A rosseb egy különleges élőlény, ami leginkább kis hazánkban terjedt el. Nem hasonlítható semmilyen ma ismert élőlényhez. Valószínűleg Nagyradáról szabadult el, egy félresikerült sámán varázslatának mellékhatásaként.
Innen a megnevezés, Radai Rosseb. Nevezik még Francnak, valamint Fenének is. Előbbi a még fejletlen, utóbbi a megvénült rosseb elnevezése.
Különlegessége, hogy gáz halmazállapotú élőlény, képes bármilyen alakot ölteni, és szellemileg manipulálni az élőlényeket, de az emberre közvetlenül nem jelent fenyegetést. Kedvenc időtöltése a különböző molekulák szétbontása.
Feltehetően ebből nyeri a létezéséhez szükséges energiát. Mindig olyan tárgyakat tesz tönkre, amit az emberek szívesen, és gyakran használnak. Ha összetörik egy váza, leesik a telefon, elszakad a motoron a szíj, az nem a véletlen, hanem a Rosseb műve. Másik kedvenc elfoglaltsága az állatok, leginkább háziállatok megbabonázása. Szívesen bújik macskákba, kutyákba. A fertőzött állatok szokatlan viselkedést tanúsítanak, tárgyakat törnek össze és tesznek tönkre, ezzel is erősítve a Rossebet.
Brit tudósok kimutatták, a Rosseb gyakran vándorol, leginkább oda megy, ahol gyakran emlegetik, ilyenkor jelentős pusztításra képes. Elkapni, bezárni, megölni gyakorlatilag csak a sámánok, vajákosnők tudják, mivel azonban ezt a mesterséget az OKJ keretein belül nem tanítják, ezért a Rosseb szabadon szaporodik és terjed.
Állítólag a kínaiaknak sikerült befogni egyet, ahol különböző kísérleteknek vetették alá, azonban elszabadult, ebből lett a korona vírus. Ellenszere nincs, ha valahogy mégis megszűnik létezni, globális felmelegedés és lepkefing lesz belőle.

Halihó!

Legfrissebb tűzrókát használok, az utolsó frissítés óta tapasztalom azt a kellemetlen jelenséget, hogy random oldalakon nem enged kattintani a böngésző. Például a Használtautó.hu oldalán a szűrőket beállítva hiába kattintok a keresésre, nem csinál semmit. Totalcar.hu oldalán néhány cikket nem tudok megnyitni. Sütiket töröltem, hiába. Egérhiba kizárt, többel is próbáltam, átdugtam máshova, újratöltöttem az oldalt, újrainítottam a gépet, akkor is. A pc egy alap Hp, Win 10 van rajta.
Most meg már telefonon is játszik, csak itt meg görgetni nem enged. Más böngészőnél, pl Edge, Chrome, semmi ilyesmi. Másnál is előfordult ilyesmi?

Halihó!

