Halihó.

Kihúzták alólam a szőnyeget. igaz, nem csak én álltam rajta, hanem még huszonhét ember. Becsődölt a cég, menjen ki merre lát. Jó, persze, voltak előjelek. A termelés és a bérek folyamatos csökkenése, pletykák, információmorzsák.
De nemigen foglalkoztunk vele, volt már ilyen, aztán jött is megrendelés, lett munka, ment minden tovább. Hullámvölgyekben dolgoztunk, de szerettem csinálni, és most is szeretem. Viszont pénzből él az ember, ezért egyszer már próbáltam mást találni, így kerültem ki külföldre, ami csúfos kudarcba fulladt.
Alig hogy hazajöttem, vissza is hívtak. Kicsit vacilláltam rajta, de a semminél a rossz is jobb, úgyhogy visszamentem. Év elején már kezdődött megint a lejtmenet, szabadságolások, leállások. Keresgéltem mást, de mindig halogattam, most ezért nem, most azért... Mindenesetre elindítottam egy targoncás tanfolyamot, biztos ami biztos.
Aztán a mai napon megcsörrent a telefon. Szabadságon vagyok, látom hogy a főnök hív. Gondoltam nem tud valamit, vagy kíváncsi valamire. Nem erről volt szó. Következő hetet még ledolgozzuk, aztán két-három hónap fizetés nélküli mindenkinek. Először nem akartam elhinni, pedig sajnos de.
Két szék között a pad alá esete, mert a targoncásom még nincs kész, de munkahelyem sincs már. Nehezen mozdulok, még nehezebben ismerkedek meg új emberekkel.
Összeszorul a torkom, kivész belőlem minden határozottság, alig tudok megszólalni, aztán bepánikolok és angolosan lelépek. Nem csak állásinterjún, de akár még a boltban is, ha sokan vannak. Inkább be sem megyek. Emberfóbia?
Felütöttem az internetet, hátha. Végzettség nélkül elég nehéz bármit is találni, pláne ha nincs is túl jó fizikumod.
Mondanom sem kell, mindenhova önéletrajz kell. Ezzel nincs is baj, inkább azzal van, hogy alig találni egy ingyenesen letölthető mintát. Az egyik nagy állásportálon találtam ilyet, jóhiszeműen kitöltöttem, közben előtúrtam szerződést, bizonyítványt, majd az erőfeszítéseimet fizetés koronázta. Fizessek azért, hogy letölthessem az önéletrajzom. Persze, megértem valamilyen szinten, akármilyen bicskanyitogató ez az egész, de legalább az elején közölni illene, hogy ez egy fizetős menet lesz.
Ott dobtam le az ékszíjat, amikor mindezért volt pofájuk 3000 forintot elkérni. Egy önéletrajzért? Most komolyan?
Pörgetem tovább az oldalakat, jön a másik kedvencem, a sütik. Az oldal közepét betöltő, a fél képernyőt elfoglaló sütik. Főleg akkor tudok örülni, amikor nagy nehezen beállítom, hogy mikbe egyezem bele, aztán kiderül, hogy az oldalon nincs is olyan, ami nekem kellene. Elpocsékolt idő.
Azért nem adom fel, nem tehetem, nincs más választásom. Egyelőre még bizakodó vagyok,és pozitív. Ha valamelyik megváltozna, arra ott az Unicum.

Halihó.

Nem akartam elrontani senki ünnepét, ezért nem is hozakodtam elő vele mostanáig. Egyszerű, de annál kiábrándítóbb sztori, pont a húsvétról.
Szóval, tavaly, ünnep előtt utolsó munkanapkor minden dolgozó kapott egy kis ajándékot. Semmi extra, egy tálca tojás, meg alsópolcos bor. Nem az a műanyag flakonos tablettás lötty, annál azért egy fokkal jobb. Igaz, a tojás sem volt különb, hófehér, tápos, nem túl jó minőségű volt. Azért örültem neki, mert sütibe meg festeni elmegy, és az itóka is fogyasztható volt.
Viszont sokan háborogtak, hogy mi ez a szar, meg jó lesz a disznóknak.Főnök úr persze berágott a nem titkolt elégedetlenség miatt. Nem mondta, de elég komor képet vágott. Azt is mondta, hogy akinek nem kell, hagyja itt. Persze mindenki elvitte.
Ennyiben maradtunk, aztán jött a mostani húsvét. Meg is lett a böjtje, mert nem is kaptunk semmit. Jöttek persze megint a sopánkodók, hogy bezzeg tavaly mennyi mindent kaptunk, idén meg semmit, még egy kis sonkapénzt se...
A leghangosabbak azok voltak, akik tavaly teli tüdőből leszarozták azt a kevés kis ajándékot is, és naná, hogy mindenfélének elmondták a céget, hogy milyen sóher, kapzsi semmirekellő a főnökség, csak nem ilyen szavakkal. Franc se érti, ha kapunk, az rossz, ha nem, akkor miért nem.

