Avagy jönnek a setét idők!

Üdvöz légy éji vándor! Na jó, ne légy légy, az sem lát a sötétben. Szóval sziasztok.
Félretéve a rossz szóviccet, bizony a hajnali korán kelők már sötétben közlekednek. Szóval most nem Rólad szól miszter, aki délben kepickél ki az ágyból. Sicc!
Sötétben autózni jó is lehet, meg rossz is. Hogy tényleg jó legyen, ahhoz Te is hozzátehetsz. Hogyan? Először is fel kellene készíteni az autót a téli, rossz látási viszonyokra. Kezdjük azzal, hogy végre felpolíroztatod a bemattult, besárgult lámpákat. Egy heti sörpénzből megvan. Nyáron persze még jó volt így, de ha mostanság úgy vezetsz sötétben, hogy a fogaddal kormányzol, akkor ne a természetet hibáztasd.
Ha már jók a lámpák, akkor érdemes azt is megnézni, hogy vajon mindegyik világít-e. Tudom, menő félszemű kalózt játszani, meg spórolsz az izzóval, de gondolkodj el rajta picit, mi az olcsóbb: egy normális izzószett, vagy a szélvédőn beköszönő őz?
Nem csak elöl érdemes megnézni, hanem körben. Szóval pödörj egy tompítottat, és nyomd meg a bárhol megállhatok gombot. Aka vészvillogót. Normális esetben minden mindenhol világít, illetve villog. Az oldalindex kicserélése kissé macerás, és minden autónál más technikát alkalmaznak, szóval komisz dolog lehet. Izzót cserélni elöl viszont nem egy nagy ördöngősség, feltéve, ha hozzáférsz, valamint van egy kis kézügyességed. Ha minden le van burkolva, nem látod a fényszóró hátulját, megszívtad. Minek vettél puccos autót, ugye?
Először túrd fel a netet, vagy lapozz bele a kézikönyvbe, milyen izzó is kell valójában. Vedd meg az izzót, majd állj neki a cserének. Pattintsd fel a lóistállót, úgy könnyebb. Nem megy? Azt sem tudod, hol kell? akkor inkább bízd szakira. Ha azonban sikerült, már csak pár lépés van hátra. Nem, ne menj hátra. Most elöl cserélünk.
Az első szabály, hogy jegyezz meg mindent, mit, honnét, hogyan szedtél le. Általában rugós szorítást használnak, ami szeret elugrani. Ha nem, akkor meg hajmeresztőnek tűnő, de valójában pofonegyszerű kiakasztós fajta. Ha kint van minden, még egy dolog: az izzó forró lehet. Szívj el egy cigit, ha nemrég még használtad. Másik dolog, az izzó üvegét SOHA de tényleg SOHA nem fogjuk meg. Mert rohadt meleg és ráég a zsír, amitől elrobbanhat. Ha már összetaperoltad, kézfertőtlenítős, acetonos, pálinkás ronggyal töröld át.
Jöhet az izzó. Ledet vettél? Az jó! Többféleképp is. Szrt se fogsz vele látni. Kivakítod a másik szemét este. Az olcsóbb fajta hamar tönkremegy. A legtöbb olyan bumfordi, hogy bele se megy a gyári helyébe. Tedd le a flexet, mielőtt kivágnád a helyét, mert BÜNTETIK! A menetfény az más, azon van e jelzés. Ez illegális módosításnak minősül, a rendőr egykettő kiszúrja, és olyan büntit vihetsz haza, (ha továbbenged egyáltalán) hogy abból legalább húsz izzót vehettél volna. Veszel helyette xenon izzót? Vegyél! Ha van rajta e, megteheted. Igaz, jó ha ötven órát megy, utána kiég, meg jó drága, de vegyél.
Na, jó az olcsó Longlife is? Tőlem! Azzal meg nem látsz semmit, legfeljebb tompítottnak jó, de az aztán addig, hogy előbb rohad szét a karosszéria. Na, ugye. Egy jó középkategóriás szett. Lehet emelt fényű, de arra figyelj, hogy legalább 150 óra legyen ráírva.Lehet kék a burája, az is szabályos, ha van rajta e jelzés. Hogy most a Hellára esküszöl, vagy Tungsramot veszel, egykutya. Majd kitapasztalod, hogy neked melyik a jó.
Ha sikerült kicserélni, akkor mindenki boldog. Szánj rá még egy kis Forintot és slattyogj el a legközelebbi szervizbe, hogy állítsák be rendesen a lámpákat. Nem nagy tétel, és általában hamar megvan, kb 10 perc. Hidd el, nem(csak) azért villognak rád, mert fasza az autód!
Csak kajsza a lámpád, az egyik belevilágít a baglyok seggébe, a másik meg az úton keresi a százforintost.
Elvoltál szerelőnél, de még mindig villognak rád? Van egy titkos bizgentyű valahol a kocsidban, amivel te is tudod tekergetni a lámpákat fel-le. Általában valahol bal oldalt van, az ajtó pántjai közelében. Na. megvan? Szuper. Este leszel szíves kimenni a főútra, megállsz ahol a kutya sem jár, és lesed a fehér oszlopokat az út szélén. Úgy állj meg, hogy az egyik oszlop pont a kocsi orrával egy vonalban legyen.
Plusz mínusz 10 centin nem szőrözünk. Állítsd be középre a tekerentyűt, ha minden jó, akkor a jobb oldal épp nem ér el a következő oszlophoz.
Ja, tudom, tök fain hogy most messzire is látsz a tompítottal, de legyél figyelemmel a többi közlekedőre, ne vakítsd el őket. Kicsit csald lejjebb. Csak egy kattintást. Köszi. Ha elöl minden világít, érdemes a hátsókra is vetni egy pillantást. Ha valamelyik nem világít, otthon nyisd ki a csomagtartót, óvatosan, mondom óvatosan szedd le a belső burkolatot. Úgy. Tedd le szépen a feszítővasat. Sikerült? Jó. ahány autó, annyiféle. Guglizz rá, nem tudok okosabbat. Általában kétféle izzót használnak, a bajonettzárast, amit csavarni kell. Meg van általában inkább a japánokban az óriásrizsa. Ezt dugni kell. Igen, pont úgy. Nem, ide sem tehetsz ledet. Jó, papíron. Merthogy általában itt nem átlátszó burákról beszélünk, szóval ha bátor vagy...
Végezetül ne feledkezz meg a rendszámtábla megvilágításáról. Nem, ide érdemes inkább ledet tenni. Igen, ledet. Mert szűk helyen van, a szoffita meg szépen szétolvasztja a foglalatot. Van mindenféle formájú led, lényeg hogy ne színes legyen, és ne vakítson. Kész vagy? Szuper.
Fogadd őszinte, meleg kézfogásomat, hogy végre te is látsz, és engem sem vakítasz el.