Elindult a vezérhangya, nem hagyott békén a bolha a fülemben. Addig-addig gondolkoztam a házimozi hangfalainak cseréjén, amíg egy jó ajánlatot látva nem tudtam ellenállni a csábításnak, elhamarkodottan fejest ugrottam a szarba. Ahogy szoktam is.
A rendszer eredetileg állt egy pár Mission 731 hangfalból, ami frontsugárzóként volt használva, háttérsugárzónak pedig egy Orion HS 288 volt beállítva. A Missionokkal semmi bajom nincs, élvezettel hallgatom nap mint nap, de bonyolultabb zenéknél az Orionok elvéreztek, a hangerővel is csínján kellett bánni, szóval lehúzták az összképet. Nem túlságosan, de azért észrevehetően. Éppen ezért jó drágán meghirdettem őket, hátha találok egy hifi fanatikust, gyűjtőt, aki legalább a megvigyázott, gyári állapotot értékeli, nem azért veszi meg, mert " jól kiadja a mélyeket, meg lehet hallani az éles hangokat"
Végül is, találtam egy csodabogarat. Csereként felajánlott egy Yamaha NS-G 30 hangfalpárost, én meg naná, rögtön rábólintottam. A képeken gyönyörűen mutattak, sehol egy karc, nincs benyomódott porvédő, semmi nyoma mostoha bánásmódnak.
Ennél több nem is kellett, elvégre a Yamaha jóval többet ér az Orionnál, meg azért nekik is nagy múltjuk van, plusz csak Pécsig kellett menni, szóval hamar-hamar nyélbe ütöttük az üzletet.
Személyesen megismerkedve sem csalódtam az illetőben, idősebb úriember, kicsit sörszagú, de amúgy teljesen normális. Megnéztük egymás portékáját, mondjuk én igyekeztem minél hamarabb kocsiba rakni az új hangfalakat, nehogy meggondolja magát, vagy még rá kelljen fizetni. Szőrén szőrt cseréltünk, alig vártam hogy hazaérjünk. Otthon aztán tüzetesebben szemügyre vettem a dobozokat, és jött is az első pofon. Ezek négy ohmos hangfalak, az erősítőm viszont csak 6 ohmig kompatibilis. Bakker.
Elkapkodtam rendesen.
No, nem baj, előtúrtam két tíz wattos kerámia teljesítmény ellenállást, sorba kötöttem, tessék, 8 ohm. Lemértem, bekötöttem sztereóba, hadd halljam, hogy muzsikálnak. Röviden, ez még az Orionnál is rosszabb. Mély tartomány nincs, magas sincs, mint valami high-end Sokol rádió.
Ez nem lehet, itt valami gebasz van.
Ez komoly márka, ennek nem így kell muzsikálni. Ellenállás nélkül rákötöttem a végfokra, az bírja a 4 ohmot. Ugyanolyan rossz. Most mi van? Nézem a magassugárzót, el van repedve a membránja. Ez cserés. Tanácstalanul megnyomogattam a mélyközepet, csúnyán sercegett. Fel lenne szakadva a tekercs??? Csavarhúzó, szétkaptam. Alighogy kiszedtem a csatlakozótálcát, megcsapott az a semmi máshoz nem hasonlítható "amperszag". Akkor már tudtam, hogy ezeket túlhajtották. Óvatosan kihúztam a tálcát a dobozból, erre van ráépítve a hangváltó. A csillapítóanyag a dobozban feketére égve, a hangváltó ellenállása körül kormos, olvadt nyák, a magassugárzó vezetéke leolvadt.
A másiknál dettó.
Telefon, udvariasan kérdezem, hol volt, hogy volt használva a hangszóró. A faszikám közönyösen tájékoztatott, hogy garázsban használták egy 100 wattos erősítőre volt kötve. Merthogy a hangfal is 100 wattos. Néha bulizgattak is vele.
Kérdeztem, nem tűnt fel, hogy a maximális terhelhetősége 100watt, a névleges 60? Több se kellett, rögtön fel volt háborodva, hogy ő évek óta istencsászár a hangtechnikában, ne akarjam okosítani. Nem akartam, inkább rátettem a telefont.
Azon gondolkodtam, mennyi pia kell hozzá, hogy ne lehessen észrevenni a draszikus hangelváltozást. Mert csak fel kellene tűnnie hogy felkoppannak a hangszórók, egyre kevesebb lesz a basszus, eltűnnek a magasak. Vagy nem?
Most már mindegy, beszoptam. Elgondolkodtam a felújításon. Két magas legalább 12 ezer, két mély 20 ezer, plusz a hangváltó. Ugyan már... Ennyiért már hangfalat veszek. Jó hangfalat. Tanulság most is megvolt. Csak próba után érdemes bármit venni.
De, viszont van okom hangfalat venni! Be is lőttem, mit szeretnék. Csak 8 ohmost, három utast. Legalább 16cm mélyközéppel. Nem lehet magasabb 50 centinél. Keret 30 ezer. Van is itt Pécsen egy Onkyo, az minden feltételnek megfelel. Ha jövő héten meglesz, lehet bemutatom. Márpedig meglesz, mert esztétkailag csúnya, de meg tudom reparálni. Ha valakinek van ilyenfajta hangfala, vevő lennék rá, ne legyen üres a kommentszekció!

Sziasztok.

Totalcar-on futottam bele ebbe az elgondolkodtató olvasmányba, ami az autósokról és a forgalomban résztvevőkről szól. Gondolkodtam rajta, hogy én is írok valami ilyesmit, de ha már megírta más, akkor egyszerűbb belinkelni. Erre tessék:
[link]

