Halihó!

Van egy Hitachi 55HAK5350 "okos"televíziónk. Ma kipróbáltam, milyen lenne filmet nézni rajta online. Alapesetben rá van kötve az asztali számítógépre, és azon keresztül szoktunk filmezgetni. Én, nagyeszű sündisznó, megpróbáltam feltalálni a spanyol viaszt, ha már "okos" a tévé, van benne wifi, fut a youtube, akkor mennie kell a böngészőnek is rajta. Nosza, le is rántottam az áruházból mindenféle nevenincs browsert, mert Mozillát, Operát, Chrome-ot még véletlenül sem lehet.
Megy a böngetés, alap dolgokat meg is lehet nézegetni, e-mail, Logout, videómegosztók, eceterá. Nyilván nem lélegzetelállító a sebesség, de ez nem is az a felső kategóriás tévé. A távirányító kezdetleges irányítását hamar kiváltottam a telefonommal, majd kíváncsiságból megnyitottam az egyik sötét bugyrot, ahol ingyenesen lehet filmeket nézni. Ez az online filmek.me. Szándékosan nem link, mert vírusirtó nélküli készülékeken nem ajánlott a megnyitása. Kiválasztottam egy filmet, beküldött linkek megtekintése, katt, videó, katt, reklám. Eddig ismerős. Két sikertelen kattintás és reklám felugrás után indulni szokott a film. Persze, itt csak dobálta fel a reklámokat, de nem indult a tartalom.
Oké, reklámblokkoló. Letölteném. Ja, nem lehet, mert csak bizonyos böngészők kiváltsága a beépülő bővítmény. Ez a fajta noname böngésző meg nem támogatja. Szóval öngól, nem is erőltetem, van más megoldás is, csak érdeklődésképp: milyen böngészőt használtok a tévén, amihez lehet reklámblokkolót is letölteni?

Halihó!

Semmi extra, csak helyzetjelentés. Azért vagytok szép számmal, akik érdeklődnek kalandos kálváriám alakulása után, ez szép tőletek, köszönöm szépen. A szalámiexpressz rendben megérkezett, kis mutogatással, becsülettel derékba törve magyar, német nyelvet egyaránt.
Ezúttal szeretném közölni azt is, hogy nem lett belőlem szalámi, sem egyéb feldolgozott élelmiszer, amit azzal bizonyítanék, hogy a szaláminak se keze, se lába, és egyáltalán nem tud ilyen hülyeségeket írni, mint énmagam, kinek ugyan megvan mind a négy végtagja, ellenben hiányzik egy kereke.
Szóval épségben újra itthon, a több mint tízórás úttól kockás fenékkel, és megcsömörödve mindenféle harmonikás muzsikától, ugyanis herr Müller úrnak csak egy cédéje volt, azon belül pedig csak ez az egy műfaj. Ezt kellett hallgatni negyed tizenkettőtől éjfélig. Itthon minden változatlan, a ház nem dőlt össze, csak életem nőjét sikerült rajtakapni ahogy álommanóval hancúrozik. Csórikám úgy megijedt, hogy kicsi híján megölt. Látszik, hogy szeret a nyavalyás, na. Azért vágta hozzám két kilotonnával a párnát. Sikerült egyszerre rémültnek, dühösnek, és boldognak látszania. Lehet, telefonálnom kellett volna. Az ő baja, ha nem olvassa Logout-ot.
Amúgy hamar sikerült megvigasztalni, hoztam neki mindenféle külhoni édességet. Meg egy csomó mosatlant, de utóbbiról nem szóltam. Persze ezért is megszeretgetett még reggel. Gyerekek, az egyhetes, nyirkos zokni nem játék! Én szóltam. Egyáltalán nem jó móka, ha hozzád vágják. Többször is. Hiába na, gyerekkorodban legyőzöd a sárkányt, ha meg felnősz, feleségül veszed.
A cuccaimat szépen kicsomagolva kiderült, hogy mindent sikerült elhoznom, és semmi nem tört össze. Asszonykámmal utólagosan megünnepeltük a karácsonyt, dugig laktam jóféle töltött káposztával (üzenném a német bugrisoknak, hogy ünnepre ez dukál, nem pedig a nyavalyás hal) volt beigli is, torta is, már csak ezért is érdemes volt hazajönni. Tervbe van véve az elhelyezkedés, munkavállalás(élelmiszer ipar kilőve) aztán még majd alakul. Ja, amúgy meg tök jó hazai valutában fizetni, bár nyilván az értéke lelombozó, és tök jó hogy érted, mit akar a pénztáros. Éljenek a magyarok! Szarul élünk, de vígan. Vagy nem.

No komment

Halihó!

Azon gondolkodtam, miről is szól a karácsony. Eddig úgy gondoltam, hogy csak egy elgiccsesedett, kötelező felesleges ajándékosztással járó nyűg. Igen, volt hogy én is besokkaltam, és inkább hagytam volna a ...csába. Most döbbentem rá, hogy ennél sokkal több.
Nem akarlak itt felesleges, elcsépelt frázisokkal untatni, hogy a szeretet ünnepe és hasonlók. Csak ahogy céltalanul bolyongtam a lelombozóan üres lakásban, ezer kilométernyire a szeretteimtől, a családomtól, akkor nyilallt belém, hogy valami hiányzik. Nincs konyhai sürgés, nincs esti fadíszítés, nevetés, hiányoznak a díszek, a fények, és még az összeszólalkozások is, amit valamely családtag próbál gyorsan elsimítani.
Nézem a lepedőt, ami függöny gyanánt az ablakra van akasztva. Átszűrődnek rajta a színes lámpák fényei. Odakinn már sötétedik. Egy fiatal pár sétál odalenn, kézenfogva egy pici gyerkőcöt. Nagy bojtos sapkája ide-oda libben, ahogy játékosan ugrabugrál a szülei körül. Édesen csengő kacagása átszűrődik az ablaküvegen. Összeszorul a torkom, pislognom kell.
Mi az, tán sírni fogok? Hülyeség. Öblös horkantás nyomja el a lányka önfeledt nevetését. Elillant az idill, fintorogva bepislantok a szemben lévő szobába. Az ajtó nyitva, az ágyon félig kitakarva alszik a lakótársam. Láthatóan egyáltalán nem érdekli az ünnep. Hirtelen vágy fog el, olyan erős hogy még én is meglepődöm rajta. Sebtében felveszem a bakancsom, belebújok a kabátomba. El innen! El ebből a kopasz, nyomasztó lakásból! Már markolom a kilincset, amikor megtorpanok. Az ám, de hová? Kint ismeretlen világ vár, ismeretlen emberekkel. Habozom kicsit, mert tényleg, hova menjek?
A szobából mennydörgő szellentés adja meg a végső lökést. Bárhol jobb mint itt! Kilépek az utcára. Csípős hideg van, mégis örülök neki. Ösztönösen a zsebembe süllyesztem a kezem. Megnyugodva markolok rá egy csomó puha papírzsepire. Céltalanul bóklászom az utcákon. Biztonságos távolságból figyelem az embereket. Egyre többen verődnek össze, egy irányba tartanak. Messziről követem őket. A szél a fülembe sodorja a hangokat. Szokatlan az idegen nyelv fura lejtése. De mégiscsak hasonlóak hozzánk, ugyanúgy nevetnek, bolondoznak, mint nálunk bárki más. Érdeklődve nézelődöm, figyelem a díszeket, a kirakatokat. Elsétálok egy iszogató fiatalokból álló csoport mellett. Valamit körbeálltak, igencsak jókedvük van. Kicsit szétnyílik az embergyűrű, így én is megpillanthatom a pórul járt klasszikus fehér F Astrát, ami úgy néz ki mint a mikulás szánja. Szerencsérlen autón annyi színes fényfüzér villog, mintha valami nagy karácsonyi pók szőtte volna be.
Lehúzott ablakából ömlik a karácsonyi diszkózene. Mi más,ha nem Basshunter? Lám csak, a németek is tudnak mókázni. Bajszom alatt mosolyogva továbbállok. Kezdek kicsit vidámabb lenni. A tömeg egyre nagyobb, úgy hullámzik, mint valami élő organizmus. Végül megérkezünk valami nagy házhoz. Talán kultúrház. Nehéz megállapítani, mert mindenhol díszek világítanak. Ott vannak a falon, a nagy fenyőfán, de még az udvaron is. Igazából elképesztő. Itt is szól a karácsonyi zene. Édes-fahéjas süteményillat száll a levegőben.
Elbűvölve nézem ezt a pompát. Naná, hogy telefont ragadok, ahogy a többiek is, és fotózom. Muszáj ezt megörökíteni. Az emberek boldogok, önfeledten, vidáman nevetgélnek. Rám is átragad, vigyorgok mint a fakutya. A hangulat a tetőfokára hág, amikor a lüktető muzsika megszelídül. A hangfalakból felcsendül a Tannenbaum. Az emberek összefogóckodnak a nagy karácsonyfa körül. Egy mosolygós, pufi asszonyka a kezem után nyúl, sután szabadkozom. A magyar szóra még szélesebben elmosolyodik, németül invitál. Valami olyasmit mond, hogy "komme bitte". Hívó intését, mozdulatait nem lehet félreérteni.
Nincs szívem visszautasítani. Egy fiatalember a másik kezem után nyúl, és hirtelen az önfeledten éneklő embergyűrű kellős közepén találom magam. Bár a szöveget nem tudom, de azért a jókedvüket nem rontom el. Együtt ringatózom velük, halkan dúdolom a refrént. A dal hamarosan véget ér, az emberek feloszlanak, a standok felé igyekeznek.
Megadóan sodródom velük. Mindenféle édesség, sütemény, játék, forralt bor kelleti magát. Az egyik árus kedvesen invitálva kínálja a portékáját. Udvariasan nemet intek, hiába. Összeszedem a német tudásom legjavát, és sután egy danke,nein.Nicht geld.el próbálom lerázni. Ő erre teljesen meglepő dolgot tesz. Fogad el.Ingyen. Magyar lesz jó. Nyomja a kezembe az aprósütivel megrakott tálcát.
Még egy gőzölgő műanyag pohárnak is helyet szorít. Nem akarom feltartani a sort, sűrű köszöngetéssel, sután elfogadom az ajándékot. Nagyot nyelek, arrébb állok. Zsebkendőt ragadok, kifújom az orrom.Ráfogom a hidegre, kész. Még utánam kiált, frohe weinachten! Nézelődöm még egy kicsit,majd lassan hazafelé veszem az irányt. Lehajtom a pohár tartalmát, kellemesen felmelegít, kicsit talán a fejembe is száll. Gondolataimba süppedve baktatok hazafelé. A süti java része elfogyott, mire az ismerős panel elé érek. Csöndesen nyitom az ajtót, halkan lépcsőzöm felfelé. Kinyitom a bejárati ajtót, a villanyfény a szemembe szúr. Lakótársam álmosan vakarózva hunyorog rám. Hun vótá'? Érdeklődik kedvesen. Kedvem támad valami csípőset a fejéhez vágni, ehelyett a kezébe nyomom a maradék sütit. Boldog karácsonyt. Dünnyögöm. Jobban meglepődik, mintha pofon vágtam volna. Valamit morog még, de nem érdekel. Becsukom a szobaajtót, felteszem a fejhallgatót, és a szüleimre gondolva írni kezdek...

