A ps írásban azért tényleg van néhány buktató, pl. overprint beállítások, direkt színek beállításai, ilyesmi, de ezek csak speciális esetekben jönnek elő. Szóval ne aggódj, sikerülni fog.

A rácssűrűség nem a nyomdagép tulajdonsága, hanem az adott nyomtatási technológia (ofszet, szita) egyik jellemzője. Ha nagyítóval megnézed a filmet ott, ahol raszter van, látod, hogy különböző méretű kis pontocskák alkotják a képet. Ezek a pontok minél nagyobbak, az adott szín annál nagyob mértékben lesz jelen a nyomaton (a francba, mocsok szájbarágós ez így, de mindegy). A raszterpontok mérete változik, a távolságuk nem. A 150 lpi azt jelenti, hogy egy inchen 150 sorban vannak a raszterpontok. Ofszet nyomtatásnál általában ennyit használnak, de szerintem ez kevés, mi 200 lpi-t használunk műnyomó papíron, 175-öt ofszeten. A végtelenségig nem lehet növelni ezt sem, mert mondjuk 300 lpi-nél már olyan kicsik a pontok, hogy nagyitóval sem lehet látni (illetve csak nagyobb nagyításúval). A Drupa-n osztogattak Heidelbergék 300 lpi-s plakátokat, nagyon durva. Ilyet azért a nyomdagépek többsége nem bír...
No, elkanyarodtam. Ha megnézel egy óriásplakátot, ott ez a rácssűrűség nagyon kicsi. Közelről szabad szemmel lehet látni a raszterpontokat.

A rácssűrűséget corelben a postscript írásakor lehet beállítani. A PostScript fülön van alul egy ''screen frequency:'' lenyíló fül. Oda kell beírni a kívánt értéket. A ''default'' régen (Corel8) még 60 lpi volt, most azt hiszem 150. Onnan gondolom, hogy a régen a hozzánk került anyagok jó része 60 lpi-vel jött, aztán egyszer csak eltűntek, most már 150 az alap. Úgy látszik, sokan nem állítgatják... pedig elég fontos.

Ma esti órának vége, ha érthetetlen voltam, sorry, legközelebb nem ilyenkor állok neki magyarázni

Kelj fel és járjunk!