A válasz bonyolult és nem egyértelmű.
Halihó. Viszonylag sok idő után jutottam el ehhez a kérdéshez. Miután kezdek anyagilag rendbe jönni, a számlán is egyre kellemesebb összegeket látok, jött a dilibogár.
Vegyünk autót
De most okosan, mert nem kell rögtön, csak hát legyen. A párom is pozitívan állt hozzá, az anyagiak úgy álltak, hogy megengedhetjük magunknak. Szóval idő dögivel, az igények egyszerűek, a választék hatalmas. A legegyszerűbben intéztük el a dolgot. Besétáltunk egy kereskedésbe, azzal a tervvel,hogy kifizetünk valamennyit, aztán veszünk egy újat, hitelre. Minimum fél év munkaviszony, BAR listán ne legyünk rajta, meg legalább 300 ezer beugró, tíz évre. Ezeket a feltételeket gond nélkül megugrottuk, de akkor is ott a háááááát... Átrágtuk az asszonnyal. Előnyök, hátrányok. Jó, mert garanciális a javítás, nagy valószínűséggel sokáig gondozásmentes a járgány, nincsenek alattomos rejtett hibák. Viszont fél évet kellett rá várni, és a jelenlegi helyzetben nem biztos, hogy ésszerű beleugrani egy tízéves hitelbe.
Írtam egy cikket, talán még emlékeztek rá, a címe: "Nyakán a kés az olcsóautósoknak"
Akkor azon siránkoztam, hogy 450 Forint a benzin. Így utólag jót nevettem rajta. Most örülünk a 480-as sapkának. Írjam azt, hogy igazam volt, legalább részben? Ugyan. Annyi történt csak, hogy az a bizonyos képzeletbeli kés végigszaladt a képzeletbeli torkon. Csiphiány, alkatrészhiány, üzemanyaghiány, nyersanyaghiány vérezteti ki az autóipart, jött egy háború, fogytán a kőolaj, az üzemanyagok ára az egekben, a fizetés viszont egy helyben toporog. Infláció, a forint a játékpénz szintjén mozog, új autót jóformán csak majdra lehet kapni, azonnalra nem. (Helló Merkúr!)
Az autózást azonban nem szeretném elengedni, az új autó projektet jegeltük, tehát vegyünk használt autót.
Milyen használt autót vegyünk?

Halihó!

Nem, nem tudok túl szaftos sztorit adni. Még vér sem folyt, orvosi, illetve hatósági vonzata sincs a dolognak. Bocsi.
Kopp kopp, a motor is jól van, tükröt cseréltem, hátsó fékbowdent meg egy első indexet, slussz.
Nincs hibás, felelős, egyszerűen balfék voltam, ennyi.
Kivételesen nem pénteki napon történt, a szokásos módon munkába indultam délután, zuhogó napsütésben, nyakig érő melegben. A motor kifogástalanul müködik jó ideje, és mindig írom is, mennyire szeretek is motorozni. Csak éppen nem tudok.
A munkába vezető út elég aljas, oda vissza van benne két 10 százalékos kb 500 méter hosszú emelkedő, amely még kanyargós is. Nehezítésképp a burkolat minősége elég hitvány, hiányzik a felfestés, plusz java részt erdőben kanyarog, és még szűk is. Google térképén érdemes megnézni az utcaképet.
Van egy rész, dombnak le, hatvanas tábla, domb alján erős balos, tanyabokor, út mellett buszmegálló, az mellett autóbejáró. Van egy közlekedési tükör felszerelve, de így is elég beláthatatlan. Szerencsére a forgalom gyér, így magabiztosan zúgtam le a lejtőn, ahogy már annyiszor. Totál nem számítottam rá, hogy nekem jobbról a buszmegálló mögül, takarásból kitolat egy kék dákó. Elvégre elég hangosan jövök, ég a lámpám, elsőbbségem van, etc, etc.
A dákó meg arra nem számított valószínűleg, hogy jön valaki, kb mint a Need For Speedben, lendületből tolatott mintha nem lenne holnap. A reakcióm: jé kocsi, húbazzeg, puff. Kölcsönösen későn vettük észre egymást, mire észbe kaptam volna, már előttem is volt. Azt sikerült még felmérni, hogyha nekimegyek ezzel a tempóval, abból kórház lesz nekem, a motor meg bontóba kerül. Szóval megpróbáltam kikerülni, még jobban bedőltem balra, közben vészfékeztem egy jóízűt, akkorát, hogy elszakadt a hátsó fékbowden. Viszont az elsőt még mindig ösztönösen húztam, amikor hirtelen
megszűnt a hátsó fék. Kitalálod mi történik a szar úton ledöntött motorral, amin tökig húzod az első féket?
Az volt a mákom, hogy eleve nem mentem gyorsan, plusz sikerült eléggé lelassítani, és nem jött szembe senki. Olyan huszonötös tempóval eldobtam a gépsárkányt, mert a forró aszfalton sokkal jobb csúszkálni mint robogózni
Azon kívül, hogy jól megijedtünk mindketten más baj nem esett. Fiatal, tizenhat év körüli srác vezette a kocsit, az apja engedte meg, hogy kiálljon.
Persze jött a csődület, mentőt akartak rám hívni, alig győztem megnyugtatni őket hogy semmi baj. Elég meggyőzően játszottam a faszagyereket, na. Tényleg csak a nadrágom szakadt el, meg leszedtem a könyökömről a bőrt, ennyi.
A fater rendes volt, végül megegyeztünk anyagi kártérítésben, aztán ment mindenki a dolgára. Szegény Piaggioval elhagytuk a helyszínt, de alig mentem párszáz métert, kénytelen voltam félreállni, úgy vacogtam mint a kocsonya. A tanulópénz megvolt, jól is esik kiírni magamból, úgy mint a múltkori kertkapus sztorit. Szóval vigyázzunk egymásra, és figyeljünk, soha nem lehetünk elég óvatosak. Béke.

