Aktív témák

• #168 guga Közösségépítő

  2006-06-20 06:03:34 #168

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Egy kicsit még elidőzött előttem a kezét a fejemen tartva, de látva, hogy azon kívül, hogy a szemeim elkerekedtek nem történt más, a bakit gyorsan kiigazítván, kivágta magát, mint egy talpra esett színész és tovább állt a következő dőlésszöghöz.
  Mire végeztek mindenki a földön fetrengett és remegett, aki végzett az meg ült, én voltam az egyetlen ember, aki nem tudott elszámolni magával. Emlékszem mikor Anyám a csirketelepen dolgozott. Bementem hozzá, vittem neki vacsorát és amíg evett elszéledtem a csirkék közé, leültem egy székre és néztem a sok ezer csibét, ahogy ettek az etető gépből, sok ezer apró sipogás. Egyszer csak egy apró pont, egy pici fekete csibe, az egyetlen, azonnal kiemeltem és hazavittem, egészen kilós koráig ölből evett. Azt nem mondom, hogy sikerült megnevelnem, mert rendre összeszart mindent, hiába tyúkeszű volt, de ha iskolából hazamentem és Anyám asztalhoz ültetett, akkor szaladt be az udvarról és körülöttem kuncsorgott pityogva és fejét meghajtva, amíg el nem érte, hogy dobjak neki.
  Aztán egyszer sor került rá is, Anyám fasza levest készített belőle, hiába no, ahogy a csirke nem tudta megtagadni önmagát, úgy Anyám sem, már leste a napot, hogy megszegje a nyakát, én meg egy álló hétig sirattam, hozzám nőtt. A nejem egy éve vett egy műanyag kacsát a kisebbik fiamnak. A kacsának kereke és 3 uszonya volt, ha felhúztad, akkor a keréken a 3 uszony elkezdett pörögni és ha a kádba pöcsöltél, a kacsa elkezdett evezni. Baromira zavart a 3 kacsauszony és leakartam tépni. A nejem rám rivallt, hogy ha megteszed, akkor elválok.
  Egyik délelőtt én vigyáztam a gyerekre és játék közben a kezembe akadt a kacsa, na mondom most meg vagy te kis génhibás. Fogtam és letéptem az összes uszonyt róla, kidobtam a szemetesbe és elégedetten tekintettem magam elé. Hetekkel később a nejem hozza elém vádlón, hogy te voltál? Ingattam a fejem, hogy konfuszed, de elvörösödtem, lebuktam.
  Ezt ugyan nem tudom miért meséltem el, de az elején még hittem benne, hogy kapcsolódik a történethez hi-hi. Ugye milyen humoros is vagyok?
  
  Visszatérve még a HIT-es kapcsolatra, az az ember, aki elvileg lelkész volt és Ő volt felelős a hétköznapi lelki épülésünkért, mivel nem volt munkám felajánlotta, hogy árulhatok könyvet az egyik pultján egy piacon. Az akkoriban nagyon kapós klerkeneth könyveket hozta garmadával és nem volt az a mennyiség, amit ne vettek volna meg. Mivel akkoriban már elég járatos voltam könyv bizniszben, így rákérdeztem, hogy hol szerzi be? Puszta jóindulatból tettem, nem a csupán a kíváncsiság hajtott. De leteremtett, hogy vannak dolgok, amik nem rám tartoznak.
  Nosza gondoltam eljött az idő, hogy a körmére nézzek, elindultam kerékpárral utána és átloholtam a várost, de szem előtt tartottam. Egy budai könyvesboltba ette be a fene, akinek ismertem a tulajdonosát. Másnap már együtt kávéztam a könyvesbolt tulajdonosával és próbáltam kideríteni mekkora haszonkulccsal dolgoztatna ha érdekelne nagyobb mennyiségű könyv. Kiderült, hogy 2-3 százalék és bizományba adja. Nekem viszont már megvolt akkiriban a kapcsolatom 15 százalékra és szintén bizományba. Hülye fejjel másnap megemlítettem annak a „lelkésznek”, hogy bizony alaposan lehúzzák, mert én tudok ajánlani jobbat ha megemeli a jutalékomat.
  A lehetőséggel élt, de nem emelete meg a jutalékomat, mondván azt, hogy még nem jött el az ideje.
  De eljött, főleg, hogy hétvégenként a gyülekezetben másról sem volt szó, mint a közelgő választásokról. Felálltam és többet nem léptem át a küszöbüket, már pontosan tudtam, hogy miről szólt a lecsúszott hitbiznisz.
  