Sziasztok! Nem hatásvadász cikket szeretnék írni, sokkal inkább ténylegesen segítséget szeretnék kérni tőletek!
Németországban vállaltam munkát, ami nem volt épp túl jó döntés. Most hétfőn felmondtam, a szállót el kell hagynom még ezen a héten. Probléma csak annyi, hogy elhagytam a bankkártyámat, (azóta letiltásra került) Ismerősöm nincs, munkáltató nem tud/akar segíteni, így feltúrtam a facebookot utaztatóért. Hamar kiderült, hogy mindegyiküknél előre kell fizetni, amit persze megértek, csak nincs rá annyi keret, és hiába bizonygatom, hogy otthon kifizetem a teljes összeget, nyilván nem akarnak ilyesmibe belemenni. Leszögezem, hogy ezt teljesen megértem, nincs harag.
Kitettem hát a "németországi magyarok"csoportba egy bejegyzést, Mügelnből mennék haza Mohácsra, hátha van valaki akinek útba esem.
A SEGÍTSÉGKÉRÉS:
Most, csütörtökön éjfélkor jelentkezett egy illető. Milan Litaknak hívják, kék Skoda kombi a profilképe.

Tök szívélyes volt, és ezért fogtam gyanút. Könnyedén elfogadta kacifántos anyagi helyzetem. Sőt, akkor indul, amikor nekem jó. A profilját átnézve javarészt távol keleti, illetve ukrán ismerősei vannak, egy-két magyar munkaközvetítő mellett. A vészcsengő akkor kezdett igazán üvölteni a fejemben, amikor nagy nehezen kiszedtem belőle, hogy ő is ukrajnai, Ungvári. De azért ő is hazamegy, és elvinne Mohácsra. Nagyon büdös ez nekem! Légyszi, keressetek rá, és írjátok meg, mennétek vele? Köszönöm!

Hát, sziasztok. Csak beállnék a sorba, és szeretnék én is boldog karácsonyt kívánni. Úgy általában mindenkinek, de szeretnék kiemelni néhány fórumtársat, akinek külön is. Whbear- nak akivel pompás dolog üzletelni. Az ukrán, orosz? leírhatatlan nicknevű linux pingvin logójú kakolookiyam aláírású embernek, akinek küldtem egy hibás LG tévét, és volt olyan kedves, hogy nem reklamált az elmaradt távirányító miatt. Kifelejtettem, bocsánat!
Aztán itt van még Kisduck aki szinte minden témában jártas, és sokszor hasznos dolgokat ír. Eastman, a csodálatos mesélő. Agyturbina, az ausztrál különc, a sajátos humorával. Algieba, aki csodás képeket lő, és mostanában úgy tűnik, sikerül megbirkózni a démonjaival. Kitartást! A Wikipédia harcos Balázs, akinek szintén sok sikert kívánok. Itt van még Petika, aki hatalmas segítséget nyújtott külföldi dolgokban. Köszönöm! Aztán a Mercihuszár Lalikirálynak is kijár a plusz. Bitpork, aki mostanában egyre kevesebbet főz, kétségbe taszítva engem is, hisz mindig lehetett lopni tőle ebédötletet. Hol vagy, hová tűntél? Nem maradhat ki Bacsis sem, aki számomra felfoghatatlan erőfeszítéseket tett, hogy bemutassa antik számítógépeit. Megvan még a kék Suzuki?
Bkercso,Vakegérke, nektek is kellemes ünnepeket! Sosem ismertelek igazán, de mindig élvezettel olvastam a cikkeiteket! Käytöskukka, veled mizújs? Hová tűntél? Írhatnál még vicces sztorikat, vevő lennék rá! Krizmo, neked rengeteg macskát köszönhetek. Szóval, köszi!
Ezen kívül kívánok mindannyiótoknak áldott, békés, boldog karácsonyt, legyen bármennyire elcsépelt!

Sziasztok!

Épp most futottam bele egy olyan érdekes dologba, amit nem értek. Van egy régi telekomos előfizetésem hűségidő nélkül. Vettem egy készüléket, hozzá korlátlan netet belföldön, roamingban ez 16 gb .A hűségidő lejárt, csak a szolgáltatást fizetem már. Ma jött egy sms, hogy a netből már csak 3 gb felhasználható.

. Mondom jó, utánanézek. Beléptem online a telekomhoz (android11 legfrissebb firefox) ahol érdekes módon azt írja,hogy nincs megjeleníthető számla.

Morcos lettem, felhívtam a Telekom ügyfélszolgálatát. Érvénytelen szám!

Erre fel letöltöttem a telekom alkalmazást. Mégis van számlám.
Utóbbi adat még stimmelhet is, azért feltenném az ötmilliós kérdést: rajtam kívül most ki a hülye?

Sziasztok.

Nemrég munkát vállaltam Németországban. Sajnos elhúzták a mézesmadzagot, a fele sem valósult meg, amit ígértek. De csak pozitívan, legalább megpróbáltam, és a vesémet sem szedték ki.
Szállón lakunk, ami szintén hagy kívánnivalót maga után, mosógép, függöny, lámpabura nincs, de legalább nem ázik be a lakás. Klasszikus panellakásban lakunk hárman, két ismerősöm és én.
Igazából olyankor lehet megismerni az embereket, ha huzamosabb ideig egy fedél alatt lakunk velük. Ha minden jól megy, az ismerősökből barátok lesznek. Rájöttem, olyan apróságok mélyítik el a kapcsolatot, mint például az első fürdőszobai rányitás a másikra, az első közös étkezés, az első közös alvás. Először persze kínos, sűrűn kérünk egymástól bocsánatot, megy az udvariaskodás, az előzékenység ezerrel. Később már összecsiszolódunk, ha minden jól megy, és megtanulunk együtt élni.
Az ember elengedni magát, önmaga lesz, felveszi az otthoni szokásokat, vagyis visszazökken minden a megszokott kerékvágásba. Na és ilyenkor ismerszik meg igazán az ember.
Amikor a nap 24 órájából a felét az ismerősöddel töltöd, akkor csodálkozok rá, hogy nicsak, ez egy teljesen más egyén, mint akit megismertem! Az az illető, akivel jókat lehet beszélgetni, ökörködni, a valóságban egész nap nem csinál mást, csak a telefonját taperolja. Jó, a munkahelyen nem, de alighogy felkelsz, a kávé és cigi mellé már nyomkodja a telefont. A reggelinél sem teszi le. Főzés közben is fél szemmel a készüléket buzerálja. Pörgeti a tiktokot, a facebokot, a redditet, meg a hócipőm tudja még mit.
Sokszor értelmetlen, színes, érdekes, de semmitmondó információmorzsákat csipeget, amikre nagy százalékban semmi szüksége nincsen, de képtelen meglenni nélküle.
Ha ilyenkor beszélgetni próbálsz vele, rendszerint vonakodva, félvállról válaszol. Ugyanakkor ő megköveteli, hogy nézd meg a legújabb kövér embert leopárd mintás tangában feszítve, a a sokadik viccesen megnyírt kutyust, mert olyan cukííí!
Ez megy nap mint nap, óráról órára. Ha megkéred valamire, azt vagy hatalmas, lemondó sóhajjal, világfajdalommal a tekintetében teszi meg, ha gyakrabban inzultálod, hamar felkapja a vizet, csapkod, duzzog.
Nem azt mondom, hogy bezzeg én nem csinálok ilyet. De nagyon jól megvagyok telefon nélkül, nem rohanok hozzá, mint a narkós a fecskendőjéhez. Végigpörgetem azt a négy- öt oldalt ami érdekel, vagy játszom kicsit, de ha szólnak hozzám, megkérnek valamire, képes vagyok letenni azt a rohadt telefont, és emberként viselkedni.
Az utolsó csepp a pohárban: ha elfogy a net. Harmadikán van a forduló, tizenhatodikán már nincs semmi a 16 GB ból. Aztán megrendel mindenféle kiegészítő csomagot, extra netet, és mérgelődik, hogy hó elején 30 ezres a számla. Jézus Mária. Hallod, azt a hisztit, amit képes levágni ezért! A legkisebb dologért is rögtön robban, üvölt mint a sakál, de mindenért is. Jobb a békesség alapon megosztottam a netem, ember, úgy röpködtek a száz megák hogy csak pislogtam mint hal a szatyorban. Tíz perc alatt majdnem elment egy gigám. Úgy, hogy nem töltöttek le semmit, csak a közösségi oldalakon található videók, képek nézegetéséből. Mert ugye kell a 6,5 collos képernyőre a Full hd, 4k felbontás,nem elég a 480, vagy a 360 as minőség. Hadd zabálja a netet. Úgyhogy befejeztem, nem adok több netet. Persze én lettem a buziköcsög irigy disznó, de nem baj. Kíváncsi vagyok, most mi lesz, hó végéig, internet nélkül.

