2018.11.03 Mecseki Láthatatlanok 30
Egy rövid leírás a túráról:
Már korábban kinéztem ezt a túrát. Haverom sikerült rábeszélni a hosszabb távra. Így meg volt a teljesítmény jellege a túrának, nem mintha 15 km olyan könnyű lett volna a Mecsekben...
Az útvonal első fele nekem sokkal jobban tetszett. Ebben valószínűleg az is közrejátszott, hogy a végére már energia/erőfogytán voltam.

A túra egy kis autózással kezdődött. Lementónk egy valóban veterán teherautóval. A plató teljesen megtelt emberekkel, mi ketten meg beleültünk pole positionba az anyósülésre. Az autó zajerőssége vetekedett egy rockkoncerttel. Elképesztő hangja van egy ilyen járgánynak. Lejtőn még csak muzsikál, emelkedőn (20-30 emberrel) rendesen rázendített.

A túraútvonalat tanulmányozva gyorsan leesett, hogy a térképi jelölések nem egyeznek meg teljesen a fákon lévő jelölésekkel. Borítékolható volt egy eltévedés, ami később össze is jött. Szerencsére csak kis kitérőt tettünk. Érdemes már a túra elején megnézni a pecsételő pontok helyét, ugyanis az elsőnél simán elmentünk. 2,6 km-nél volt, speciel nem számítottam rá, hogy ilyen korán már elő kell szedni a lapot.
A túratársak komoly tempót diktáltak, mi inkább csak vánszorogtunk hozzájuk képest. Ez annyiból rossz volt, hogy a későbbiekben nem volt kit követni. A kistubesi/tubesi kilátók pazarak voltak. Az ember már itt érzi a fáradságot, és meglehetősen rossz belegondolni, hogy a táv majd' fele vissza van még. A kilátók után egy széles erdei, kerékpárnyomként is jelzett úton haladtunk. Rövid hullámos fel-le szakaszok váltották egymást. Ezután egy meredebb köves-gyökeres lejtőn mentünk vissza alacsonyabb mBf-re. A főúton való betonos/padkás gyaloglás viszonylag monoton volt.
Egy újabb erőpróba az Árpád-kori templom után következtett, ugyanis a melegmányi csúcsot le kellett győznünk. Emelkedett rendesen, de szép lassan elfogyasztottuk az emelkedőt. Az utolsó "K" betűt adó ellenőrzőpontnál nem mi voltunk az utolsó túrázók. Az utolsó emelkedőn ránk sötétedett, de még ki lehetett venni a turista utat. Célban kitűző, emléklap, zsíros deszka és tűzforró gulyás várt... egy belvárosi pizzériában pedig desszertként pizza is.

Elég hosszú menetidőnk lett a végére. A végére - a két fáradt tappancson kívül - sok emlékkel és fényképpel gazdagodtunk.

A retro járgányok egyike. Készítettem egy videót arról, hogy a csapatszállító járgányunknak mekkora hangja volt. Hát a felszálló repülőgép hozzá képest légyzümmögés. Mire leértünk a völgybe azt hittem kiszakad a dobhártyám.

Téma.

Ezt is megtaláltam.

A Mecseki kilátók egyike:

Hulló falevelek: