(Te nem lehetsz jézus, már csak logikailag sem, mert Ő 33 évesen "lépett le", te meg már vén xar vagy, akárcsak én...)

Két napja álmodtam egy lánnyal, akiről mondhatom azt, hogy életemben a legjobban szerettem. Eddig is, és lehet, hogy mindig. Nagyon örültem, hogy 12 év után ismét találkozhattam vele és elmondhattam mindezt neki. (Természetesen ugye, álmomban. .) Ma voltam anyámnál, és mellékesen megjegyezte, hogy az egyik szekrényt kidobja, pakoljak ki a fiókokból. És a kezembe akadt az utolsó levele. Az, amiben végleg búcsút mondtunk egymásnak. És elolvastam. 1998.Szeptember 19. óta másodszor. Szóval elképzelhető, hogy ez is csak egy a véletlenek közül... Mindenesetre soha nem becsülöm le az álmaimat. Érdekes helyeken járhatok. Ott, ahol soha nem voltam. Egy másik világban. (Vagy voltam, de akkor a mostani létünk is egy talány). Olyan részletesen zajlik az álmom, mint az itteni. Minden apró részlet a helyén. összefüggő területek, mint a valóságban. Nem ritka, hogy tovább tudom álmodni. Egyértelműen emlékszem a régi álmaimra is. Azokra, amik akár 20 évvel ezelőtt "történtek" Érdekes, hogy ugyanúgy emlékszem rájuk, mint azokra az eseményekre, amik valóban megtörténtek. Igen, ezt is hívhatjuk véletleneknek. . Akár....