A munka

Halfeldolgozó üzem. Két műszak, állandó délutános, vagy éjszakás lettem. Nem tudom, du.3 tól éjfélig tart a meló. A munka nem rossz, a szag elviselhető, és bár átlag -4 fok van a csarnokban, nem fázok, mert biztosítanak jóféle ruházatot, és amúgy is pörgős a meló.Igazából a pénz ami csábító volt, 1500 euro kézbe, tisztán, a valóság 900 euro környéke. Hááááát...
A bejárással nincs gond, jó emberekkel vagyok körülvéve, mindenki segítőkész, német szót csak elvétve hallani. Viszont csak egy szünet van, ez egy órás, fél nyolctól fél kilencig. Szünetkor fertőtlenítés, majd át kell öltözni a melósból utcaiba, majd szünet végén újra be kell öltözni, fertőtleníteni. A csarnokba bevinni nem lehet semmit, még egy üveg vizet se. Ha ki akarsz menni pisilni, inni, szintén öltözködni, fertőtleníteni kell. Abszurdum. Szekrényem egyelőre nincs, viszont nyíltan szóltak, hogy azokat a cuccokat, amit nem kell mosni, mint a bakancs, kabát, dugjam el, mert lopnak. Egyre jobban az az érzésem, hogy ez a hely az itteni viszonylatokban a legalja kategória, amit direkt nekünk, bevándorlóknak tartanak fennt. Megbántam? Talán. Azért kitartok még, hátha jobb lesz.

A szállás

Sziasztok ismét.
Köszönöm az előző cikkhez írt jókívánságokat, tanácsokat! Tegnap, este hét után megérkeztünk a szállóra, Marschwitz-ba. A több mint tíz órás út után nem volt hangulatom jobban körülnézni, csak felcuccoltunk gyorsan, egy gyors zuhany, aztán pihi.
A szoba nem nagy szám, olyan 3x4 méter, sarokban elrekkentve egy zuhanyzó mosdóval, wc vel. Egy szekrény, két ágy. A szoba elég rendezett, nincs lepukkanva, teljesen élhető, panelhangulatú. Egyelőre egyedül vagyok, a jó hír hogy a szomszédos szobában vannak az ismerősök. Ma reggel alkalom nyílt jobban körülnézni. A konyharész közös, és eléggé piszkos. Jó hogy hoztam kotyogóst, meg kávét, így a szokott módon indulhatott a nap.
Van wifi, de tévé, rádió nincs. Nem baj, hoztam egy pc 2.1 et is ...
Kicsit szétpakoltam, beszéltem pár szót a helyiekkel, meg a szállásadókkal. Mind beszélik a magyart, szóval itt sincs gond. Most várom a főnök hívását, hogy megbeszéljük a munkába állást, addig főzök jó kis zacskós levest.
Bolt itt a környéken sajnos nincs, különben is, nemigen akaródzik kimozdulni, mert szakad a hó.