Halihó.

Boldog új évet, mi? Erre másodikán ez a hír fogad. Szerettem a videóit, különösen amit a Scaniával művelt, az tényleg durva volt. Három gyerkőcöt hagyott maga után. Hát, nyugodjon békében.
[link]

Halihó!

Ünnepekkor együtt volt egy kicsit a család, így elővettük a jó öreg Xbox S-t. Nem volt valami túl nagy gémercsata, inkább csak ökörködtünk, meg beszélgettünk. Így jött elő hogy kinek mi a kedvenc játéka és miért.
Nálam az abszolút első helyet a Far Cry 3 foglalja el évek óta.
Nyílt pályás lövöldözős játék a történet egyszerű de nagyszerű. Pár fiatal elmegy bulizni egy szigetre, hogy megünnepeljék a frissen szerzett pilótajogsit. Apró bökkenő hogy pont egy drogkartell szigetére utaznak.
Természetesen az egész bagázs fogságba kerül, két embert kivéve, Jason Brody és a bátyja látszólag megmenekül.
Mikor már biztonságban érzik magukat, Vaas Montenegro színre lép és a bátyót nyakonlövi, aki a kezünk között hal meg. Bár lehetősége lenne rá, Vaas mégsem öli meg Brody-t inkább futni hagyja, és szabályos embervadászatot rendez kutyákkal, helikopterrel, ahogy illik.
Brody személyében játszhatjuk végig a játékot, aki ugyan eléggé sportos figura, mégsem egy tipikus hős. Azonban az őslakosoknak hála mégis azzá válik. Személyes bosszúvágy fűti, lassan kiismeri magát a dzsungelben, és egyre ügyesebb lesz.
Vaas egy zseniálisan pszichopata figura, hatalmasat alakít, többször megpróbálja eltenni láb alól Jasont sikertelenül. A játékban látható videók elképesztően jók, egyszerre gyűlöltem és imádtam Vaas-t. Lebilincselő szereplése teszi a játékot naggyá, és pont miatta veszem elő újra és újra a játékot. A Wikipédián részletesebben is megtalálható, itt:
[link]

Második és egyben utolsó negatív hősöm a Resident Evil 4 játékban található. Ramon Salazarnak hívják.
A Resident Evil 4 egy túlélőhorror, Leon S. Kennedy a főhős, akinek meg kell menteni az elnök elrabolt lányát, Ashley Grahamot. Osmund Saddler raboltatta el, aki egy mutáns vírus segítségével világuralomra akar törni.
Ramon tehát nem a főellenség, de egy olyan mutáns lénnyé változik, ami örökre megmaradt bennem. Valahol örülök is, hogy egy régi játék, így nem túl jó a grafikája. Egy hatalmas dögvirág szerű valami, aminek Ramon és egy katonája kelt életre. Hosszú kígyónyakú lény, jó sok, jó hosszú, jó nagy fogakkal, egy szem kocsányon lógó szemmel, két bazi nagy csáppal, ami a falból nől ki. Undorító és hátborzongató lény, ami semmi másra nem hasonlít, ezért is maradt meg bennem.

Halihó!

Anyumék harmadik szomszédja újfajta hagyományt vezetett be Jézus születése alkalmából. Hogy az elején kezdjem, ünnepekkor, meg amúgy is, összejár a család, én lehoztam bátyusékat a fővárosból anyuékhoz, anyumék meg elhozták a másik bátyust Vas megyéből, a harmadiknak meg van kocsija, saját eszközzel jött le, hogy egykupacban legyünk kicsit.
Igazából azzal a hátsó szándékkal jöttünk, hogy megdézsmáljuk anyukám isteni töltött káposztáját, meg a rengeteg sütit, ezzel ugyanis mindenki nyer.
Anyu azért, mert úgyis egy hadseregnek főz, "fiam, a tőtött káposztát csak nagyban érdemes megcsinyáni" minekünk meg pont ezért egyáltalán nem kell főzni az ünnepek alatt.
Ezt a nagyüzemi káposztát úgy képzeld el, hogy van az a hatalmas, legnagyobb halfőző kondér, és az színig van. Káposztával. Nem tudom, hány gombóc fér bele, huszonnégynél feladtam a számolást. De akkor még épp csak a felénél jártunk. Viszont tényleg nagyon jó, főleg úgy, hogy saját savanyított káposztából készül, saját sertéshúsból, füstöltáruból.
Az én drága bátyám úri neje, aki refluxos, meg a levegőt is zsírégető tablettával együtt szedi, na az úgy tolta hátra mintha az utolsó vacsorája lenne. Igaz, mi sem voltunk különbek. Öt gyerek, tizennégy felnőtt, mind dugig lakott, de az üst még masszívan félig volt. Szerinted? Aztán még kétféle torta, diós-mákos bejgli, kekszgolyó...
Így, félholtra zabálva magunkat, kellemes forralt bort, üdítőt, sört, kinek mit szopogatva beszélgettünk a fa mellett. Mindenki előadta a maga kis sztoriját, ami még véletlenül sem munkáról, vagy pénzről szól. Azt hiszem, ez az igazi karácsony. Csendesen örülni egymásnak.
Szóval anyu meséli, hogy két napra eltűnt az egyik cicájuk, Szösz.