Sziasztok!

Elmondhatom, hogy így még nem jártam.Kicsit mérges is vagyok még, de annyira már nem, hogy ne írjak róla. Mert ha frissiben írnék, csak ostoba fröcsögés lenne belőle. Van egy öreg Xbox one játékkonzolom, szabadidőmben néha leülök kockulni. Nagyon szeretem a szimulátorokat, megvan az összes Forza, és nemrég találtam a store-ban egy számomra igen klassz játékot, aminek a címe Snowrunner.
Bázi nagy kamionokkal kell szállítani mindenféle cuccot, csak az a bökkenő hogy épp vagy tengelyig ér a sár, vagy méteres hóval, jégpáncéllal kell megküzdeni. Valami lenyűgözően bámulatos a grafika, nagyon élvezetes a játékmenet, szóval fülig belepistultam. Van Xbox Game Pass előfizetésem, így jutottam hozzá ehhez a játékhoz is. Elég jól elhaladtam, amikor is a múlt hét hétvégéjén ismét rámtört a dagonyázási kedv, és lecsüccsentem néhány gondtalan órácskára. A játék azzal fogadott, hogy a folytatáshoz meg kell vennem. He? Ott van a konzolon a játék, de nem indul el, meg kell venni. Megnéztem, van-e internetkapcsolat. Van. Megnéztem, aktuális -e az előfizetés. Próbából elindítottam egy másik Pass-os játékot. Megy. Az összes megy, kivéve a Snowrunnert. Létezik, hogy kivették a kínálatból, és tényleg megtehetik, hogy a letöltés ellenére ragaszkodnak a vásárláshoz???