Halihó!
Itt az eheti nyár, süt a nap, jó idő van. Mindenki máshogy érzi jól magát, a kedvencem a racsing-men aki az utcánkban lakik.Na, őt előbb lehet hallani mint látni.
Általában már három házzal arrébb lehet hallani, hogy ő bizony közeledik. Egy jobb napokat látott német kompakt, amiben egy bézból sapkás teszkós napszemüvegben feszítő egyén a sofőr. Kormányt szigorúan egy kézzel, déltájt fogja, másik kéz vagy a tetőt tartja, vagy az ajtót fogja, hogy ki ne essen a helyéről. Merthogy hátul szól a mini sziget fesztivál, a tökig lehúzott ablakokon ömlik ki a basszus.
Magát a zenét nem is lehet igazán hallani, csak egyfolytában a DÜCC-DÜCC-DÜCC de úgy, hogy hullámzik a hátsó ablak, a rendszám meg két kézzel kapaszkodik a csomagtartóba.
Rendszeres látogatónk az utcában, és mivel alig megy hússzal, jól lehet látni a két élénksárga füldugót a fülében.Noooormááális????
Nemrég leintettem, rendes ember módjára megdicsértem a "hangtechnikát" és megkértem rá, hogy vegyen vissza a decibelből, mert itt több családos ember is lakik, vannak picik, akik ilyenkor alusznak.
Racsing-men megígért mindent is, de valószínűleg nem hallotta igazából, miről lenne szó, mert ugyanúgy nyomja az ingyenbulit mindenkinek.
Másodjára is próbáltam szólni, de már meg sem állt. Igazából nem tudom mit kéne csinálni vele, már ott tartunk, ráhívom a rendőröket. Le is videóztam a mutatványt, biztos ami biztos.
Igazából egyáltalán nem értem mire jó mindez. Én is szeretem a zenét, kocsiba is szól rendesen most már, de én ehhez képest kismiska vagyok. Sosem akartam az utcának zenélni, kivéve azt a pár nyilvános rendezvényt amire meghívtak. Lakott területen belül amúgy is lejjebb veszem a hangerőt, jöhet mentő, tűzoltó, ufó, bármi, meg amúgy sem kíváncsi rá senki, mit hallgatok, akkor meg minek?
Kíváncsiságból megnéztem, mennyire hallatszik ki, amikor úgy rendesen hallgatom a muzsikát. Totál meglepődtem, hogy amikor már úgy szól, hogy bent nem lehet beszélgetni, addig kint három lépés után már alig hallani valamit, letekert ablakokkal.
Aztán belegondoltam, hogy vajon mekkora hangnyomás kell a racsing-men produkciójához. Újfent arra jutottam: nem értem. Ez már bőven meghaladja az élvezeti szintet, ez már csak magamutogatás. Pedig ettől nem lesz nagyobb. Tapasztalat.