Halihó!

Mi ez a benzinmizéria? Jövök haza a hatosról , Pécsvárad felé tömött sorban jönnek az autók. Benzinkúton tankol boldog -boldogtalan. Ahol nincs sor, ott vagy elfogyott, vagy nem is volt nafta. Jó, persze, szankciók, Barátság vezeték problémák, finomító félgázon, de miért kell pánikvásárolni? Lehet, el kellene törölni az ársapkát, hogy tényleg csak akkor használjuk az autót, amikor szükséges. Most pedig melegítem az autót 10 percig, el kell mennem a szomszédomhoz.

Halihó.

Népszerű, régi jó áruház az Aqua webáruház, pláne ha van időd kivárni a remek cuccokat. Kisnyugdíjasok, otthonülők előnyben. Én igazán türelmes vagyok, mindent is megértek, képes vagyok együttérezni.
De van, ami nálam is kicsapja a biztosítékot. Mondom, mi van: November tizedikén, csütörtökön reggel nyolc órakor rendeltem számítógép alkatrészt. Jó drágán, nyolcvanezer forint körül.
A termék az oldal szerint raktáron volt. Kosárba tettem, megrendeltem, úgy számoltam, jövő hét kedden, esetleg szerdán meg is jön. Kaptam e-mailt a visszaigazolásról, tehát elméletileg minden rendben volt.
Hétfőn már kezdett gyanús lenni, hogy semmilyen levelet nem kaptam, elvégre két munkanap alatt már össze lehet készíteni a csomagot.
Kedden semmi, szerdán semmi. Akkor már szinte éreztem, hogy van valami gebasz, de arra gondoltam, hogy biztos az influenza miatt lecsökkent személyzet, meg a fekete péntekre való felkészülés miatt csúszik az egész. Most csütörtökön, öt munkanap elteltével pattant el a cérna, és telefonáltam. Ügyfélszolgálat, nem egészen fél perc alatt kapcsoltak az ügyintézőhöz.
Xy vagyok, sok szám a megrendelés azonosítóm, mi újság?
Unott, lekezelő válasz a vonal túloldalán. Talán huszonkettedikén érkezik raktárba, utána küldjük. Már bocs, a termék raktáron van, akkor??? Ja, nem érünk rá óránként frissíteni a készletinfót.
Mondom, azért rendelés érkeztekor csak rá tudtok nézni hogy van abból a cuccból ami kellene, nem? Aztán ha nincs belőle, legalább egy tájékoztatót kellene küldeni, hogy drága user, nincs épp készleten, de van ez és ez helyette kicsit drágábban/olcsóbban, kell vagy sem? De inkább akkor hagyjátok az egészet akkor a fenébe, töröljétek a rendelést.
Oké. Ennyi volt a válasz, és már bontotta is a vonalat.
Érdekes, ügyfélszolgálatot fenn tudnak tartani, de azt, hogy megfelelően tájékoztassák a vevőt, az nem megy ugye?

Halihó!