  Akkoriban ismerkedtem meg egy házsártos vénemberrel, aki 8 évet dolgozott németországban kukás autón. Felbíztatott, hogy feltétlenül menjünk ki a németekhez, mert az ottani kukák egy magyar ember számára aranybányát jelentenek. Volt egy kiöregedett Dachia autója, azzal léptünk ki a németekhez Münchenbe. Még annyit javasolt a portya előtt, hogy ha nekiállunk kukázni, akkor próbáljak természetesen viselkedni, mert ha bujkálok vagy zavarba jövök és hülyén viselkedek, akkor ránk hívják a rendőrséget.
  Három napot töltöttünk Münchenben, nappal a nagy áruházakat jártuk és lázasan számoltuk át démárkról forintra, hogy mit érdemes venni és itthon eladni. Éjjelente meg a lakótelepek kukáit túrtuk és a Dachiaban aludtunk.
  Egyszer nagyanyám mesélte, hogy elment nagyapámmal két hétre a Balatonra nyaralni. A tóhoz közel egy aratás után lévő tarlón csinálták meg az éjjeli szállást egy hatalmas kerek szalmabála tövében, vittek magukkal sok szalonnát és kolbászt a többit meg megvásárolták a helyszínen. Egész nap ettek, ittak, nem volt gondjuk, este meg leheveredtek a szalmabála tövébe aludni. Az utolsó napokban történt egy apró dolog, ami megzavarta a felhőtlen nyaralást, gépekkel elkezdték begyűjteni a szalmabálákat, nagyapám meg úgy futott a sofőr után és kérlelte, hogy azt az egyet hagyják ott nekik, megkegyelmezett a sofőr és továbbra is ott tölthették az éjszakákat.
  Németországból úgy jöttünk haza, hogy nyithattunk volna egy kisebb fajta műszaki kereskedést. Háztartási gépek, hi-fi berendezések, amik egytől egyig épek és hibátlanok voltak. Befolyt egy kisebb összeg belőle és nem szerettem volna ha kifolyik a kezem közül. Újra kimentünk németországba és videókazettákat hoztunk be, mert nálunk akkor élte fénykorát a videófilmek sokszorosítása, német pornók comen spriccün, meg hangalámondásos horrorfilmek, stb. Volt egy saját standom a kelenföldi városközpont keravillja előtt és ott árultuk minden nap. Az akkori barátnőm egy volt élsportolónknak dolgozott és csempész cigarettát árult neki, én meg a németektől behozott használt műszaki berendezéseket és videókazettákat. Volt egy érdekes esetem, kisasoltam hogy vannak olyan emberek, akik nem vásároltak tőlem videókazettákat, hiába a nagynevű márkák, inkább bementek a keravillba és megvették a noname ACME, SC és hasonló márkákat, amiből volt bent vagy 5 -féle. Tízessével vásárolták odabent és elégedetten lépkedtek el a standom előtt, mondván az úgy is hamisítvány. Mivel nagyon jóban voltam a keravill üzletvezetőjével, így megegyeztem vele hogy ezen túl én látom el Őket videókazettákkal. S így azok az emberek is hozzájutnak a nagynevű termékekhez, akik megszállottan kerülik a piaci standokat. A legközelebbi esetnél, amikor láttam, hogy valaki stíröli a standomat, majd bemegy a keravillba és telepakolja a kosarát, majd kijön és gúnyosan végigmér, mosolyogtam magamban, hogy jó van hülye, ez a gunyor 150 Ft/db került többe neked, mert ugye a versenyszférára adni kell, nem lehet ugyanolyan olcsón adni, mint a piacon.
  
  Jaj most jut eszembe, hogy bele kell szőnöm valamit a történetbe, amitől a Cyberde nyeregben érzi majd magát Nos igen, akkoriban gavallér voltam, tehettem is, mert volt pénzem bőven. Nem okozott gondot minden este étteremben vacsorázni és lányokat hívni magammal. A VIII. kerület Kőfaragó utcába jártam a Füle-müle étterembe. Szó szerint naponta legalább egyszer s ha tehettem, akkor kétszer és mindig volt velem egy lány. Nagyon megszerettek az akkori pincérek és elég közvetlen kapcsolat alakult ki közöttünk. Dupla adag zúza pörköltöt rendeltem két sörrel, mondjuk a lányokat egy ilyen rendeléssel nem lehetett levenni a lábukról, de kárpótolta Őket a tudat, hogy bármit rendelhetnek.
  Egyszer elvittem magammal egy erdélyi lányt (vesztére). Nem sokat lehetett étteremben csórikám. Csinos darab volt csak kicsit zárkózott. Otthoni neveltetéséből fakadóan nem tehette meg, hogy az eléje rakott ételt nem eszi meg vagy csak úgy ott hagyja ha már jól lakott. A szakács jól tudta, hogy ki rendelt s mivel nem voltam soha hozzájuk szűkmarkú, így bőséggel mérte meg az ételeket, amiket rendeltem. Szegény lány olyan hatalmas adag kaját kapott, hogy a végére attól a tudattól lett rosszul, hogy ott kell hagynia az asztalon. Először csak azt láttam, hogy túrkálja az ételt, majd egyre jobban feszült volt és zavarodott, nem tudott beszélgetni csak bámult rémülten a tányérjába. Megkérdeztem tőle, hogy mi a baj, és teljesen kikészülve mondta, hogy nem bírja megenni az ételt, mert még nagyon sok van belőle. Nehezen tudtam meggyőzni Őt, hogy nem lesz belőle semmi tragédia ha nem eszi meg. Nyilván többször is lefuttatta magában az otthonról hozott atyai és anyai intelmeket, de a szülei arra soha sem készítették fel, hogy extrém helyzetekben önmagának kell hoznia döntéseket. Az extrém helyzet pedig nem más, mint hogy meghívják egy étterembe.
  Jaj ezt még gyorsan elmesélem, aztán befejezem, mert jön Gucska a Guga Bt. hivatalos cégmacskája.
  Szóval a feleségem nagyszülei Szandaváralján laknak, ez egy nógrádi kis hegylábánál lévő falu, aranyos, sült kacsa meg pincehideg borok és rendkívül közvetlen emberek.
  A nagyszülei egyszer felutaztak a fővárosba és ha már ott voltak, akkor betértek egy étterembe. Bablevest rendeltek füstölt csülökkel és várták, hogy elkészüljön. Addig meg ott ült nagyapó, nagyanyó a sok fínom népség között kalapban és bőszoknyában. A pincér megjelent a kezén fehér ruhával és hozta ki a gőzölgő étket, majd udvariasan megkérdezte, hogy kenyeret hozhatok? Erre a nagyanyó, aki otthon maga gondoskodik mindenről s betevőről, elővette a konyharuhába csavart kenyeret és kést, majd egy nem kell köszönjük, hoztunk magunkkalal lerendezte.
  
  Folyt. köv.

Aktív témák