Halihó!
Nagyon sokan hallgatunk még mindig a nagy piroson zenét, és nincs is annál bosszantóbb, ha a buliba beleordít egy prosztatagyógyszer reklám.
Aki nem akar előfizetni a prémiumra, és nem szimpatizál a szürkezónás Vanced-del, annak is van egy kiskapu.
Totál ingyenes, és viszonylag egyszerű, plusz szinte nem is kell letölteni semmit. Még az eszközt sem kell meghekkelni. Ezt a módszert használom számítógépen és telefonon egyaránt. Tehát Win10-en és Android 12-őn is működik, egyéb oprendszeren nem próbáltam.
Böngészőnek Firefoxot használok, ez fontos, mert ehhez lehet letölteni az uBlock reklámblokkolót. Jobb felül három pötty, kiegészítőkezelő, és ott le lehet tölteni, majd engedélyezzük. Egyéb böngészőnél is lehet próbálni, hátha van valami hasonló.
Ezután már semmi más teendők nincs, mint megnyitni a YouTube -ot a böngészőben. Újra nyissuk meg a három pöttyös menüt, és kapcsoljuk be az asztali oldal megjelenítését. Persze ezt csak telefonon kell.
Két kompromisszum van: a nézet kicsit kényelmetlen, nagyítgatni szükséges, de ugyanúgy működik a teljes képernyős mód.A másik kényelmetlenség, ha bezárjuk az oldalt, akkor visszaáll mobil nézetre, és legközelebb újra be kell kapcsolni az asztali módot. Szerintem egyik sem tragédia. Attól nem kell tartani, hogy a többi megnyitott oldal is ilyen formában nyílik meg, tehát ugyanúgy, csak jobban használhatjuk a mobilunkat, mert ilyen beállítások mellett futni fog a háttérben a YouTube. Plusz lezárt képernyőnél is működik tovább.
Jó szórakozást kívánok!

Halihó!

Végre eljött ez a pillanat is. Ugyan van a kocsi ajtajaiban négy Macrom 13 cm mélyközép, amit az autórádió hajt. Szól, és ha kell dübörög is, de hiányzott az a kis plusz. Hangerőben sem volt túl acélos, főleg feltekert basszussal hiányzott belőle a kakaó. Hiába, a fejegység nem erre való.
Egyre jobban zavart a jelenség, jön a jó idő, letekert ablakokkal egész egyszerűen élvezhetetlen volt a zene. Az meg különösen bosszantó volt, hogy a mélyláda meg ott vigyorgott a szekrény tetején.
Számtalanszor nekifutottam a projektnek, de sehogy sem tudtam átmenni a kocsi tűzfalán. Kerestem egy lyukat, egy rést, egy dugót, ahol átfűzhetem a kábelt, de nem találtam, pedig kerestem alul, felül, belül, mindenhol. Ezzel amúgy nem voltam egyedül, ugyanis a kocsi vizsgálata közben észrevettem egy befűzött kábelt.
A hátsó hangszóróra volt mókolva, és a csomagtartóba vezetett. Szerencsétlen valaki talán azt gondolta, majd a fejegység kihajt egy passzív szubot.
Kerestem neten, videókat néztem, robbantott ábrákat vizsgáltam, hiába. Furkálni nem volt merszem, biztosítéktáblába nem akartam drótot fűzni( sajnos vannak ilyen elmebetegek is!) maradt a csalódás. Eddig.
Merthogy panaszkodtam a melóhelyen is, és az egyik kolléga adott egy frankó tippet. Itthon meg nekiláttam, és sikerült. Na ezt szeretném bemutatni most, hátha vannak itt olyanok, akiknek hasonló gondjuk van.
Mielőtt bemutatnám hogy hogyan, pár fontos dolog:
Semmiféle kárért nem vállalok felelősséget. Személyi sérülés, áramütés és autótűz is lehet belőle. Az itt leírtakat csak saját felelősségre lehet alkalmazni. Ha nem vagy biztos a dolgodban, inkább hagyd szakemberre. Ahogy itt bemutatom a lépéseket és a szerelést, azt nem kell készpénznek venni. Csak tájékoztató alapú, de lehet máshogy és jobban is csinálni. Én szóltam.
Nehézségi fok: nehéz.
Szereléssel töltött idő: egy óra, vagy több.
Szükséges szerszámok: t20 torx, 8-as kulcs, 13-as kulcs, 17- es krova, blankoló és kombinált fogó, közepes csillagcsavarhúzó, vékony és hosszú sima csavarhúzó, autórádió kiszedő villa, csiszpapír.
Szerelési anyagok: Autóhifi kábelkészlet, mélynyomó, erősítő, vagy aktív mélyláda.
Fontos: a szerelést meleg környezetben végezzük, a hideg műanyag könnyen reped, törik.
Kezdjük el.
Tápkábelen spórolni tilos, életveszélyes. A túlságosan vékony tápkábel felforrósodhat, megolvadhat. Tűz, zárlat, vér és könnyek. Éppen ezért nem feltétlenül jó a villanyszerelésből megmaradt anyag, célszerű komplett szettet venni, amit műszaki üzletekben, autós boltokban szerezhetünk be. Pár ezer forint, és kiválaszthatjuk a megfelelő teljesítményűt.
Már a belépő kategóriás is bőségesen elegendő átlagos használathoz. Van benne egy 10mm² átmérőjű tápkábel, ami 600 watt teljesítményig terhelhető. Namost egy kb öt nm belsőjű autóba átlagos felhasználásra több mint elég. Jó hosszú, úgyhogy maradni is fog belőle.
Van benne egy szintén jó hosszú RCA kábel a jelátvitelhez, illetve egy vékony kék remote szál. Ez utóbbi kapcsolja ki-be a dübörgőt. Ezenkívül van még benne némi csavar, kábelvég, saru, kötöző, miegymás.
Én a tápkábel befűzésével kezdtem.
Nyissuk ki az autó összes ajtaját, pattintsuk fel a motorháztetőt. Biztonsági okokból levehetjük az akkusarut, én nem tettem, bátor hülye vagyok.
az akku mögött fogunk átjönni a tűzfalon. Keressük meg ezt a vastag kábelkorbácsot, közvetlenül a sarokban, az akku mögött;

ez a lyuk kell nekünk;

Most a vezetőoldalon guggoljunk le, és nézzünk felfelé, a motorháztető nyitója felé;

Halihó.
Írhattam volna címként azt is, hogy ne ölj meg! de nem akartam hatásvadászkodni.
Néha motorral járok, néha kocsival. Most az utóbbival jöttem épp hazafelé, vettem pár cuccot, ami sehogy sem fért volna el a robeszon. Fél három magassága, az időjárás tökéletes, az út minősége pocsék, jó magyar szokás szerint. Nem volt hova sietni, nyolcvan körül kacskaringóztam dombnak felfelé, amikor a kanyar után utolértem a menetrend szerinti járatot.
Valami nagyigmándi brikettel működött, olyan szépen füstölt, és amúgy sem szoktam, meg ezért sem mentem a seggébe. Ismertem az utat, hosszú kaptató, tetején kanyar, utána le egyenesen, ott meg tudom előzni. Mögöttem sem volt senki, úgyhogy türelmesen poroszkáktam utána hatvannal.
Úgy néz ki, észrevett a buszos bácsi, mert előzékenyen kicsapta az irányjelzőt jobbra, hogy mehetek.
Te tudod komám, elvégre hivatásos sofőr, adott esetben akár ötven ember életéért is felel, meg amúgy is magasabb mint én, biztos jobban belátja az utat. Ezeket gondoltam én, miközben szúrtam a Meginnek egy rettenetest, hogy akkor gyí.
Teljes mellszélességgel áttértem a szembe sávba indexxel, ahogy illik, és elkezdtem a manővert. A b oszlop már a busz hátsó kerekénél, amikor mit ad az ég, jön velem szembe egy t4 transzi. Ja, lejtőn lefelé még a kecskeszar is gurul, a tempóját látva esélyem sem volt befejezni az előzést, még ha az egynégy helyett sugárhajtómű is lett volna a gépház alatt.
Úgyhogy páros lábbal ráugrottam a fékre, és elmormoltam egy Miatyánkot. Persze a furgonos jól berágott a francia fostalicskámra, cukikat mutogatott és még rám is húzta a kormányt. Pechje volt, csak a tükrömet csukta be. Köszönetképpen kinyilvánítottam a nemtetszésemet az anyukája felé egy új munkahelyet javasolva neki.
Igazából nem csak dühös lettem, de alaposan meg is lepődtem. Tényleg itt tartunk? Roadkill mindhalálig? Mi jön még, tetőgéppuska és tolólap? Miért kell utat engedni, ha nem látom/nem vagyok biztos benne hogy senki nem jön szembe? Egy csücskös manővernél miért kell rögtön vérbosszút állni? Tényleg nem értem.
A lejtőn lefelé végre megelőztem a buszt. Igaz, hogy előtte még kétszer jelzett, hogy mehetek, úgy látszik mindenáron ki akart nyuvasztani. Nem hittem neki, csak a saját szememnek, így nem is történt semmi, csak simán megelőztem
Azért viszkedett a talpam a fék felett egy alapos leckéztetésre, de erőt vettem magamon. Nem most fogom elkezdeni, és nem vagyok hajlandó lesüllyedni erre a szintre. Inkább udvariasan megköszöntem a vészvillogóval az előzékenységét. Kösz, hogy majdnem megöltél.

Halihó!

Elképesztő dolog. A boga Úristennek se tudok nyugton maradni, mindig vágyom a jobbra, szebbre. Még ha anyagilag megengedhetném magamnak, akkor oké, de mit ugrálok ha egyszerű átlagfizetésből éldegélünk?
A történet ott kezdődik, hogy mániákusan szeretem a zenét.
Van egy középszerű, saját elképzelés szerint kialakított házi mozi rendszerem, aminek a szíve egy Onkyo erősítő. Mivel használtan vettem, és napi szinten nyüstölöm, nem átlagfelhasználói szinten, hát várható volt, hogy megkotlik.
Megtörtént. Lezuhant a körbe-körbe helikopter, illetve csak jobbra-balra császkál szárnyaszegetten. Magyarul, elment az 5.1, csak sztereó van, az is csak csínján. Mert gondol egyet, és kikapcsol. Ráadásul eközben egy nagyot fingik a hangszórókba, amik ezt nem szeretik.
Nem félek a csavarhúzótól, barátom a Youtube,apukám meg finommechanikai beütéssel megáldott erősáramú képzettséggel rendelkező ezermester, szóval uzsgyi neki, megberheljük. Ja. Ahogy Móricka elképzeli. Merthogy amit csak beteg lehetett, az kimértük, és minden jó, és mégsem. Relék, tranzisztorok, toroid, pufferkondik, kábelek, kötések, forrasztások.
Addig jutottunk, hogy valahol a Dolby panel lehet a ludas, de ez teli van SMD alkatrésszel, meg procival, ami nekem, nekünk már túl nagy falat. Célszerű lenne kicserélni az egész panelt, de ez nem úgy van, hogy bemész a Reálba, és leveszel egyet a polcról. Rendelni kellene, és az eBuyon van is, csak nem biztos, hogy az adott szériához jó. Mert képről ugyan egyformának TŰNIK de tegye fel a kezét, aki nem járt még úgy, hogy rendelt egy féltéglát, és cserepet kapott helyette.
Ráadásul nem olcsó mulatság, nem kockáztatnék. Szóval álmodtam egy nagyot, és arra jutottam, hogy veszek egy erősítőt újonnan. Kitalálod? Jól pofára estem. Abban a hitben voltam, hogy veszek egy középkategóriás cuccot, olyan 150 körül. De bakker, NINCS!!!
Jó, van, de ezeket a Aunákat, Akaikat engedjük már el. Hová tűnt a Sharp, az LG, a Panasonic? De tényleg? Egy szaros Sony alulról nyalja a kétszázat? Nemá. Mi történt itt? Tudom, infláció, Forint, de most komolyan, mi van, nem érdemes középkategóriás cuccot árulni? Mert az van, hogy vannak ezek a kínaiak, 70-120 ért, aztán öt perc szünet, és a következő meg kétszáztól felfelé. És azok is csak BELÉPŐ kategóriásak. Ami jó lenne, az olyan 400 körül van.
Álmodtam egy nagyot, és eladtam az egész meglévő rendszeremet. Így már volt valamennyi alaptőkém, amit kiegészítettem a rászánt kerettel. Elfurikáztam Pestre egy házimozi stúdióba. Meghallgattam többet, kiválasztottam egyet. Nagyon jól szólt, részletgazdag, telt hangkép, nyitott, levegős színpaddal. Leszurkoltam érte majd egymilliót, és megvettem, hazahoztam, beüzemeltem. Meglepően pocsékul szólt. Belerondított két mumus, az egyiknek a neve Szobaakusztika, a másiké Forrás.
Hiába jó a cucc, ez a két rohadék szétcsapja az egészet. A tárcám újra teli volt lével, szakembereket fogadtam, akik átalakították az egész szobát, hangszigetelték, majd mérőmikrofonokkal minden hangszórót megfelelő pozícióba állítottak. Újabb millió.
Még mindig volt elég pénzem, hát vettem egy csúcs előerősítőt D/A konverterrel, egy magas bitrátájú cd lejátszót, és egy csomó lemezt. Még egy millió. Fizetni akartam, de valami meleg sűrű lébe tenyereltem és felriadtam. Ja, beleért a kezem a szaros bilibe.
Jó hogy csak álmodtam az egészet. Fintorogva nézegetem az Onkyo-t. Adok én neked, megállj. Kényszeredetten felütöm a Jófogást, és nyakig merülök a...hülyeségbe.