Sziasztok.

Eléggé lelombozva hagytam el ma a munkahelyet, ami általában inkább örömmel tölt el. (ja, két hónap táppénz után tegnaptól újra elindult a mókuskerék). Na, az van hogy lehet igényelni céges menüt. Két fogás, néha desszert. Semmi extra, de azt legalább jól megcsinálhatnák. Van néhány ember, aki él a lehetőséggel, viszonylag sokan, olyan tízenpár fő. Az elején én is igényeltem, nem azért mert az asszony rosszul főz, csak tehermentesítés végett.
Aztán épp az asszony életveszélyes kinyilatkoztatása után inkább lemondtam. Alapesetben az a baj a menzával, hogy ízetlenül, lélektelenül főznek. Az állag jó, az adagmennyiség jó, a minőséggel sincs gond, de ha csukott szemmel eszel, meg nem mondod, hogy épp fasírtot, vagy krumplit eszel éppen. Még sót is csak nyomokban tartalmaz, egyéb fűszer, pl bors, ne adj' Isten paprika, még véletlenül sem.
Olyan egzotikumokról, mint a milánóiba a bazsalikom, hallani sem akarnak. Az a pár ember aki mégis kitart a menü mellett, legtöbbször hazaviszi a háziállatoknak. Ez még valahol megérthető lenne, bár szerintem abszurdum, hogy rántott hússal tömjük a kutyát, de ez csak az én bolondos véleményem.
A mai nap azonban sikerült olyat tenni az asztalra, hogy nem csak én pislogtam értetlenül. Kaporleves. Meg lehet jól is csinálni, krémesen, tejszínnel, grízgombóccal még jó is lehet. Ez? Zsíros lötty, apró zöld cafatkák úszkálnak rajta, konkrétan mint a hígfosás. Már bocsánat. Természetesen mindenki kiöntötte. Itt tartunk, kérem szépen. Felháborítónak vélem, hogy ételt kidobjunk. Nálunk sosem volt szokás, és az bosszant leginkább, hogy akkor minek főznek, ha szó szerint a kutyának sem kell? Beleölik a rengeteg munkát, kezdve az alapanyagok leszállításával, meg kell fizetni a személyzetet, a helységet, energiát ölnek bele, hogy megfőzzék, üzemanyagot égetnek el hogy kiszállítsák, azért, hogy a kukában landoljon. Mi ez ha nem pazarlás? Azzal meg nem is akarok példálózni, hány gyerkőc fekszik le minden nap éhesen...
Nálatok is van menza, és ha igen, az milyen színvonalú?

Sziasztok!

Apu születésnapja alkalmából újra leugrottunk a szüleimhez.Természetesen elkunyeráltam az anyukám által készített macskás képeket.Időközben szert tettek egy szürke szőrmókra is,aki remekül beilleszkedett a többiek közé.Nem is szaporítom tovább a szót, tessék:
Az újonc,Bolyhos.Hölgyemény, csodaszép szemekkel.

Lili speciális alvóhelyet talált:

Erdő szélén sátoroznak...

Üdv!

Szépen törölgettem le a bejegyzéseimet, mert törölni fogom a fiókomat, közben meg jókat nevettem a macskákon.A 404-esen, meg a "kért oldal nem létezik" nevűn.Ezek honnét vannak?

Avagy végre elkészült!

