Halihó!

Beálltam a kúthoz, leakasztottam a pisztolyt, és miközben folyt a prémium nafta a tankba, azon gondolkodtam, mennyi haszna van vajon a nagyobb oktánszámú benzinnek.
A MOL Move app miatt mindig a zöld kúton tankolok, a kedvezmény miatt minden 10 ezer forintból leesik 200 forint, ami havi szinten azért látható összeg.
A kúthálózat azzal hirdeti a prémium üzemanyagot, hogy 3x- os tisztító hatása van, viszont a Shellnél megújult az Evo üzemanyag összetétele, és állítólag egy- másfél tank dínódzsúsz képes teljesen kipucolni a motorból a lerakódásokat.
Kevés olyan elszánt embert ismerek, aki pont ezért két tankolás után kiszedné a motort, lecsekkolván, vajon tényleg kipucolta- e a dzsuvát. Egy szó mint száz, kicsit elbizonytalanodtam, hogy érdemes nekem állandóan százas benyát tankolnom ugyanazon a kúton? Vagy a másik kúthálózaton jobb a prémium üzemanyag? Mégis, miért jobb, mint a 95-ös?
Talán a legfontosabb, hogy kevesebb lerakódás keletkezik a motorban. Ez azért jó, mert kevesebbet fogyaszt az autó, ritkábban romlik el és a jobb kompressziótűrés miatt egy kicsi teljesítménytöbbletet is tapasztalhatunk bizonyos esetben. Továbbá kevesebb etanolt tartalmaz, így kíméli az üzemanyagrendszert is.
Amióta a Rönó velem van, azóta néhány kivételtől eltekintve csak nagyobb oktánszámú üzemanyagot kap. Néha azonban előfordul, hogy más, nem túl híres benzinkúton vagyok kénytelen tankolni, ahol nincs más, csak a klasszikus formula. Iyenkor bizony érezni, hogy mintha nem úgy menne a kocsi, de ez lehet csak bebeszélem magamnak, az viszont tény, hogy az olcsóbb benyából többet kajál, és kevesebbet megy el.
A fedélzeti számítógép szépíti az adatokat, az üzemanyagmérő is csak körülbelüli értéket mutat, viszont tudom azt, hogy vegyesben 6,7 a fogyasztásom, és látom a kilométert, mikor tankoltam. Kétszáz kilométerekre szoktam üzemanyagot vételezni, és az olcsóbb benzinből 15- 20 kilométerrel hamarabb kér enni.
Ezért választom mindig a százast, mert lehet hogy drágább, de mégis olcsóbb mint a kilencvenötös, mert többet tudok adott mennyiséggel autózni. Hogy ez mennyire tesz jót vagy rosszat az autónak, nem tudom, de motorikusan nem volt még gond vele, ezalatt a 27 ezer kilométer alatt.
Most esett át a második olajcserén, kivételesen nem ELF- et, hanem Xado - t kapott, meglátjuk, tetszik majd neki, vagy sem. Bár ugyanúgy A5/B5 besorolású. Tervben van továbbá tavasszal egy gázszett beszerelése, amivel még tisztábban, olcsóbban tudok közlekedni .
Nektek mi a véleményetek az üzemanyagok közötti különbségről?

Erős-okos keddi mennydörgés

Avagy reflektorfényben egy Tronsmart Force Pro.

Üdv ismét, jó nagy szünet után. Kampó bemutatójára reagálva, teljesítem hozzászólásom ígéretét, íme az én bluetooth hangfalam.
Volt mindenféle hordozható zajkeltőm, azt kell mondjam ez eddig a legjobb. Nekem a zene a szenvedélyem, és elég gyakran előfordul, hogy szeretném bárhol hallgatni, lehetőleg élvezhető minőségben. A minőség viszont együtt jár a méretnövekedéssel, de nem mindig életszerű lavórnyi hangszórókat, mázsás erősítőket, kilométernyi kábeleket magammal hurcolászni, hogy tudjak zenét hallgatni.
Van ahol nincs is áram, másutt meg nem illik hatalmas, letaglózó hangorkánnal dübörgő hangtechnikával megjelenni.
Tehát, kell valami akkumulátoros, tatyóba dobható cucc, amiben van annyi kraft, hogy pár embert jókedvre derítsen, és mindezt élvezhetően, lehetőleg sok órán keresztül tudja abszolválni.
Volt egy LG PK5 hangszóróm, nem volt túl nagy, de a méretéhez viszonyítva jól szólt, és ami a legfontosabb, nem akart többnek látszani vagyis hallatszani mint ami.
Nem erőlködött a pincemély basszusokkal, úriember módjára meghúzott egy határt, kiadott magából annyit amennyire képes volt, de semmi többet. Egészen addig nagy megelégedéssel használtam, amíg a targonca véletlenül át nem rongyolt rajta. Azóta nem teszek a földte ilyesmit.
A kis LG utódjául választottam a Tronsmart-ot. Nem akartam felülni a JBL vonatra, és túl sokat sem költeni, így sok videó, vélemény, teszt után esett erre a választásom. Kicsomagoltként, olcsón jutottam hozzá, 28 ezer forintért, körülbelül két éve.

Ez a gondolat motoszkál bennem. Nem hagy békét. Piszkál. Basszus, ha belegondolok, alulról karcolom a negyedik x- et és még egyszer sem voltam külföldön nyaralni. Jó, egy karácsonyt kint töltöttem Mutzschen- ben a halgyárban, de az távolról sem volt nyaralás.
Nem tudom, hogy ez most kapuzárási pánik, menjünk ameddig nem lesz háború, vagy valami más hülyeség, de mindig is szerettem volna látni a tengert. Igaz, nem vagyok víziember, inkább erdei, és még úszni sem tudok. Mégis vonz. Imádtam a Balcsin is a naplementét, a napfelkeltét, a félpucér csajokat az illatokat, a hajókázásokat, meg a sekélyesben pancsolni, kagylót gyűjteni.
Utóbbi kettőt egészen addig, amíg a vízben el nem úszott mellettem egy szép kövér, hosszú barnamaci. Pár perccel ezelőtt meg még kortyoltam is véletlenül ebből a vízből, brrrrr.... Azóta hat bivallyal sem lehet behúzni a vízbe. Mocskos állat népség.
De a tenger, az más. Amióta van ez a nagyfelbontású tévé, szinte mindig ilyeneket nézek. Nem úszó barnamacikat!
Nézem a hullámok ostromát, a végtelenbe nyúló víztükröt, a meseszép hajókat. Hallgatom a tenger robajlását, a vízimadarak rikácsolását.
Hirtelen belémnyilallt, hogy akár valóra is válthatnám az álmom. Hiszen viszonylag közel lakok Horvátországhoz, ahol van tenger. Van egy jó autóm amivel el merek indulni ilyen hosszú útra, és bár nemrég váltottam munkahelyet, de pont ezért van egy kis felesleges pénzem, és időm is. Plusz amúgy is itt a nyár. Feleségem is támogatja az ötletet, hát csoda hogy mehetnékem van?
Persze azért rendesen át szeretném gondolni a dolgot, hiszen vannak azért buktatók is.
Például nyelvi nehézségek. Néhány szót pötyögök angolul, de nem valószínű, hogy amit összeszedtem a Halo és a Far Cry világából, az megállná a helyét egy étteremben is. Elvégre nem mondhatom a pincérnek hogy Hey Cortana!
Tehát valami magyarul is tudó helyre lenne szerencsés elutazni. Nem kell nagy hodály, ötcsillagos szálloda, inkább egy kis panzióféle, ahonnét le tudunk menni strandolni.
Lehetőleg egy nyugodt, csendes részre, nem olyanra, ahol nagy a tömeg. Meg hát amúgy sem megyünk olyan hűde sok pénzzel, nem kertelek, 300 ezer a keret. Eszperente eszem megest merre tekereg? Bocsi. Ebből a költségvetésből kell kigazdálkodni 3 főre az utazást, szállást, ellátást.
Azt sem tudom például, hogy kell -e, érdemes -e valamilyen plusz védőoltást kérni? Kössünk utasbiztosítást? Pontosan melyik települést válasszuk? Hová érdemes menni? Érdemes egyáltalán elindulni ekkora összeggel? Megannyi kérdés, melyen rágódom. Nektek valamilyen észrevétel, ötlet?

Vezérléscsere. 1.4, 8 szelep, Ecotec. Csak nem Opel, Daewoo Kalos. Apuka autója. Munkájából adódóan nem ritka, hogy havi 3000 kilométert megy. Ügyeletes karbantartó a Bóly Zrt állattartó telepein. Nem megy világgá, a legtávolabbi istálló 90 kilométerre van.
Csakhogy kötetlen munkaidő, ünnep, hétvége nincs, ha baj van, akkor hajnali kettőkor is menni kell, az állat nem várhat. Ő szereti csinálni, a Kalost meg nem kérdezték, mennie kell. Épp ezért nem lehet elhanyagolt állapotban. Mint a repülőgépeknél, kötelezően cserélve vannak a kopó alkatrészek, nincs az, hogy jó az még...
600 ezer forint egy felnőtt sertés. Istállója válogatja, van amiben nyolcezer állat is van.
Akár a szellőzés megy gallyra, akár tönkremegy egy szivattyú, meg kell csinálni. Ellenkező esetben elhullik a jószág, brutális károk keletkeznek. Plusz a döggel is kezdeni kell valamit.
Jogos a kérdés, hogy miért nincs céges autó. A válasz egyszerű: olcsóbb a benzinpénzt kifizetni, mint flottát tartani. Jó magyar mentalitás. Az már más nézőpont, hogy annyi a benzinpénz, amiből bőven futná céges kocsira, de nem tudom a hátteret, biztos jól van elszámolva.
Na de a kocsi. Mivel sokat fut, kell is neki a törődés. Mivel egyszerű mint a facsipesz, nemhogy rádió, de még légzsák!!!! sincs benne, ritkán kotlik meg. Olyankor szerviz. Lássuk csak, ha jól számolom, a környéken hat szerelőből is lehet válogatni.
Az, aki a szervizelést vállalta, elköltözött, így mást kellett keresni. Nem akarok belemélyedni mi volt ezeken a helyeken, mert olyan hosszú lenne mint a Gyűrűk ura trilógia meg a Harry Potter. Egyszerre.
Dióhéjban az egyiknél csak protekcióval lehet bekerülni, a másik falusi sufnituning, szigszalagkirály, második neve számla nincs! A harmadik csak olyan kocsikat vállal, amiből sok van az utakon, és nem kell motort bontani.
Végül találtunk egy ígéretes jelöltet, elfogadható áron, jó határidővel. Egy nap alatt megvolt a karbantartás, jövünk haza a friss géppel, otthon, ház előtt már alapjáraton ütemes nyiszorgás a motorból. Megyünk is vissza rögtön, mert mégis ezt hogy?
Megint egy nap, jaj, hát rossz szíjat raktak fel véletlenül. Itt már kezdett ideges lenni apuka meg én is, hát bzd+ cégér, rongyrázás meg marketing van, színvonal meg semmi. Gariban javították, két nap, megint nyiszorog. Ekkor már elfogyott az udvariasság, azt a választ kaptuk, hogy ez ilyen.
Verhettük volna az asztalt, de rögtön kell a kocsi, nem láttuk érdemesnek egy végtelenbe nyúló szélmalomharcba keveredni, továbbáltunk. Út szélén sárga ház, ki van írva, szerviz. Nem valami bizalomgerjesztő, de hát na. Megpróbáljuk. Kijön a csávó, elsírjuk a nyűgünket. Meghallgatja a motort, térül-fordul, valami hosszú csavarhúzófélével belepiszkál a motorba, elhallgat a nyiszogás.
Azt mondja, vezérléscserénél hajlamosak elrörni a burkolat tartópeckét, ami így hozzáér a szíjtárcsához, azért nyiszorog. Köszi, mennyi lesz? Semennyi. Ezen azért jól meglepődünk, apuka rámenősködik. Hadd hagyjuk itt az autót, nézze át, tényleg megcsinálták-e a vezérlést, hiszen úgy néz ki, látott már ilyet.
Megegyeztünk, másnap mentünk a kocsiért. Azt mondja a szerelő, hogy a szíj jó, de a vízpumpát meg a feszîtőt kicserélte, előbbi szivárgott, bontatlan volt, utóbbinak már volt hangja, zörgött és lötyögött. Aztán ha már leszedte, kicserélte a generátorszíjat is, eléggé kopott volt már. Hozza is a hibás darabokat. Necseszki.
Hát azzal a vízpumpával max még két napot ment volna a kocsi, olyan kottyanása volt. Megkaptuk a számlát, eléggé zsebbenyúlós volt, de nem alsópolcos alkatrészeket kaptunk, eszünkbe sem jutott reklamálni.
Hazafelé aztán rendesen ki lett próbálva a Kanos, nagyon jó lett. Jár mint a Doxa, húz mint egy mozdony. Jó, mint egy kismozdony, na. Te, ilyen közlekedőedényt még nem hordott a hátán a föld, a full fapad Suzuki is Rolls Royce hozzá képest, de szíve az van neki. Nekem nem kéne ez a fröccsöntött műanyagbili, amiben még a műanyagot is műanyaggal díszítik, de az biztos, hogy legalább slaggal ki lehet csapatni. Egy melósautónál meg ez a lényeg nem?

Halihó!

Bizonyára sokatoknak megvolt már az a "best buy" érzés, a legjobb vétel felemelő érzése, amikor gombokért sikerült megvenni valami legjobb kütyüt. Lehet ez azért, mert az eladó nem értett hozzá, vagy csak valami bagatell hibája volt, amit könnyen lehet javítani, és így a valós ár töredékéért juthatunk hozzá valamihez.
Nos, nekem is megvolt, megfogtam az Isten lábát, csak rá kellett jönnöm hogy büdös.
A történet a következő: vettem egy aktív mélynyomót.
Ez csak abban furcsa, hogy teli vagyok hangfallal, mint kutya bolhával. Viszont ezek mind passzívak, erősítőt igényelnek. Ebből indult ki a vezérhangya; veszek egy leharcolt aktív valamit, amiért már nem kár, és beépítem az erősítőjét a házimozi mélynyomómba.
Így nem kell járatni pluszban a végfokot, és frekvenciát is tudok vágni. Vehettem volna komplett erősítőt, de feleslegesnek gondoltam. Nekem csak egy szimpla monó, kis fogyasztású erősítő kellett.
Feltúrtam a jófogást, ott nagyobb eséllyel találok szemetet.
Találtam is hamar. Egy szem képpel mindössze 10 ezer forintért találtam egy csúnyácska dübörgőt. A rövid, de annál több helyesírási hibából ékeskedő leírásból kiderült hogy 100 watt, és hiányzik a tápkábele.
Tökéletesen megfelelt az elképzelésemnek, plusz itt volt 40 kilométerre, hát uzsgyi. A találkozás már nem volt ilyen zökkenőmentes, de azért sikerült.
A hangcuccot meglátva azonban kezdett fülig érni a szám. Sajnos ezt nem is tudom titkolni. Egy ütött-kopott, sámlinak használt, de amúgy jó szerkezeti és műszaki állapotú mélyládát találtam, lefelé sugárzó 25 centis hangszóróval, előre néző 20 centis passzív membránnal. A doboz szerkezetileg egyben volt,és masszívnak tűnt, a hangszóró is jó állapotban volt.
A tápkábel hiányát én úgy képzeltem el, hogy le lett vágva, de nem. Csak keríteni kellett hozzá egy másik piskóta végű kábelt, az pedig van otthon. Mivel volt nálam szerszám, kiszedtem az erősítőt, de itt sem láttam hibát.
Tehát adott volt egy üzemképesnek tűnő mélynyomó, aminek csak pótolni kellett a kábelét, mindezt 10 ezer forintért. Naná hogy elhoztam mindenféle alku nélkül.
Itthon rögtön áram alá helyeztem a masinát, kitalálod? nem csinált semmit. Legalább füstölt vagy pukkant volna, de nem.
Hiába masszíroztam a bekapcs gombot, az a fránya zöld led csak nem akart világítani. Éreztem,ebből kiadós szerelés lesz. Újfent kiszedtem az erősítőt, megnéztem a bizosítékokat, rámértem a trafóra, majd megnéztem a csatlakozásokat, forrasztásokat. Semmi.
Elméletileg minden jó, de mégsem jó semmi. Tanácstalanul kiszedtem a power kapcsolót. Sok mindent láttam már, de plitty-platty kapcsolót egy szál dróttal még soha. El nem tudtam képzelni, hogy ezt most hogy? Hiszen itt két láb van, drót meg csak egy. A francokat! Ahogy beleturkáltam, csak megjelent a másik szál is. A rohadék dezertált. Alaposan visszaforrasztottam, majd próba. Hurrá, kigyulladt! Mármint a led, nem az egész.
Adok neki zenét, aztán hangot is, de erre olyant recsegett hogy levertem a csavarhúzót. Kicsit kiszáradt a poti. Nem baj, befújkáltam kontakt lötyivel, mindjárt megjavult. Lássuk a medvét. Hát nem medve, inkább béka. Vagy medvebéka. Békamedve?
Aszonygya: breep, breep, breep. Ej komám, eléggé beszédhibás vagy, úgy kell hogy dumm, dumm, dumm!
Nézem, a hangszóró pedig jó. Nagyobb kivezérlésnél viszont brekeg. Ahogy vizsgálódom, látom hogy furán mozdul a passzív membrán.
Pedig nincs túl nagy baja, csak félig van kiszakadva. Ó bzd+... A membrán valami irtó nehéz, merev korong, mint valami vasdarab. A vékony ragasztás meg az állandó mocorgás végleg betett neki, és engedett. Hát ezzel meg mit csináljak? Vakartam ott is ahol nem viszked.
Ha kívülről ragasztom, ronda lesz. Máshogy viszont nem tudom rögzíteni. Tegyek be helyette hangszórót? Pont nincs értelmes 20 centis itthon. Ami van, az használatban van, vagy lesz. Végül megtaláltam a megoldást: kivettem, és belülről a membránszélnél jó vastagon kinyomtam szilóval. Ocsmány, de nem látszik, és végül is működik. Vártam vele egy napot.
De hogy működik! Te jó ég, milyen gyors, pontos, részletes! Ha kell üt, ha kell kirázza a pormacskát a kanapéból. Nem olyan feltűnősködő és hatásvadász mint az enyém, és te jó ég, az a nagybőgő ahogy zenél, ahogy simogat!
Akusztikus és komoly zenékhez elképesztően jó hangja van. Tiszta libabőrös lettem.
Nem volt szívem szétbarmolni. Ronda és karcos, megviselte az idő és a mostoha tulaj. Hogy a fülét húznám meg aki ezt sámlinak használta! Persze arra volt esze hogy szétgyilkolja, aztán mehetett a levesbe. De most mit csináljak vele? Bármennyire szeretem, nekem nincs rá szükségem. Szeretem a másik testességét, dögösségét, letaglózó erejét. Inkább meghirdettem. Elvégre ez egy átlagon felüli, igen muzikális dübörgő. Remélem, találok neki egy olyan gazdit, aki felül tud emelkedni a külsején, és a hangjáért veszi meg.
Reklám: vaterán megtalálható, egy bizonyos Bigbassbosst árulja. Személyesen ismerem, jó srác, csak néha kicsit szalajt.

Halihó!

Régóta adós vagyok már ezzel a firkálmánnyal, de amíg nem volt biztos munkahelyem, nem akartam írni. Májusban munkanélküli lettem, erről írtam is pár sort, amire sok pozitív, segítőkész kommentet kaptam, köszönöm mindenkinek!
Sajnos van tapasztalatom, mit kell ilyenkor tenni, bár néhány értesülésem már elavultnak bizonyult, és közben a világ sem állt meg, újabb kihívások tornyosultak fölém, többek között az önéletrajz megírása.
Ebben is itt kaptam segítséget, amit újfent hálásan köszönök.
Amint kézhez kaptam a papírokat a cégtől, rögtön mentem is vele a munkaügyi központba. Itt regisztáltam volna magam álláskeresőként, ami azért fontos, mert ha megvan a minimum egy év folyamatos munkaviszony, azért kapok egy kis pénzt.
Nem sokat, egy évre visszamenőleg napi 6500 nettó kreditet. Semminél több, számlára, utazási költségre elég. Maximum 120 napig folyósítják, szóval az nem játszik, hogy beosztjuk és többet nem kell dolgozni. Apró csavar, hogy ugyan a mohácsi kirendeltség a hozzám legközelebb eső intézmény, mégsem oda kell mennem, mert egy elég udvariatlan és fellengzős tájékoztatásból kiderült, hogy Komlóhoz vagyunk kirendelve.
Ennek csak azért tudtam örülni, mert a hetényi-szászvári szerpentinen istenien lehet csapatni, pardon, csorogni. Kétoldalt sűrű erdő, jó útburkolat, ritka forgalom, 90°-os hajtűk, komoly szintkülönbségek.... természetesen egyszer sem cibáltam meg a kéziféket, méghogy én, ugyan...
A két munkaügyi központ ég és föld.
Komló előtt le a kalappal. Gyors, udvarias ügyintézés, semmi tökörészés, ment minden mint a karikacsapás. Megadtam az adataim, aláírtam, kaptam egy igazolást, kész.
Munkahelyet keresni nem ilyen egyszerű, sajnos. A neten lógva, mindenféle álláshirdetési oldalt böngészve 90% hogy nem lehet munkát találni, kivéve ha érettségid van vagy technikumod.
Nem egyszerű embereknek találták ki, na. Facebookon is körülnéztem, bár nekem nincs, és újfent bebizonyosodott, hogy nem vesztettem semmit.
Nem baj, vannak még trükkök a tarsolyban. Kinyomtattam egy csomó önéletrajzot, ezt bármelyik könyvtárban, polgármesteri hivatalban, talán még papírboltban is lehet, gombokért. A kézzel fogható önéletrajz valamiért sokkal hatékonyabb,mint az e-mailben elküldött. Ezután a nyakamba vettem a város ipari parkját.
Érdemes egy kicsit kiöltözni, és mindenhol az "irodát" keresni. Ez mágikus szó, még a legszőrösszívűbb portás is meghunyászkodik előtte. Csak annyit kell mondani még, hogy állásinterjúra érkeztem. Akkor is, ha nem is Ennyi általában elég, hogy egy olyan embernek juttassam oda az önéletrajzot, aki valóban érdekelt az ügyben. Ha ez mégsem válik be, érdemes megkeresni a "tűz esetén értesítendő" táblát. A feltüntetett telefonszám valószínűleg egy fontos emberé, akinél érdeklődhetünk állás után.
Hogy ez mennyire hatékony? Nem tudom. Pénteken felmondtak, hétfőn kaptam meg a papírokat, szerdán sikerült elintézni a munkanélkülit, rákövetkező héten már dolgoztam.
Igaz, határozott idejű szerződést kaptam, amit szintén be kellett mutatnom a munkaügyön. Ebből kifolyólag csak felfüggesztették a járadékot, megszüntetni akkor fogják, ha lejárt a 120 nap, vagy határozatlan idejű lesz a szerződés.
Elvállaltam egy összeszerelői állást, két műszakban. Már az elején éreztem, hogy nem lesz hosszú életű a pályafutásom. Egyrészt nem tetszett a határozott idejű szerződés, másrészt túl sok volt az ember, mégsem volt kommunikáció. A munka egyszerű volt, de nagyon monoton. Szoknom kellett a nyolc órás ülőmunkát is, és azt, hogy egy kedves szót sem kapok, csak munkautasításokat.
Csináltam, mert muszáj volt. Teljesen belefásultam, kicsit olyan volt mintha rab lennék. Becsipogtam, felvettem az egyenpólót, a bokaperecet, kitűztem a számomat, 13146, kiálltam sokadmagammal a folyosó szélére, és megvártam amíg megmondták, hova menjek.
Ott megmondták, megmutatták mit kell csinálni, majd elmagyarázták hogy miért nem jó ahogy csinálom. Dudaszóra 5 vagy 10 perc szünet, műszak alatt zárva a kapu, kimenetel nincs az üzem területéről, kivéve ha visznek. Durván megviselt lelkileg azok után, hogy egy sok mozgást, változatos tevékenységeket követelő munkahelyről váltottam.
Targoncásként nem tudtam elhelyezkedni, a friss jogsim mindenkit elriasztott, hiába mondtam, hogy van már rutinom, évek óta csinálom. Eltelt egy hónap, és azon kaptam magam, hogy nem tudok váltani. Kezdtem olyanná válni mint egy leszedált zombi.
Hiába volt időm és lehetőségem mást keresni, lassan elhatalmasodott bennem az az érzés, hogy úgyse lesz jobb, és nem fogom tudni ellátni a feladatom. Én nem tudom, mivé fajult volna a dolog de már kezdtem nagyon sötéten látni a dolgokat. Ha egyedül lettem volna, biztos becsavarodom, aztán soha többé nem írkálnék ide mindenféle marhaságot. Szerencsére van egy idomított házisárkányom, aki felrázott a melankóliából, és kierőszakolta a felmondásom.
Kellett újabb két hét mire úgymond magamhoz tértem. Sokfelé beadtam az önéletrajzom, jött egy hívás, amit nem tudtam hova tenni. Kerékpár szereléshez keresnek műszaki érzékkel megáldott embereket. Egy műszak, nyolc óra, és nem kell korán kelni, mert fél nyolckor kezdődik a műszak.
Úgy gondoltam, egy próbát megér. Kicsi műhely, kb 10 alkalmazott. Lapra szerelt kerékpárokat kell összeállítani. Az üres vázra felrakni a villát, hajtást, kormányt, fékeket, kerekeket. Három szerelőpad, padonként két ember. Plusz van raktáros, targis, udvaros, irodista.
Nem hittem volna hogy van még ilyen munkahely. Családias környezet, nyugis munkaidő, és a meló számomra kifejezetten élvezetes. Amúgy is szeretek bütykölni, szerelni, és itt meg fizetnek is érte. Nagyon élveztem az első napot, villámgyorsan ment el a munkaidő, de a legfontosabb, hogy olyan emberekkel vagyok körülvéve, akikkel lehet viccelődni, beszélgetni. Szeretnék sokáig itt maradni, és végre kicsit megülni a sejhajomon. Nagyon jó érzés tartozni valahová, ahol megbecsülnek, számítanak rád. Örülök neki hogy végre van egy reményeim szerint fix munkahelyem. A tanulság? Talán az, hogy soha nem szabad feladni, merj akkor is váltani , ha nehéz és reménytelen.

Halihó!

Valahol jó dolog, hogy próbálunk leszokni a fosszilis energiahordozókról, ugyanakkor nehéz és macerás az átállás. Akkumulátort gyártani majdnem ugyanolyan környezetszennyező, plusz van egy viszonylag rövid kihordási ideje, ami után egyelőre csak veszélyes hulladék lesz.
Kicsit nevetségesnek gondolom, hogy közel háromtonnás monstrumokkal próbáljuk megmenteni a bolygót, amiben nagy százalékban egyedül ülünk. Hátra meg inkább ne üljön senki, úgysem fér el kényelmesen, ha meg mégis, a dizájn miatt olyan érzés ott tartózkodni, mint egy döcögő liftben.
Aztán még ott a hatótávpara, amit úgy próbálunk ellensúlyozni, hogy óriási akkut építünk az autóba, amitől még nehezebb lesz, még többet fogyaszt, még több idő feltölteni, és még drágább lesz. A gyerekcipőben járó töltőhálózatokról meg ne is beszéljünk.
Van megoldás? Van megoldás. Két szó: cserélhető akkupakk.
Az ötletem a következő: Az elektromos autókban általában a padlólemezbe van szerelve az akkumulátor. Ezt kellene egy egyszerű fiókmechanikával kihúzhatóvá, cserélhetővé tenni. Hasonlóképp, mint az elektromos targoncáknál. Szakképzett személyzettel megoldhatóvá lehetne tenni az egyszerű, gyors, biztonságos akkucserét, amit a már meglévő benzinkutakon lehetne tárolni, tölteni, cserélni.
Milyen jó lenne, ha begurulnál a 20% -os akkuval valamelyik ismert benzinkúthoz, ahol amíg iszol egy kávét, kicserélik a telepet, és öt perc alatt újra megtehetnél akár 400 kilométert!
Nem kell kábellel vacakolni, hosszabbítóval zsonglőrködni, nem kell órákat várni, applikációval, fizetéssel szenvedni, megszűnne a hatótávpara. Az elektromos autók rákfenéje, az akkuk degradálása sem jelentene problémát, hiszen az elhasználódott akkukat akár helyben meg lehetne javítani, vagy azokat környezetbarát módon újrahasznosítani. A töltőállomások modernizálásával, napelemek, mini szélerőművek telepítésével minimálisra csökkenne a környezetszennyezés.
Könnyebb autókat lehetne építeni, hiszen minek cipelnél óriás akkut, ha csak a városban, elővárosban ingázol? Ha pedig messzebb mennél, kérhetsz nagyobb telepet, és máris megtehetsz többszáz kilométert.
A villanyautók ezzel a felhasználással könnyen elérhetik, vagy akár túl is szárnyalhatják a belső égésű autók élettartamát, hiszen alig tartalmaznak kopó alkatrészt. Nem kellene tíz évenként autót cserélni, ami szintén kedvezően hatna a környezetre. Szóval ahelyett, hogy drága pénzen drága és bonyolult töltőket, és egyre nagyobb akkumulátorokat állítanánk elő, én ebben látom a jövőt. Neked mi a véleményed?

Halihó!