Halihó!
Van egy elég régi navigációm, WayteQ X995 max. Valami négyes android vánszorog rajta. Arra gondoltam, letölthetnék rá egy újabb verziót, de a neten nem találtam érdemi találatokat, nyilván biztonsági okokból. Azért csak óvatosan merném feltenni a kérdést, érdemes rámókolni egy frissebb androidot és hogyan, vagy az 1gb rammal ez amúgyis mindegy, és inkább dobjam el?
Köszönöm előre is az ötleteket.

Halihó!

Nem találtam fel az évszázad bizniszét, sajnos nem is nyertem promócióba, inkább én fizettem majdnem.
Délutános műszakba indultam, kicsivel korábban mint szoktam,
mert előtte még be akartam ugrani a boltba. Kaptam is mindent, amit szerettem volna, hamar is végeztem, a nap sütött, jó idő volt,
a kocsi is pöpec, szóval jókedvűen berámoltam mindent a verdába, és megjutalmaztam magam egy szelet Vadász csokival.
Kényelmesen furikáztam be a melóba, forgalom nincs, süt a nap ezerrel, jóízűen majszolgatok. Tiszta chill.
Jön a falu, vissza négy, ötven felett kicsivel gurulok.
Falu közepén integet a yard.
Hurrá. Üres, index, szolid fék, ablak le. Jónapot-jónapot közúti ellenőrzés, fogyasztott-e alkoholt. Naná hogy nem. Akkor fújjunk egy szondát. Fúj, síp. Hopp, 0,1 ezrelék.
Ne már, tényleg nem ittam! Na mégegyszer. Fúj, síp, akkor is. Akkor 30 ezer uram. Gondolkodok, bakker, lehet a csoki? Hát az. Kézzel lábbal magyarázkodok a rend őrének, itt van még a papírja, mutatom, likőrös, csak nem tudtam. Rámnéz, nézi a csomagolást, megint rámnéz. Végül azért csak elenged, megúszom egy ejnye -bejnyével. Megígérem neki, nemhogy csokit, de ezentúl semmit sem fogok a kocsiban fogyasztani. Még levegőt se, ha nem muszáj. Mindenesetre megvan a tanulság, ezentúl el kell olvasni, mi van a csomagoláson, mert nem mindegy, hogy rum vagy aroma.

Halihó!

Adott egy idősebb hatvanas ember, és élete első okostelefonját próbálja használni. Na, ő az édesapám, aki amúgy sem szereti használni ezeket a kütyüket, de mégis muszáj, mert valamilyen szinten már rá vagyunk szorítva.
Netbank, online számlák, ügyfélkapu, email, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Tök meglepő, hogy ami egy tapasztalt, soktelefonos átlagembernek tök egyszerűen megoldható, könnyen átlátható dolog, az mennyire nehézkes annak, aki most először kóstol bele.
Sajnos teljesen valószínű, hogy csalódások érik, és hamar elmérgesedik a helyzet, annyira koplex manapság egy egyszerű telefon is. Bajban vagyok én is, aki segítene, mert fogalmam sincs, hogy tanultam meg.
Csak használom nap mint nap, rutinosan, egyszerűen. Mégis, hogy magyarázzam el, mi is az a Google"Wallet"? Vagy a "Lens"?
Hogyan mutassam meg, hogy mikor kell röviden, vagy hosszan nyomni valamit, hogy bizonyos további funkciókat el lehessen érni? Tegye fel a kezét az, aki így kapásból tudja egy Xiaomi eszközön hol lehet beállítani a hívószám kijelzését!
Én sem tudom, pedig három éve használom ezt a márkát. Egyszer megtaláltam, de fogalmam sincs, hogyan. Egy szó mint száz, kellene valamilyen házon belüli app, ahol minivideókon be lehetne mutatni az adott készülék alapvető kezelését, beállításait. Mert érdekes, okostévére nem restek felrakni egy kategorizált, részletes leírást, holott az azért egy egyszerűbb, biztonságosabb készülék, mint egy telefon.
Félmegoldások persze vannak, mint néhány készüléken az egyszerű mód, meg persze a neten is lehet találni csomó hasznos írást, de miért nincs ez telepítve automatikusan minden készülékre?