Halihó!
Azt hiszem, a kérdés épp aktuális, dübörög a nyár, meleg van, mindenk valami hűsítő után áhítozik. Mi is bevásároltunk dobozos jégkrémből, tölcsérest már régóta nem veszünk. Egyrészt pofátlanul drága, másrészt nincs már kisgyerkőc a családban, harmadszor nagyon édesszájúak vagyunk, két-három gombóc sem elég.
Szóval körülnéztünk, miből lehet válogatni. Én szeretek újdonságokat megkóstolni, asszonykám meg inkább a régóta bevált ízeket preferálja.
Most is hoztunk három darabot, egy sztracsit a páromnak, egy klasszikus csoki-vaníliás vödrös kiszerelésűt, mert azt mindketten szeretjük, meg egy Carte Dor Rákóczi Túróst, mert olyan még nem volt.

Asszonykám kedvencei a gyümölcsös jégkrémek, a vanília és a csoki, valamint rajong a sztracsatelláért.
Az én kedvencem a diós,ez itt:

Halihó!

Rendben elmúlt egy hónap, de hogy ezzel a motorral mindig van valami... Hiába, olasz a lelkem. Amikor jó, akkor nagyon jó, de mindig kitalál valamit. 792 km. Ennyi ment bele eddig. Egyre jobban szeretek motorozni.
Nagyon jól összeszoktunk, minden nap öröm, amikor használhatom. Pedig semmi extrát nem tud, csak elvisz a-ból b-be. Nincs hűha gyorsulás, nincs jajistenem végsebesség, csak tömény szabadság. Mindezt fillérekből, és azzal a tudattal, hogy nem fogja rámszakítani a bankot, ha mégis megkotlik.
Ami a mai hülye világban egyre inkább becsülendő. Minden hiba nélkül róttuk a kilométereket, annyi szerelés volt csak, hogy karbaraktam a féknyerget, mert szorult picit, meg kapott egy új akksit, szóval jött, ment, világított, ahogy kell. Aztán riszpekt ezeknek a jó magyar utaknak, néha csinált olyat, hogy egy erősebb döccenőnél megtorpant picit, mintha kihagyna a gyújtás. Nem tűnt nagy hibának, testelésre, kidörzsölődött kábelre gondoltam.
Hétvégén inkább csak elővigyázatosságból szétszedtem, átvizsgáltam, csatlakozókat fújkáltam, testpontokat csiszoltam, és úgy tűnt, használt.
Pár napig tünetmentes volt, aztán előjött megint, csak durvábban. Döccenő, és mintha levettem volna a gyújtást. Harrrrr....De hirtelen megjavult magától, és hiába próbálgattam újra előidézni a hibát, gond nélkül végigcsinálta a napot.
Na ez az a probléma, amit utálok. Leereszt a gumi, szétmegy egy tömítés, szakad a szíj, egyszerű és egyértelmű hibák. De ezzel mit kezdjek? A bizalmatlanság beférkőzött kettőnk közé. Otthon aztán a fülétől a farkáig alaposan átnéztem. A gyújtáskapcsolón át, a kábeleken végig, gyertya, CDI, kontaktok, generátor. Nem találtam semmit.
Másnap egy csomó szerszámmal felfegyverkezve indultam útnak. Semmi baj. Oda vissza semmi. Eltelt egy hét, semmi. Örültem, hogy mégiscsak sikerült megcsinálni a gőzöm sincs mit.
Péntek reggel. Motor pöcc röff, rapapapapam. Szépen visszaesett az alapjárat, világítanak a lámpák, van töltés, teli a tank, a motor harap, enyém a világ. Fülig érő szájjal motoroztam. Az első kanyarig. Döcc, aztán kukk. Se kép, se hang. Nem indul sehogy sem.
Hogy rohadnál meg... Telefon, késni fogok. Azám, és mégis hogy megyek be? Busz nemrég jött szembe, falutól eljöttem vagy egy kilométert, azt már nem érem el.
Majd bemegyek valahogy. Igazából nem érdekelt túlzottan, inkább azon pörögtem, hogy felgyújtsam, vagy csak szimplán hagyjam az árokban a robeszt.
Hazatoltam. Legközelebbi járat kilenckor, addig van bő négy órám. Motort szétszedtem, kiszedem a gyertyát, nincs szikra.
Másik gyertya, akkor se. Vissza a régit, erre a kezemben marad a gyújtókábel. Nem lepődtem meg túlságosan, visszatekertem. Volna, aztán ahogy csavarodik, nyílik is szét a kábelköpeny. Ó hogy cseszd meg...
Hol ment szét? Naná hogy a gumiharang alatt. Legutóbb amikor itt molyoltam, valószínűleg sikerült olyan pozícióba állítani a kábelt, hogy jó volt. A rázkódástól viszont valószínűleg elmozdult, nem ért össze, vagy csak áthúzott, és elment a gyújtás. Én meg már azt hittem, hogy a gyújtásalaplappal, jeladóval lesz gond, és előre szívtam is a fogam a húszezres tétel miatt. Kicseréltem a kábelt, még jó, hogy az Opelből itt maradt egy darab. Kipróbáltam, faszán csíp, és végre akkora a szikra, hogy ökröt lehet sütni rajta.
Kipróbáltam, elindult, kiforgott. Összeraktam, elindult, kiforgott. Gyí be a céghez.
Ami a csövön kifért. Nesze te rohadék, szenvedjél te is. Negyed nyolcra beértem, probléma nélkül, pedig az összes kátyút kipróbáltam.
Remélem, így is marad. Folyt köv, ha lesz valami, úgyhogy remélem nem mostanában jelentkezem.