Van egy csomó kép a gépemen, és mint sokan, én is a Picasa-t használom. Utóbbi időben szemmel láthatóan csökkentek a képméretek, aminek örülnék, de a minőség is drasztikusan csökkent. Most töltöttem fel ismét egy csokor képet a gépre, és vissza akartam nézni. Jobb oldalt alul lehet látni,hogy pörgeti a képeket, majd egy üzenet: a Picasa tömöríti az adatbázist hogy spóroljon a hellyel. De én ezt nem kértem! Nekem nagyon jó, ha 16 megás egy kép, szeretem látni a részleteket, szeretek belenagyítani. Próbáltam a programnak ezt a funkcióját megkeresni, sikertelenül. Rákerestem a neten, igazából semmi érdemleges. Úgyhogy megint csak ide jövök, hátha van valakinek ötlete, nagyon megköszönném.

Te. Te gőgös, pökhendi, gyarló ember! Te, aki már kölyökkora óta megkapott mindent. Akinek a gazdag papa-mama a segged alá rakott mindent, mit megkívántál. Aki a legjobb iskolákba jártál, de inkább mellé, és élvezted a felhőtlen életet, hajhásztad kisded örömeidet. Tanulmányaiddal sem akkor, sem most nem foglalkoztál, hiszen a papa úgyis elsikált mindent.
Hiszen te vagy a szemük fénye, igaz? Az egész eddigi életed ilyen felelőtlen, csillogó pompa, amit oly fontosnak tartasz, de valójában üres és jelentéktelen.
Halmozod az élvezeteket, lubickolsz semmi kis sikereid fényében, felelőtlenül habzsolod az életed, és azt gondolod magadról, hogy te vagy a legfontosabb, legkülönb, legjobb ember a világon. Hiszen mindened megvan, mindent elértél amit csak akarsz, amit meg mégsem, úgyisa megveszed.
A felső tízezerrel lógsz. Gúnyolódsz, kineveted és lenézed az egyszerű, együgyű embereket, akik a két kezükből élnek, hulló vakolatú házakban, huszonéves autóval, sok gyerekkel, és annyi fizetéssel havonta,amit te egy éjszaka könnyedén elversz a klubban.
De ők is érző lelkű emberek. Jusson ez eszedbe akkor, amikor kiszállsz a nemrég vásárolt autódból, aminek kilenc számjegyű árát még te is megérezted. Puha bőr cipőd, ami valószínűleg egy olyan állatból készült, ami fajának utolsója volt, halkan surrog az aszfalton.
Személyre szabott öltönyödbe belekap a szél, a drága parfüm illata összekeveredik az éppen virágzó repcével. Közel s távol egy teremtett lélek sincs. Gondterhelt arccal nézed a lemenő nap fényében megcsillanó áramvonalas karosszéria alatt szomorkodó defektes kereket. Mivel fogalmad sincs, hogy is kéne kicserélni, a belső zsebből előveszed a legújabb okostelefont, kinyitod, de nincs térerő. Mint valami őrült Mózes, nyújtogatod az ég felé a készüléket, persze hiába.
Annyi eszed persze nincs, hogy átállítsd 4g-re, így marad a tanácstalanság, és azt teszed, amihez a legjobban értesz: a másikat hibáztatod. Jelen pillanatban a telefont.
Most mit csinálsz a mérhetetlen vagyonoddal? A doktori címeddel, a diplomáiddal?
Szar ember nem sokáig marad szarban.
Mert még a szar is undorodik tőle. Lassít, majd megáll mögötted egy fazékkék szuszka. Az, ami a szemedben csak egy guruló szemeteskuka, és sosem értetted, miért használnak ilyet emberek. Tudod már jól, hogy ki fog kiszállni belőle. Az, akit mindig is lenéztél, akit rühes kutyaként kerültél, és akit annyiszor kigúnyoltál.
Melósember, klasszikus zöld melósnadrágban, átizzadt pólóban, amit a turkálóban vett.
Tájszólása, egyszerű, faragatlan jelleme, egész lénye taszít.
Utálod még a gondolatot is, de kénytelen vagy elfogadni a segítségét. Mégis, csodálkozva nézed, hogy puccos iskola, diploma nélkül, pusztán jószándékból, nem egészen öt perc alatt felpattintja a mankókereket, majd gondosan visszarakja az emelőt, amiről sem tudtad hová való.
Most megragadja a kezedet, barátságosan hátbavereget, és már ott sincs. Ha újból gúnyolódni támadna kedved, csak jusson eszedbe ez a kedves gesztus. Gondolj rájuk, akárhányszor csak belépsz a fényűző palotádba, vagy beülsz a luxuskocsidba. Ők csinálták neked.
Az egyszerű emberek.