Hirdetés

Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • inferno88

    őstag

    válasz Dr. Akula #3890 üzenetére

    Valószínűleg 20+ évesen már sokan szeretnének nem csak tanulni, hanem dolgozni is azért, mert anyagilag szükségessé válik, jobban szeretnének élni és/vagy azért, mert hajtja őket a vágy a szakmában való éles tevékenykedés felé.
    Ne felejtsd, hogy nem anyuci 10 éves gyermekeiről beszélünk már ezen a szinten! Felnőtt nők és férfiak szerepelnek a képletben, jó esetben határozott elképzelésekkel, de minimum megváltozott életkörülményekkel és megnövekedett, saját magukért vállalandó felelősséggel.

    Az, hogy ki hogyan áll hozzá suli/munka kérdéshez, teljesen egyéni. 16 éves koromban kezdtem el dolgozni középiskola mellett(nem csak nyáron, hanem évközben hétvégén), hogy ezzel is segítsem a családom és jómagam. Megvettem a tankönyveket, ruhát, finanszíroztam a sportot, Érettségi után elvégeztem egy rendszerinfo-s OKJ-t. A 2 év alatt, havonta a négy hétvégéből kettőn tuti dolgoztam, de sokszor hétköznap is bevállaltam az éjszakázást. Az egyetemen hamar leesett, hogy az elején nem fér bele a munka, ezért csak a suli/barátnő páros maradt. Mint látod, esetemben egyértelmű, hogy szerettem volna minél hamarabb ismét dolgozni is (a hőnszeretett szakmában). A lényeg, hogy mindenkinek máshogy hozza az élet.

    "Ha a 6 év fősuli alatt gyakorlatot is szereztél, akkor miért kéne magyarázkodni?"
    Képzettség megvan? Igen
    Szakmai tapasztalat(mondjuk 6 év alatt legyen 2 év)? Igen
    ...
    Mikor tudsz kezdeni?
    (Ha egy HR-es ezen fennakad és ilyen badarsággal akasztja meg a munkaerőfelvételt, akkor szerintem az hosszútávon lapátra kerülhet)

    "Meg a "dolgozni akartam" úgyis olyan izzadtságszagú magyarázkodásnak tűnik arra az esetre hogy nem voltál képes időben elvégezni."

    Facepalm.

    Több ismerősöm a diploma hiánya miatt keres nálam kevesebbet, pedig több a gyakorlatuk.
    Hacsak nem közalkalmazottak, akkor a papírnak semmi köze hozzá. Vagy a cégük nem fizet versenyképesen és/vagy jobb vagy náluk.

    És mikor dolgoznak, tanulás vagy alvás helyett? Nálunk minden (hétköz)nap tele volt órákkal, ami után tanulni is kellett, nem volt idő sztahanovistáskodni. Rendszerint az dolgozott, aki félévet ismételt, és volt egy szabad féléve.
    Már nincs félév ismétlés, ahogy régen volt egy tárgy bukása után. Vannak olyan napok, amikor csak előadások vannak, melyek egy része nettó semmit nem ér vagy kiadott jegyzetből pótolhatóak. Manapság elég jól összeegyeztethető a tanulás a munkával.

  • D@ve89

    tag

    válasz Dr. Akula #3890 üzenetére

    Ám legyen. Végezze el az illető az egyetemet úgy, hogy nem dolgozik mellette. Akár csússzon is egy évet. Még ebben az esetben sem reménytelen helyzetből indul, kivéve, ha teljesen hülye, de akkor meg nem szerzi meg a diplomát. Több ismerősöm is diploma megszerzése után keresett munkát, és mégis találtak és felvették őket. Nem kell egyik oldalról sem túlmisztifikálni szerintem ezt az "egyetem vagy inkább tapasztalat" témakört.

  • azbest

    félisten

    válasz Dr. Akula #3890 üzenetére

    Találkoztam már többféle emberrel.

    Volt aki az egyetemen is jól teljesített, mellette harmadik félév környékén elment gyakornoknak is, barátnője is van és a kollégiumban is vállalt feladatot. A sorrend egyben a prioritás is volt. Az biztos, hogy a kollégiumi csak alibi volt, mert arra már tényleg nem jutott ideje. A barátnőjével minimálisan tudott foglalkozni, de mivel mindketten törekvő jellemek, így átvészelték. Ahhoz hogy ez az egész működjön az kellett, hogy autista mintára percre pontos napi beosztás szerint éljen évekig.

    Más a záróvizsga előtt kezdett dolgozni, de előtte azért már vállalt feladatot máshol is. Neki nem volt lényegi ütközés a munka és az iskola közt.

    Aztán olyan is akad, akinél az egyetem és a munka eldöcög egymás mellett, egyik sem kiemelkedően, de eltelik valahogy.

    Van akit nem köt le az egyetemi oktatás és közben elkezdett dolgozni, a suli pedig háttérbe szorult a szakmai aktivitás mellett. Talán egyszer hobbiból befejezi, de nem biztos.

    Szóval sokféle ember van és nem érdemes általánosítani, mert mindenkinek megvan a maga története. Nem árt némi önismeret és időben belátni, hogy kinek milyen módon érdemes továbblépni.

Új hozzászólás Aktív témák