Hirdetés

  2. Bejegyzések
  3. Jack Hunter
  4. Akármi

Napi kaland:autókulcs elhagyás

[ ÚJ bejegyzés ]

Nem kívánom senkinek. De spoiler: jó vége lett. Rém egyszerű történet. Bementem a városba kocsival, bevásárolni. Többek között kellett egy óriási vízpumpafogó, mert kolléga megirigyelte az enyémet, ám én irigy vagyok, nem adtam neki kölcsön.
De addig rágta a fülemet, amíg megígértem, hogy veszek neki is egyet. Tehát megálltam egy olyan helyen, ahol egyszerre el tudtam intézni a bevásárlást, meg a fogó beszerzését. Kiszálltam a kocsiból, hanyagul bedobtam a táskámba a kulcsot, és a feladatra koncentrálva mindent elintéztem, amit kellett. Így bő egy óra elteltével, már jól felpakolva mentem vissza az autóhoz. Még bosszankodtam is kicsit, mert a vízpumpafogót már sehogy sem tudtam elrakni, így kénytelen - kelletlen a kezemben hordoztam. Érdekesen mutathattam az utcán, hátamon a dagadt sulitáska, szemembe húzva a bézbólsapka, rajta a nagy magyarország, kedvenc fekete pólóm, amire az van ráírva: öld meg mind! Isten majd szétválogatja. Kezembe meg az a bázi nagy rikító piros fogó. Kaptam pár furcsa pillantást, na.
Megálltam az autó mellett, beletúrtam a megszokott zsebbe a táskán, nincs kulcs. Okés, akkor nadrágzseb? Nem nyert. Kezdtem kissé bosszús lenni. Hát feltúrtam, kipakoltam azt a rohadt táskát, de nincs kulcs. Ó bzd+.
Pedig határozottan emlékszem, hova tettem, miután bezártam a kocsit. Na most? Átgondoltam a lehetőségeket, nincs más, végig kell menni megint az útvonalon, hátha meglesz. De nem hallottam leesni sehol, úgyhogy a járda melletti füves részt kutattam át. Egész visszamentem az utolsó boltig, onnét megint vissza az autóig, de a másik oldalon.
Nem lett meg. Egyre melegebb lett, a táska meg egyre jobban húzta a vállam, a fogón sem találtam kényelmes fogást. Az emberek is egyre jobban bámultak, tán várok valakit? Bunyó lesz? Vagy mit mászkálok itt le- föl?
Utolsó ötletként végigjártam a boltokat, hátha valaki közben megtalálta. Alig nyolc helyre vihették be, mi az nekem? Bementem a halashoz, a bagóshoz, a turkálóba, a vegyesboltba, a zöldségeshez, a vas műszakiba, a fodrászhoz, még a Spárba is.
Ennél feltűnőbb akkor sem lehettem volna, ha félmeztelenül, náci felségjelekkel telitetoválva sétálgatnék. Dohányboltba bementem, persze egyedül voltam, jön ki a huszonéves eladólányka, végignéz rajtam, látványosan elsápad, riadtan körülnéz, aszongya nincs sok pénz a kasszába! Az kár, de én csak egy kocsikulcsot keresek. Nem hozta be valaki? Hát nem. Turkálóba az öreg mámira is ráhoztam a frászt, na mondom mindjárt újra kell éleszteni. Győztem megnyugtatni. De a fodrász srác sem volt túl nyugodt, ahogy fújtatva, izzadtan, azt a 80 centis fogót lóbálva érdeklődtem a kulcs után.
Végül tök fáradtan, csalódottan, eredménytelenül visszabattyogtam a kocsihoz. Egy középkorú hölgy kérdi tőlem, én keresem a kocsikulcsot? Hát igen. Most vitték be a függönyöshöz, menjen be érte. Hurrá! Bementem a bótba, mondom jöttem a kulcsért, enyim. Mutatnám a forgalmit a fiatalembernek de nem volt rá kíváncsi. Csak menjek, menjek már. De mondom legalább azt árulja el, hogy ki hozta be, és hol találta. Nem tudja ki volt, de egy bokor ágán lógott. Aha. Szépen megköszöntem a kedvességét, nagy nehezen rátukmáltam egy ezrest, aztán vissza az autóhoz.
Közben hamar összeállt a rejtély. Valószínűleg úgy dobtam be a táskába, hogy az akasztó kilógott. Aztán ahogy elmentem a bokor mellett, ami a kezemet is súrolta, valószínűleg beleakadt a kilógó madzagba, és kihúzta a táskából. Ezért nem hallottam leesni. Tanulság megvolt, legközelebb jól belegyömöszölöm a táska aljába azt a rohadt kulcsot...

Tovább a fórumba.