle mennyi elektronnak kell mozognia egy adott helyzetben.

    Vagy olvasgatni: [link] Én ezt a könyvet annyira nem szeretem, de el tudom képzeli, hogy másnak hasznos lehet.

    Kezdek kicsit zavaros lenni talán. Ma korán megyek aludni. :)

    Honnan tudom? Hát ahhoz jól hangzó "master of chemistry"-hez vezetett egy kis út. :D Más kérdés, hogy az utolsó 8 évben csak felejtettem, de mindent még nem sikerült.

    2 másodperc...

  • #118 becuszabi aktív tag Taknyoshal #116
    Új Válasz #118
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    becuszabi

    aktív tag

    válasz Taknyoshal #116 üzenetére

    1. Ehhez kell megtanulni és megérteni a kémiát. Felismerni, hogy az adott reakció milyen jellegű.
    A korábbi FeO+ Al példában például redukciós-oxidációs (vagy röviden redox) folyamatok zajlottak le.
    A ZnO + HCl esetén ilyen nem történik, tehát minden marad az eredeti oxidációs állapotában.
    ZnO + 2 HCl → ZnCl2 + H2O, ez egy úgynevezett sav-bázis reakció.
    2. Az, hogy két olyan elemből, aminek több oxidációs állapota is lehet, a végén milyen vegyület jön létre az sok mindentől függ. Mint sok más esetben itt is elő lehet szedni az elemek elektronegativitás értékeit. Ha a lehetséges vegyület alkotói között nagy a különbség, akkor szinte biztos, hogy a nekik megfelelő szélsőséges értéket fogják felvenni. Például a fémek, amelyek elég könnyen megszabadulnak az elektronjaiktól egy halogénnel nagy valószínűséggel olyan vegyületet alkotnak, amelyben a lehető legmagasabb oxidációs állapotban vannak jelen. Sokszor persze a körülményektől is függnek, hogy milyen vegyület jön létre ... pl, az átmeneti fémek között több variáció is lehet egy vegyület összetételére (lsd. a vas-oxid is egy ilyen).

    ...és, hogy honnan? Kb. 15 évig ezt tanultam, vegyész vagyok...és gyanítom, hogy Mackósajt személyében is egy kollégát köszönthetek :)

  • #117 Taknyoshal tag Taknyoshal #116
    Új Válasz #117
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Taknyoshal

    tag

    válasz Taknyoshal #116 üzenetére

    2. kérdést talán értem. Nem azért, mert az oxigén miatt a cinknek 2-es oxidációs számmal kell szerepelnie?

    Különben Ti honnan értitek ezt ennyire? :C

  • #115 Mackósajt senior tag Taknyoshal #113
    Új Válasz #115
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Mackósajt

    senior tag

    válasz Taknyoshal #113 üzenetére

    Az előttem szóló részletes magyarázatához csak annyit fűznék hozzá, hogy imádtam a laborban az aluminotermikus reakciót, szép vulkánt lehetett vele csinálni. :DD Persze a kohászatban nem vas-oxiddal csinálják, mert a drágább alumíniumot áldozod be az olcsóbb vas kinyerésére. Króm előállítására viszont jó, és asszem a vasútnál használják sínforrasztásra a vasoxidos változatot is.

    Egy általános tanács: ha komolyan meg akarod érteni a miérteket a kémiai kötésekben és a reakcióegyenletek rendezésében, akkor periódusos rendszer a legjobb barátod. Először azt értsd meg, hogy miért úgy vannak elrendezve abban a táblázatban az elemek, ahogy. Ha ez megvan, akkor a szervetlen kémia egy csomó kérdése (köztük az általad feltett kettő) sokkal egyszerűbben megérthetővé válik. Egy nyomtatott periódusos rendszer szintén nagy segítség, pl. a vegyértékszámok kinézhetőek belőle az egyenletrendezéshez.

    Vannak elemek, amelyeknek többféle vegyértéke is lehet. Ilyen a példaegyenletben szereplő vas is, amely lehet +3 vagy +2. Mint az becuszabi hozzászólásából is kiderül, onnan lehet tudni, hogy egy vegyületben mennyi a vegyértéke, hogy mi van mellette. Az oxigén mindig -2 (na jó, szinte mindig :) , így az FeO-ban a vasnak +2-nek kell lennie, máskülönben nem lenne semleges. Lehetne Fe2O3 is, abban +3 a vas. A reakció remekül megy vele, tipikusan ezzel csinálják a termitet. Ebben az esetben.

    Fe2O3 + 2 Al = Al2O3 + 2 Fe

  • #114 becuszabi aktív tag Taknyoshal #113
    Új Válasz #114
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    becuszabi

    aktív tag

    válasz Taknyoshal #113 üzenetére

    Talán Mackósajt nem haragszik meg.

    Szóval:
    az egyenlet rendezése nem ördöngősség, mert csak a négy alapműveletet kell használni
    DE azért persze tudni kell hozzá a kémiát is, hiszen a példa egyenletet fel lehetne írni úgy is, hogy: FeO + Al → Fe + AlO, ami persze nem jó, mert olyan vegyület, hogy AlO nem létezik.
    Tudni kell, hogy milyen reakcióról van szó és milyen anyagok keletkezhetnek.
    A mi esetünkben a vas-oxid alumíniummal történő redukciójáról van szó, aminek az eredménye elemi vas és alumínium-oxid.
    Az elemi vas 'képletével' nincs gond, az ugye Fe. Az alumínium-oxid képletéhez (ha nem tudjuk fejből) elő kell szedni pl. egy periódusos táblát, amin feltüntetik az elemek lehetséges oxidációs állapotait. Alumíniumnál ez +3. Az oxidokban az oxigén oxidációs állapota -2 (persze mint mindenhol van egy két kivétel, de azokat most hagyjuk). Ahhoz, hogy az alumíniumból és az oxigénből létrejövő anyag 'semleges' legyen a +3-as oxidációs állapotú Al-ból kell 2, a -2-es ox. állapotú O-ből pedig kell 3, így az alumínium-oxid képlete Al2O3.
    Most, hogy már megvan a képletünk, csak osztani, szorozni kell.
    A FeO + Al → Fe + Al2O3 egyenlet rendezéséhez az oxidációs állapotok változásait kell figyelembe venni. A 'semleges' Fe-oxidban ha az oxigén oxidációs állapota -2 (lsd. fentebb), akkor a vasé +2. Az elemi vasban az oxidációs állapot ugyebár nulla, tehát a reakció során a vas felvesz 2 elektront. Az Al ugyanekkor a nulla oxidációs állapotból úgy jut el a +3-asba, hogy lead 3-at.
    Az egyenlet rendezéséhez a leadott és felvett elektronok számát egyenlővé kell tenni. Mi az az egész szám, ami 2-vel és 3-mal egyaránt osztható? A 6, tehát úgy kell rendezni az egyenletet, hogy 6 elektron átmenete történjen meg. 1 Fe(+2) felvesz 2-őt, ahhoz, hogy 6 elektron felvétele legyen, kell 3 Fe(+2), azaz 3 FeO. Az Al(0) → Al(+3) állapotváltozás 3 elektront jelent, a 6-hoz kell két Al.
    Nézzük meg az egyenletünket:
    3 FeO + 2Al → 3 Fe + Al2O3
    A biztonság kedvéért persze a végén számoljuk meg, hogy az egyes elemek száma megegyezik-e a két oldalon.

  • #112 Mackósajt senior tag Taknyoshal #111
    Új Válasz #112
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Mackósajt

    senior tag

    válasz Taknyoshal #111 üzenetére

    Úgy érted ott van előtted egy ismeretlen anyag, és arról megmondani vagy ott van előtted egy képlet, és arról megmondani? Az utóbbi eset az egyszerűbb, a periódusos rendszerek (és a Wikipédia) tartalmazzák az elemek elektronegativitását. Ha az összetevők elektronegativitása közti különbség nagy (pl. NaCl), akkor ionos, ha a különbség kicsi, de maguk az elektronegativitások nagyok (pl. NO vagy O2), akkor kovalens, ha a különbség kicsi, és az elektronegativitások is kicsik (pl. Fe magában), akkor fémes. Ha nem szimplán elemekből tevődik össze, hanem egyik vagy másik ion maga is molekula (pl. NaHCO3) akkor bonyolultabb az ügy, fel kell ismerned a tipikus molekuláris ionokat lexikális ismeret alapján, mondjuk itt is alkalmazható az az ökölszabály, hogy erős elektronvonzó képességű elemek (C, O, -> CO3), gyenge elektronvonzó képességű elemek (Na) mellet ionos kötést sugallnak akkor is, ha valamelyik ion belül kovalens.

    Ehhez nem kell ismerni a pontos számokat, az elektronegativitás a periódusos rendszer jobb felső sarkában a legnagyobb (nemesgázok nem számítanak!), és a bal alsóban a legkisebb, a középső tartományokban pedig alig van különbség a szomszédok között.

    Hogy miért van így, az túlmutat egy ilyen hozzászóláson, az atomok elektronszerkezetét (energiaszintek, árnyékolás) kell hozzá megérteni.

    Ha egy ismeretlen anyag van előtted, és arról kell megmondanod ionos vagy fémes, arra nincs univerzális módszer az összetétel ismerete nélkül. Mondhatnám, hogy az ionosak jobban hajlamosak vízben oldódni érthető módon, de vannak olyan ionos vegyületek, amelyek csak azért se.

Új hozzászólás Aktív témák

Hirdetés