Üdv minden kedves olvasónak. Ez a bejegyzés azért jött létre, hogy elmeséljem milyen cuccokon hallgattam zenét, és hova jutottam végül.
Az elején kezdem, úgy talán átláthatóbb lesz, de bocsássatok meg, ha mégis elkalandoznék.1989-ben születtem, az első emlékem egy berhelt fadobozos,régivágású rádióval kezdődik.Talán négyéves lehettem akkor. Apukám rakta össze, állítólag egy Wartburg rádió volt a belseje és egy macskaszemes, csöves rádió házába volt beszuszakolva.Két ovális hangszóró ontotta magából a Kossuth-ot a Danubiust, és a Sláger rádiót.
Legalábbis a szöveten keresztül úgy látszódott. Minden nap reggeli mellé ő zenélt nekünk. Kellemes, meleg tónusú, felső tartományban kissé behatárolt hangzásvilága volt, nagyon szerettük hallgatni.Már nem emlékszem pontosan, de úgy rémlik, kisiskolás koromban történt meg vele a baleset, valahogy leesett, összetört. Nem, nem én voltam. (tényleg)Rövid ideig egy BRG magnó váltotta ki, de az többször volt szétszedve mint használva.Nem szerettem, nyávogósan, vékonyan szólt, már amikor, és nem engedték meg hogy kezeljem.
A rádiónkat bezzeg bármikor bedughattam. Szerencsére nem sokáig volt meg. Aztán jött egy tolópotis, bakelitjátszós fekete műanyag monstrum, ami szintén csak rádióként funkcionált.Egy viszonylag nagy hangszórón szólt, ami a falba vert szögre volt akasztva mellé. Szörnyű megoldás volt, de hihetetlenül tartós jószágnak bizonyult.Ezt is apukám pofozta ki.
Nyolcévesen hoztam haza az első kazettás magnónkat. Jó, úgy lomiztam, de nagyon tetszett, hogy mindenféle felirat, meg lámpák voltak rajta.Sőt, apró kijelzővel is büszkélkedett, mert már a sima audio cédéket is olvasta már.Bezony! Szép műanyag háza volt, abban volt benne oldalt a két talán nyolccentis hangszórócska. Tudod, aminek olyan fényes közepe van. Talán mondanom sem kell, hogy nem működött... Először, legalábbis. Azon a magnón, apu ölében ülve tanulgattam trafót tekercselni, kondenzátort forrasztani.Mindig is érdekelt, vajon hogy működik? Az öregem meg látta, hogy fogékony vagyok ez iránt, szépen adogatta a tudást. Meg a sallereket, amikor csak úgy összepödörtem a kettőhúszas borotvazsinór végeit, aztán mikor összeért, szépen levágta a biztosítékot.
Jól van na, ebből tanul az ember. A kazettákkal kinyílt egy új világ, már azt hallgathattam, ami a kedvencem volt.
Jött Náksi vs Brunner, Spigiboy, Kozmix, Scooter.
Nagyüzemben dübörgött a másolósdi, meg a csere-bere. A cd még csak egy álomvilág maradt csupán, ha kaptam kölcsön, találtam, vettem, akkor lemásoltam kazettára.Az akkoriban modernnek számító technika persze még erősen korlátolt volt, nem igazán lehetett minőségi különbséget hallani a két forrás között.
Nem szerettem a fényes korongokat, könnyen karcolódtak, érzékenyebbek voltak, nem tolerálták úgy a dobálást mint a kazetták. Most sem szeretem őket. Plusz ami a sok gyereknek akkoriban természetes volt, az nekem egyáltalán nem volt az.
Én infóórán kapcsoltam be az első számítógépemet. Szokatlan, bonyolult és új dolog volt az internet világa, de hamar megszerettem. Persze sosem lehet igazán kitanulni, mindig van valami új, de elég hamar belerázódtam. Legalábbis megtanultam Nero-n lemezt írni. Crackelni. Meg a játékok...(és igen, a pornó is, de azt nem vagyok hajlandó kitárgyalni. )
Sokáig nem volt otthoni gépem, apám ez ügyben hajthatatlan maradt. Azt hajtogatta, majd ha kiganézza a disznót a számítógép, akkor vesz egyet. Tessék, most pont ezt csinálja.Weda rendszeren keresztül felügyeli, eteti a malacokat. Neki valóra vált egy álma, nekem meg lett otthoni gépem. De előreszaladtam, most először
arról a Panasonicról akarok mesélni, amit a suli melletti melóhelyem keresetéből vettem.
Jaj, de csuda gép volt. Anyukám olyan vigyázva porolgatta, babusgatta, mintha élne.Jaj, de fajin kis gép volt.Hároszázharmic (330!!!) igazi fincsi wattocska, két háromutas hangfal tizenhatos kék színű mélynyomókkal, plusz egy mélyláda.Öt cédétár, dupla, full automatikus kazettajátszó, rds rádió, mp3, színes folyadékkristályos kijelző,basszuskiemelés.
Jajj, mennyiszer zengett a ház, mennyiszer buliztunk vele! Még a kocsmába is elvittem, majálisozni.Kukucs: