Új srác
Előzmény 1 ----> Előzmény 2. -----> Előzmény 3. ------> Előzmény 4. ----> Előzmény 5 -----> Előzmény 6 -----> Előzmény 7. ------> Előzmény 8. ------> Előzmény 9. ------> Előzmény 10 ------> Előzmény 11------>Előzmény 12 ------> Előzmény 13------> Előzmény 14 --->> Előzmény 15--->>Előzmény 16.--->>Előzmény 17.--->>Előzmény 18.--->>Előzmény 19.--->>Előzmény 20.--->>Előzmény 21.--->>Előzmény 22.--->>Előzmény 23.--->>Előzmény 24. --->>> Előzmény 25. --->>> Előzmény 26.
Hirdetés
2011.05.08.-otthon-
Újra eltelt pár hét, nincs mese, írnom kell megint, hisz megígértem, magamnak, a családnak, és Nektek is, hogy ha nem is sűrűn, de jelentkezem. Nem semmi időszakon vagyok túl, igen sokáig gondolkoztam, egyáltalán írjak-e róla. Az az igazság, hogy eddig el voltam kényeztetve, azt vittem magammal, akit akartam, illetve választottam, nem kaptam csak úgy az „utcáról” tanulót. Ez eddig működött is, Sepi és Tamás is jó választásnak bizonyult, mindkettejükkel elégedettek főnökeik, szépen teszik a dolgukat, ami kicsit talán az én érdemem is.
Most azonban főnököm kérésére húsvét után újra egy kollégával kellett útra kelnem,akinek akadtak nehézségei első önálló útja során, és meglehetős önbizalom-hiánnyal küszködött. Ezt főnököm mondta, mikor felhívott telefonon, hogy próbáljak meg némi önbizalmat önteni bele, meg mutassak meg neki amit csak tudok, és lehetőleg minél több információt próbáljak neki átadni. Nem könnyű szívvel, de rábólintottam, pedig szinte vágytam már az egyedüllétre.
Jött is az SMS, a srác nevével, és telefonszámával hamarosan, hogy majd hívni fog, hogy leegyeztessük a továbbiakat. Ugye Tomi már megrakott nekem Jászberényben előzőleg, a Nagykőrösin volt letéve a kocsi, onnan indultunk húsvét hétfő éjjelén Marly la Ville-be. A kolléga (szándékosan nem írom le a nevét, maradjon csak kolléga) épp Lengyelországból tartott hazafele, egy pesti lerakó volt a végcélja. Nem kellett sokáig várnom a jelentkezésére, hamarosan csörgött is a telefonom, ő volt, és izgatottan kérdezte, hogy hogyan tud eljutni a címre, ahol le kell raknia. Meglepődtem, mert nekem fogalmam sem volt róla, mondtam neki, hogy ott a GPS a kocsiban, gondolom, miért nem nézi meg ott. Ő közölte, hogy OK, van persze, de az át akarja vinni Pesten, és ő arra nem mer menni. Miután megmondta a címet, ami Pest északi oldalán volt, én az M0 fele navigáltam, mondván, hogy észak felé kerülve eléri az adott címet, részletesen elmagyarázva neki az útvonalat.
Kis időre nyugton hagyott, ám pár perc után újra telefon: vége az útnak, akkor most Pest fele, vagy Szeged fele tovább? Ebből rájöttem, merre járhat, Szeged fele fordítottam, elmondva neki, hol térjen le az ötös bevezetőjéről, és mit kövessen.- A vége azért happy end lett, mert igaz, folyamatos telefonálgatással, de odatalált. Innen is sejtettem, nem lesz egyszerű dolgom, ebben később Józsi, a főnököm is megerősített. Ezután még hívott párszor, hogy ő most épp mit csinál, meg hogy hogyan fogunk menni, meg hasonlók. Megbeszéltük a találkozót a telephelyen, (ott is járt már, hisz autója ott volt szervizben) de a biztonság kedvéért ezt is részletesen elmagyaráztatta velem, hogy hogyan jut oda tömeg-közlekedve. Egyre erősödött ekkorra bennem a kétség, vajon mekkora gyakorlata lehet, ha Pesten sem igazodik ki? És mi Párizsba tartunk...Mert arra azért nem felejtette el felhívni a figyelmemet, hogy ne tekintsem őt teljesen kezdőnek, mert korábban már dolgozott egy cégnél pár hónapot.
Annak rendje és módja szerint végül találkoztunk a kocsinál, és hétfőn éjjel elindultunk. Ő kezdett, ezt is kérte telefonon, így az ő korongja került felülre. Az első méterek után már világos volt, hogy bármennyit is vezetett már korábban, rettentően bizonytalan, fogalma sem volt róla, hol a kocsi széle, illetve vége. Megjegyzem, ekkorra már 3 hetet lehúzott egy tandemmel nálunk, megfordult Angliába, Lengyelországban is. Lengyelország... ez lett a veszte(-em) is, mert itt sikerült neki gyakorlatilag kabriót csinálnia a pótból. Tudni kell, hogy lengyel barátainknál a hidak-aluljárók belmagasságát tengelytől adják meg, ez azt jelenti, hogy pl. a 3.6-os táblánál még át lehet férni, persze óvatosan, a 3.8-as alatt pedig simán. Nos, ő egy 3.6-os alatt nem fért át a póttal.
Ezen utóbb sokat agyaltunk, miként fordulhatott elő, végül arra jutottunk, hogy miután üres volt, és a lerakón meg kellett emelni a rámpa miatt a pótot, elfelejtette visszaszintezni. A kocsival megtette, és azt hitte, ez a pótra is igaz. Hát nem volt. Mindegy 15 centivel magasabb maradt, mint a traktor...a többi ismert. A kár tetemes lett, szerencséjére van Casco, így csak az önrészt kell állnia. Ez is száz rugó, úgy hogy gyakorlatilag majdnem ingyen volt eddig. Nagyon restellte, még én vigasztaltam, mással is előfordulhat ez, nem kell ezt szégyellni. Akkor még így gondoltam.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