Halihó!
Böngésztem a neten, mert gondolkodom rajta, hogy lecserélem mégiscsak a házimozi hangfalait, valami jobbra. A szándék nem komoly, csak nézelődtem. Aztán megláttam ezt a hirdetést, és nem tudtam, most sírjak vagy nevessek. Már a kézzel készített mórickarajz sem semmi, de a mélynyomónak beállított aprócska mágnesű, egymásnak fordított maximum mélyközép hangszóró viszi a prímet. Nem tudom, mire gondolt a költő. Aztán ott van még az igényesen megépített láda, meg a találomra kifúrt reflex nyílás is. Hörcsögketrecnek még csak- csak, de hangfalnak
Tudom, én vagyok a hülye, kell nekem a jófogáson turkálni...
[link]

Sziasztok.

Van egy Hitachi 55HAK5350 köcsög "okos"tévém. Azért ez, mert ilyen volt a szolgáltatónál akciósan. Mai nap lőttem pár képet egy motoros találkozóról a Xiaomi Mi9 SE telefonommal. Na, ezeket a képeket szerettem volna megnézni a tévén. Ismerik a viccet, ami úgy kezdődik, hogy két kínai veszekszik egymással? Én igen, de nem tudok rajta nevetni.
Ahhoz hogy összepárosítsuk a tévét a telefonnal, kell egy app, pl Chromcast, Miracast, Screen Mirroring, amin keresztül tud kommunikálni a két eszköz. Itt az egyik probléma. A tévé Play áruházában nincs ilyen app. Másmilyen van, de azzal sem tudom összekapcsolni a két készüléket. Mindkettő ugyanazon a wifi hálózaton lóg, meg vannak adva a telefonon a szükséges engedélyek, akkor sem.
Jó, akkor azt találtam ki, hogy szimplán átküldöm bluetooth-on a képeket. Haha, nem müködik. Marad a kábel. Bedugtam a kábelt, adatátvitel aktív, a tévé viszont nem látja a telefont!
Leszedtem hát a tévére mindenféle fájlkezelőt, multimédia playert. Azért sem! Hát a f...om.
Megoldás: számítógépre rámásoltam a telefon tartalmát, onnan átmásoltam egy pen drive-ra amit bedugtam a tévébe. Így már megnézhettem a képeket. Komolyan mondom, ez a modern technika fog a sírba vinni...
Tanulság: ne vegyél olcsó műszaki cikket, ha nem akarsz szívni.