Írhattam volna azt is, hogy tartósteszt, de ez inkább vélemény, tapasztalatok sora. Teljesítmény tesztről, kijelző tesztről nem tudok nyilatkozni, nem érdekelnek a nyers teljesítmény adatok, csupán a mindennapi felhasználói élmény az, amit szeretnék bővebben kifejteni. Itt meg lehet tekinteni a készüléket és a paramétereit:
[link]
2019 derekán választottam ezt a készüléket, akkor jelent meg szolgáltatói kínálatban, 120 ezer forint körüli áron. A négyes Xiaomi mellett egyedül ez fedte le a termékpalettát, és némi vacillálás után esett erre a választás, ha lúd, hát legyen kövér alapon.
Nokia Lumiáról váltottam, a kiválasztás oka az AMOLED kijelző, és a jó kamera volt. A Xiaomi tudta is ezeket, három teljes értékű kamerával büszkélkedhet, ami a mai napig megállja a helyét.
A márka körülbelül ekkor tört be a piacra, olcsón kínáltak felső kategóriás tudást. Igazi "flagship killernek" indult a brand, mostanra már belefulladtak a mohóság és a megapixel háború mocskába.
Persze erről akkor még nem lehetett tudni, csak szimlán örültem a kompakt, 5,9 inch-es masinának. Az öröm a mai napig kitart, sőt, ha lehet, csak növekszik. Egyre inkább úgy tűnik az egyik legjobb választás volt. A sok kamu kamerás, óriási, drága tepsik között a mai napig megállja a helyét. Megkapta a MIUI 12 -őt az Android viszont megragadt 11-nél.
Talán ez az egyik hátránya, de a mindennapos használatban ez fel sem tűnik. A másik a kompaktságából adódik: az akkumulátor kapacitása gyárilag is csirke, 3000 mA. Ez három év alatt annyira degradálódott, hogy minimális használattal is este kéri a töltőt. Folyamatos játékkal, navigációval, ez két órára csökken.
Viszont van hozzá gyorstöltő, ami háromnegyed óra alatt húsz százalékról nyolvan- kilencven százalékra pumpálja a telepet, ami elég a következő naphoz.
A készülék az eltelt idő ellenére nem lassult be, fagyást, dadogást, túlmelegedést nem tapasztaltam. Az AMOLED kijelzőnek sincs hibája, nincsenek beégések, pixelhibák, és imádom élénk színeit, tökéletes feketéit.
A kamerát sokat használom, 4k tévén visszanézve is teljes értékű, élvezhető albumfotókat készít bármelyik napszakban. Tulajdonképpen az összes képet, amit ide fellőttem, ezzel a készülékkel készítettem, igaz Photopumával tömörítettem.
Az üvegszendvics ház még mindig tökéletesen ép bár már nem karcmentes, igaz, rendes könyvtokban használom a telefont, így élt túl három igazán nagy esést, és egy fűnyírót. Utóbbi kalandnál cserélni kellett a tokot és az üvegfóliát, de a készülékház némi hajszálkarccal megúszta. Nap mint nap örömmel használom, hiányérzet nélkül, nagyon szeretem a végtelen testreszabhatóságát, apró termetét, bár mostanában motoszkál bennem a gondolat, hogy nyitott lennék némi újdonságra, de nem találtam olyan készüléket ami igazán tetszene, és lecserélném rá.
A Xiaomi vonalon maradva óriásira hízott tepsiket találtam, minimális újításokkal, talán még rosszabb kamerákkal, túlmelegedő procival. A Sony formája tetszik, de az is óriási.
Samsung s22 töltő, meg kb minden nélkül, jó drágán... ugyan már. Iphone? Jó kamera, kompakt méret, betonstabil márka, erős, takarékos hardver. Szintén méregdrágán, minden kiegészítő nélkül. Ezen rágódom de mégis tartok tőle, mert bizonytalan vagyok, mennyire könnyű/nehéz átállni egy teljesen új sosem tapasztalt platformra, és újratanulni mindent.
Igazából szükségem sincs rá, hiszen a jó öreg, bevált Saomi a mai napig is kiválóan megállja a helyét.
Viszont ha tudtok valami olyan telefont, aminek jó a kamerája, nem nagyobb 6,1 collnál, AMOLEDES, és nem kerül többe 250 ezer forintnál, vagy ha igen, akkor van szolgáltatónál, azt leírhatnátok kommentben. Addig is köszönöm, sziasztok.

Halihó!

Régóta adós vagyok már ezzel az irománnyal. Vettem egy autót. Kész is, viszontlátás.
Na jó, persze nem volt ez ilyen egyszerű. Írtam már arról, hogy néztünk autókat, és totál véletlenül botlottunk bele ebbe a négykerekűbe. Először is felmértük az igényeket:
Legyen viszonylag tágas.
Muszáj elférnie benne kényelmesen négy embernek.
Tehát, kisautók, háromajtósok kizárva. Férjenek el benne nagyobb tárgyak. Itt most a nagyobb tárgyak alatt akkora hangfalak cipelését értem, amik darabonként karcolják a mázsát, és 55cm hangszóró van bennük. Van egy diszkós ismerősöm, övé a cucc, rendszeresen fuvarozom a holmijait, mondjuk úgy, így mindketten jól járunk.
Szedánokba viszont nemigen lehet ekkora dolgokat pakolni,
úgyhogy valami kombit, egyterűt, nagyobb ferdehátút vadásztunk egymillió forintig. Lehetőleg valami fiatalabb évjáratút.
Ez utóbbi nemigen jött össze, de erről később. Sajnos romlik a piac, egyre kevesebb a becsületes eladó, tisztelet a kivételnek, így az egyetlen megoldás az volt, hogy a kiszemelt autókat átvizsgáltattuk szakemberrel.
Nos, sok-sok autó és lyukra futás, valamint tekintélyes mennyiségű pénz elverése után emberünk megsajnált, és ajánlott egy Foxwell NT301 hibakódkiolvasó műszert. Töréskárt le tudom kérdezni az interneten, az állapotot döntsem el én, a hibakód olvasóval meg kiszűrhető a rejtett hibák nagy része. Így olcsóbban megúszom, és ha mégis elakadok, csak csörögjek rá. Ezzel búcsúztunk el.
Így sem volt egyszerű dolgom, öt hónapig keresgéltünk, és bizony nem csak anyagilag fájt, de sokszor az asszonnyal is összezörrentünk. Már úgy voltam vele, hogy hagyom télire az egészet, majd jövő tavasszal újra nekifutunk, és ha akkor se, akkor befizetünk egy újra.
Október közepén volt az utolsó túránk, egy Ford Fusion, egy Daewoo Tacuma, meg valami Chevrolet volt a tarsolyban, meg persze a kombi Renault. Erősen húztam a Tacuma felé, jó nagy szekér, képeken szép állapotban, 2008-as, egyhat benzin, friss műszaki, királykék. Király. De a Renault meg útba esik, közelebb is van, akkor először azt.
A kombi sajna nem jött össze, de találtunk viszont egy rendes eladót, így sikerült rátalálni egy másik franciára. Azt hiszem, erről is írtam, beszámított, lejárt műszakis autó volt, nem kellett senkinek. Miután kipróbáltuk, annyira megtetszett az asszonynak, hogy végül is erre esett a választás. Én húzódoztam tőle egy kicsit, viszont eltelt azóta elég sok idő, és nincs bennem tüske, hogy mi lett volna, ha a másik jobb lett volna.
Kicsit félve nyilatkozom, de egyre jobban kezdem megszeretni.
Az autó egy Renault Megane II Berline. 2003.07 havi. 1.4 benzin, 16 szelep, 98le. Kacsaseggű Renaultként is ismert, és bár nem fiatal, de meglepően jó állapotban van. Friss nagyszervizzel, friss műszakival hoztuk el, és miután kivakartam a mocsokból, kicsinosítgattam főleg belülről, elég jó kis kocsi lett. Nem is szaporítom tovább a szót , jöjjenek a képek:
Kicsit olyan csibészes az eleje

Benne van a bugi. Megyünk már?

Oldalról nézve feldobják az összképet a sokküllős felnik:

Hátulról a felhúzott lámpák, meg a kamu kidörgő viszik a showt:

Drága volt, de mégis minden pénzt megért a direkt hozzá készült alcantara üléshuzat:

A kétszínű kárpit kellemes hangulatot teremt:

Csőműszer, piros megvilágítás, fedélzeti kopjúter= racsing kar

Digitklíma, mekafull, JVC fejegység, és olyan hifi, hogy még Szent Kristóf is leesett

Halihó!

Újabb tapasztalatot gyűjtöttem, amiből újfent kiderült, hogy nem vagyok egészen normális. Elmentünk asszonykám szüleihez, látogatóba.
Jót ettünk, ittunk, beszélgettünk, előkerült a politika, meg persze az egekbe szökő árak.
Őszintén meglepődtem, amikor tizenezres villanyszámlák befizetéséről panaszkodtak. Ugyanúgy ketten vannak egy háztartásban, kis családi fészek, frankón leszigetelve, karbantartva. Van hozzá egy kis műhely, papa ott szokott barkácsolni néha.
Nincs nagy fogyasztó a lakásban, a fűtés gázról és fatüzelésű kályháról történik, fele fele arányban. Amikor csak lehet, a kertet bújják, egyikük sem az az otthon tespedős típus. Ezért is nem értettem, mire fel ekkora számla.
Főleg úgy, hogy minden hónapban kis eltérésekkel ugyanannyit fizetnek. Persze ha a papus minden áldott nap nyúzná a hegesztőt, flexet a műhelyben, akkor érthető lenne a dolog, de csak ritkán használ ekkora teljesítményű fogyasztókat, havonta egyszer-kétszer csupán.
Nem hagyott nyugodni a dolog, hiszen nálunk hasonló a helyzet, viszont van legalább három nagy teljesítményű elektromos berendezésünk, ami naponta müködik, mégis körülbelül hatezer forintot fizetünk havonta.
Amióta az eszemet tudom, az apukám mindig spórolt, így nőttünk fel, ez lett nekünk is a természetes. Ha nem kell a számítógép, platty, kinyomom az elosztót. Zenét hallgatok, úgysem figyelem a tévét, már nyomom is ki. Ha nem töltöm a telefont, kihúzom a töltőt. Ahol nem tartózkodom, ott nem világít a lámpa.
Minden helységben, a hálószoba kivételével van egy pici mozgásérzékelős1,5w lámpa. Ha csak kiszaladok este az illemhelyre, nem kell felkapcsolni a 7 wattos ledet. Nálunk nincs semmi készenléti üzemmódban, az egyedüli állandó fogyasztó a két hűtőszekrény. A hűtőt nem maximális teljesítményen használom, inkább fél és háromnegyed között. Ugyanez igaz a bojlerre.
Miért tekerjem fel teljesen, ha állandóan higítanom kell a meleg vizet, olyan forró? Most értettem meg, miért volt ezért annyi súrlódásunk az asszonnyal. Nekem ezek a mozdulatok, tevékenységek automatikusak, a párom meg teljesen ellenkező környezetben nőtt fel.
Kicsit körülnéztem a lakásban. A lámpák szinte mindenhol világítanak, ha kell, ha nem. Ráadásul még a hagyományos izzók vannak benne. Jóformán az összes konnektor foglalt. Három töltő is be volt dugva, üresen. A laptop is madzagon, bár már rég feltöltődött. A tévé lenémítva villog, csak a plüssök nézik. A konyha is mint a karácsonyfa, villog a mikró, a sütő, a kávéfőző. Megemlítettem ezeket apósnak, aki csak legyintett rá.
Szerinte hülyeség amit csinálok.
Csak tönkreteszem vele a készülékeket. Az állandó energialöket megöli a számítógépet, meg a tévét is. Hát nem tudom... Öt éve vettem az asztali számítógépemet használtan, köszöni szépen, jól van. Igaz, tényleg mindig megvárom, hogy teljesen leálljon, soha nem áramtalanításssl kapcsolom ki. Ugyanez igaz a tévére is. Az Xbox az rizikósabb, de van még olyan jó a fülem, hogy hallom, amikor kikapcsolás után is szöszmötöl. Aztán felpörgeti a lemezt, utána megnyugszik. Utána szoktam teljesen kikapcsolni.
Telefont úgy töltök, hogy igyekszem 20% körül töltőre rakni. Így a töltő is gyorsabban tölt, hamarabb végez, kevesebbet fogyaszt. Lehet, fillérb...ás amit csinálok, de négy-ötezer forint minden hónapban elég sok pénz, nem?

Halihó!

Kezdhetném úgy is, hogy itt van az ősz, itt van újra. Hűvösödik, hullanak a falevelek, odafent meg valami csőrepedés van, mert egy hónapja már esik az eső, ha kell, ha nem.
Innét alulról úgy tűnik, próbálták már javítani szigszalaggal, ragasztóval, sziloplaszttal, de egyik sem valami tartós megoldás, mindig elered újra és újra. Tegnap meg valószínűleg megunták a henkölést, kicserélték az egész szakaszt, mert nem esett, ömlött.
A reggel úgy indult, hogy akaratomon kívül felavanzsáltak szellemlovassá. A felhők lefeküdtek a földre alukálni, vagy nem tudom, de hajnalban akkora köd volt, hogy a garázshoz botorkálva kétszer estem át a kutyán, ami nem az enyém, tehát illene vigyázni rá. Én naiv kocarobogós, hittem abban, hogy csak a faluban van köd, majd útközben felszáll.
Gyönyörűen meg tudom ám magamat szívatni, ha arról van szó! Azért lépésben, kb harminccal pöfögve lestem az út szélét, mert mást nemigen láttam. Azért teljesen hülye nem vagyok, feldobtam a tatyóra egy láthatósági mellényt, amitől én ugyan nem láttam jobban, de bíztam abban hogy akik utolérnek, azért csak észrevesznek.
Mondjuk a homlokomra meg felírhattam volna, hogy megyek lopni, mert normális ember ilyenkor még autóba sem szívesen ül, nemhogy motorra.
Lassan azért haladgattam, ki is világosodott, de a köd változatlan maradt, bár kezdett gyanús lenni, hogy a lámpám már messzire világít, de én még mindig nem látok szinte semmit, pedig nyitva van azt hiszem a szemem.
Találomra töröltem egyet a plexin a kesztyűvel, és jé, megvilágosodtam. Valamennyivel többet láttam már így, mint előtte.
Bár nem sokáig, mert a fránya pára újra rátelepedett a bukó ablakára, amin én egyre reménytelenebbül próbáltam kikukucskálni. Próbáltam picit felnyitni, hogy majd a huzat, vagy a kistündérek elviszik, persze hogy hiába.
Végül meguntam a hiábavaló próbálkozásokat, félúton túl voltam, felcsaptam az elátkozott műanyagdarabot, aztán hajrá. Mondjuk így meg a pofám fagyott meg, aztán a tetejébe újból kezdett leszállni a köd, de már nem érdekelt semmi. Amikor nagyon sok átkozódás, szitkozódás után végre beértem a munkahelyre, akkor jöttem rá, hogy köd, na az nincs, csak a szemüvegem párásodott be...
Persze amíg bent húztam az igát, gyönyörű idő lett, igazi őszies, hűvöskés, de napsütéses, ahogy Holle anyó kitalálta.
Műszak vége felé azonban elbújt a napocska, sötét felhők gyülekeztek Mordor, vagyis Mohács felől. Fenyegetően morgó, hörgő, habos felhőóriások gyülekeztek sötéten a fejünk felett. Főnök úr kitalálta, ugyan húzzunk rá még négy órát, kell az anyag. Tudtam már, hogy ennek nem lesz jó vége, pedig kezdtem örülni, hogy a zuháré előtt hazaértek. Kósza cseppek hullottak a foltos betonra. Este hatkor tettük le a lantot, a szemerkélésből addigra vastagon zuhogó, villámfényes ítéletidő támadt. A szél is csatlakozott a bulihoz, megújuló rohamokban tépázta a rongyos fákat.
Bár dögfáradt voltam, mégsem volt kedvem ilyen időben hazamenni. Vártam egy félórácskát, hátha csillapodik kicsit, de erre semmi esély nem volt. Fél óra után is rendületlenül ömlött az eső, a csatornák nem győzték nyelni a felesleges vizet, ami így szabadon hömpölygött az udvaron. Nem tököltem tovább, ha rám sötétedik, még rosszabb lesz.
Még majdnem a motorral egyidőben vettem egy Tucanóhoz hasonló szél és vízálló kötényt, meg egy jó kis esőkabátot. A kötényt eddig nagy megelégedéssel használtam a hideg ellen, kellemesen melegen tartotta a térdeimet, nem kellett két nadrágot húzni, plusz szerettem benne azt a fícsört, hogy saját magát felfalta, és válltáskává alakult át egy pillanat alatt.
Felöltöztem az ítéletidő ellen, de úgy ám, hogy ha medvék támadtak volna rám, egy hétig rongyot kuláztak volna utána. Mondjuk ilyen pocsék időjárásban ők is inkább elbújtak. Pulcsi, kabát, esőkabát, kötény, sisak, kesztyű. Tiszta betörőcucc. Csóri motor kint állt a viharban, csak úgy csurgott róla a víz. Az eresz alá toltam, legalább addig ne essen rá az eső, amíg letörlöm az ülést. Innét is köszönöm az igazgatónak a hónapok óta ígérgetett fedett bicajtárolót. Kicsit nehézkesen, de harmadik rúgásra indult a moci, én meg útnak indultam. A bukón csak úgy kopogott a nagyszemű eső, de még így is többet láttam, mint reggel. Az úton végig ömlött az eső, dörgött-villámlott, olyan volt, mintha medencében motoroztam volna.
Majréztam rendesen, egyfelől azért, belém ne vágjon az istennyila, aminek ugyan kevés az esélye, de ha mégis, akaszthatom a zöld rendszámot a motorra, és lángoló bukóval gyűrhetem magam alá az aszfaltot. A másik valószínűbb félelmem alapja a víz volt. Nem az, ami körbevett, hanem az, ami alattomosan beszivároghat a szíjhajtásba, nem kívánt kenést és működőképtelenséget okozva, valamint megtámadhatja az érzékeny gyújtóelektronikát, és ha nincs tűz, nem fog menni a motor sem.
Ennek nagyobb sansza volt, mert a turbóventillátor, ami a blokk hűtését intézi, simán ráfújhatja a vizes párát a gyertyára, és kész is a baj.
Hazafelé a félelmem valami abszurd, dévaj örömbe csapott át. Talán még kiabáltam is az esővel, időjárással, hogy esél csak! Fújjál csak! Az esőruha csillagos ötösre vizsgázott, kitűnően szigetelt, nem áztam, nem fáztam. Az ölemben ugyan rendszeresen felgyűlt egy kisebb lavór víz, amit ha nem öntöttem ki időben, ráfolyt a cipőmre, de annyi baj legyen. A féléves gumik hatalmas barázdái felszívták a vizet, olyan vízfelhőt húztam magam után, mint egy f1-es autó. Pedig alig mentem negyvennel. Az úton mindössze kétszer ijedtem meg, egyszer, amikor a szembe jövő SUV rámfröcskölte a vizet, ami váratlanul ért, és a frászt hozta rám. A másik jóval beszaratósabb volt, egy learatott szotyiföld közepén szomorkodó oszlopba vágott le a villám, tőlem kb 100 méternyire. Láttam a cikkcakkos lilás-kékes mennykövet, ami hirtelen eltrafálta az oszlopot.
Nagy reccsenéssel, szikraesővel szakadt szét a pózna, aztán rögtön jött egy mindent elnyomó dörgedelem, hogy majdnem leugrottam a motorról, de még a kormányt is elrántottam. A fülem is csengett belé, pedig a bukó jó szigetel. Kis híján csokis lett a bugyim, de még a hideg is végigborzongott a hátamon. Egyszerre volt gyönyörű és félelmetes. Az eső sem tudta elmosni azt a tömény ózonszagot, ami utána jött. Megint nagyon bántam, hogy nincs kamerám, ilyen úgyis csak egyszer fordul elő az ember életében. Aztán belegondoltam, mi lett volna, ha a pózna helyett a villám inkább a párezer voltot találta volna vonzóbbnak, ami itt van a fenekem alatt és a gyertyát buzerálja. Gyorsan inkább nem gondoltam bele.
A Piaggio becsületére legyen mondva, egy mukk nélkül teljesítette az extrém küldetést. Még a lámpája sem volt hajlandó hunyorogni. Úgy járt mint a Doxa. Gond nélkül haza is vitt. Bent a garázsban fáradtan csöpögött belőle a víz, halkan pisszegett a kipufogó. Az özönvíz nem tett benne kárt, most, két nap után is tünetmentes. Kopp-kopp. Mindenesetre egyre türelmetlenebbül várom az autót, örülnék már valami bódénak a fejem fölé. Abból viszont csak a jövő héten lesz valami, addig is viszlát!

Halihó!
Szpojler: A kérdésre a válasz: nem.
A házimozi hangfalainak cseréje mellett természetesen fut háttérszálként az autóvásárlás is. Na, nem nagyon, csak nézzük a hirdetéseket, elmegyünk, megnézzük őket, aztán elégedetten csettintünk, hát ezek is egy kalap fekáliát érnek.
Óriási a nyüzsgés a piacon, a jó autókat hamar elkapkodják, nincs az, hogy megnézünk párat, összehasonlítjuk, aztán a kupacból kiválasztjuk a legjobbat. Mert mire odaérnél a legjobbhoz, addigra már nincs meg. Aztán jöhet a második legjobb, persze valaki már azt is lefoglalózta. Ördögi kör, amiből nincs kiút.
Túl vagyunk pár stádiumon, először persze mérgesek, idegesek voltunk, most már ott tartunk, hogy egy vállrándítással elintézzük. 450mg Leszarom Tabletta Dolo Rapid Ultra Forte, és csak mosolyogsz rajta. Nincs értelme görcsölni, úgyis lesz valami más. Ilyen felfogással indultunk megnézni egy újabb autót, magunkban már elkönyvelve, hogy félig elporladt, összetört, kigittelt, rommá hajtott fostalicska lesz.
Ahogy a többi száz és száz másik. Márkakereskedőnél van az autó.
Telefonon keresztül egész szimpi az úr, aki tényleg úr. Olyan értelemben, hogy tud értelmesen társalogni, nem az a mézesmázos "hadd csesszelek már át drága barátom, tudom hogy szereted ha szopatnak" de nem is az az idegbeteg pökhendi f..kalap aki úgy árulja a nyolcázezret futott, kettőötvenre visszapörgetett hattulajos szívóbenzint, mint a szent grált, és mellette csak hülye lehetsz.
Szóval tényleg üdítő volt társalogni az úrral, aki udvariasan, de nem abban a "seggedet is kinyalom, csak hadd melegítsem rád ezt a szart" stílusban sikerült beszélni.
Letárgyaltuk az időpontot, helyszínt, mentünk, találkoztunk, néztük a járgányt. Kissé már megviselt, karcos, matt lámpás fakószürke Renault kombi szomorkodott a szemerkélő esőben, csak teszkós dísztárcsái fehérlettek ki a szürkeségből. Lökösről itt-ott pereg a lakk, kicsit kajsza is az a bajusz, de inkább az idő, nem valami sérülés nyoma. Az ajtók nem lógnak, kerékíveken itt-ott rozsdapörsenés, küszöbön is van elég.
Gumik két éves négyévszakosak, jó állapotban. ilyen egy őszinte hároszázezret futott autó.
Kinyitva, odabent körülnézve szintén ez az állapot fogad, kicsit meggyötört, elfáradt ülés, fényes kormány, kopott váltószoknya, kezelőszervek körül lekopott a felirat. Az autó könnyen indul, indulásnál pici füstpamacsot pöffent, ami hamar megszűnik. Egészségesen jár, kartergáz minimális, tágulási tartály szép tiszta. Kell neki egy kis babusgatás, de melyik tizenéves autónak nem?
Körzőzünk vele egyet. Minden elektromos kütyü működik, ellenőrző lámpák nem világítanak, fűtés jó, vízhőfok hamar felkúszik tizenkét órára, és ott is marad. Motor nem darabos, jól veszi a fordulatot, torpanásnak, dadogásnak, fura zajnak nincs nyoma. Futómű csendes, nagy kátyúkon azonban felüt a jobb oldala. Valami ott is elfáradt. Telephelyre vissza.
Próbálok alkudni, mert amúgy jó autó lehetne még ebből, és nem is kéne ordenáré sokat rákölteni. Sajnos nem sikerül megegyezni, egy ilyen állapotú autóért pedig nem vagyok hajlandó majd egymilliót adni. Ezen a ponton bújik elő a kereskedő a kereskedőből, mert távozóban utánunk szól, hogy esetleg volna itt egy másik, ha érdekel.
Persze hogy megnézzük. Nicsak, egy csapottseggű. Gyönyörű okádékzöld színben.
Viszont sokkal kevesebb makula van rajta, jóformán újszerű, kívül-belül. Tetszikforma. Bizonyítottan alig kétszázezret futott, tizennyolc éves kocsi. Magyar szervizkönyv, számlák, dokumentumok. Lekérdezem JSZP-n, Carverticalon, Totalcheck-en. Tiszta, törésmentes múlt. Megyünk vele egy kört, most először vigyorogni is tudok. Ülésfűtés, digitklíma, kártyás indítás, négy villanyablak, és mind működik. Visszaérve a telepre, kérdem mennyi. Hatszáz.
Rögtön gyanús, itt büdös valami. Hamar kiderül a turpisság. Egy fiatal pár hagyta itt, beszámították egy új autóba. Csakhogy olyan ocsmány, hogy a kutyának nem kellett. Lejárt róla a műszaki, aztán itt maradt. Beragadt autó. Páromnak viszont nagyon bejön, ahogy minden, ami ronda, vagy legalábbis fura, egyedi. (Mint én, ugye ) Nekem meg tetszik a műszaki tartalom.
Kérdem, mennyit tudnának belőle engedni. Az úr szigorúan közli, hogy semmit. Aztán kissé melegebben hozzáteszi, hogy ha komolyan érdekel, ajándékba kapok egy friss műszakit. Szemtelenül ütöm a vasat, hogy akkor már nézzék át, nagygenerál, minden csere, ami kell.
Meglepődök, mert rögtön beleegyezik, sőt, ötven százalék kedvezményt kapok a kicserélt alkatrészekre, ha jó. Nem akarok nagyon vidámnak mutatkozni, de nem sikerül. Megírtuk a papírokat, persze az adás vételit akkor majd, ha kész a kocsi. Meg persze a pénzt is. Hazafelé aztán kiörültük magunkat az asszonnyal. Tényleg ilyen mákot, gyöngyszemet a trágyadombon, ritkán találni.
Vicces, hogy totál kívül esett a látóterünkön, hiszen nem is volt hirdetve. Az is mókás, hogy nem is ezért mentünk, meg totál negatívan álltunk hozzá, aztán a szarból csak kinyílt nekünk is egy virág. Mondjuk még emésztenem kell a formát és a színt, de mégis, alig várom hogy kész legyen. Ha meg kész lesz, be is mutatom a Levéltetűt. Apuka nevezte el így.
Nektek van valami hasonló sztori?