Az engem nem idegesít, ha 90 helyett 70-80-al megy valaki, megyek annyival, majd kielőzöm, kevés az-az útszakasz és napszak, ahol erre ne nyílna lehetőség 5 percen belül.
Az se bosszant, ha valaki "tötymörög: inkább várok, lehet, hogy azért nem megy, mert nem tudja, merre van arcal előre (merre akar menni). Sokszor kényszerül az ember idegesen, fáradtan, betegen a volán mögé, ilyen mindig lesz, elvagyok velük, inkább elviccelődök rajtuk, ha többen ülünk a kocsiban.
Ami idegesítő: a pofátlan, oda nem figyelős stílus, a megy ez nekem, Shumi az uncsi tesóm (gáz-fék-gáz stílusú, ide oda besurranok, mert előrébb leszek 2 méterrel), a tapadós: jön a seggedben, világít, villog az autópályán, mert csak 120-al megyek és menjek ki a kamionok közé, mert ő haladna 130, 140 vagy akármennyivel, a másik bosszantó pályán, mikor kivág eléd és szinte satuzni kell, mert 15 másodpercig lassabban kéne mennie, ha maradna a külsőben, a másik tapadós, aki záró vonalos szakaszon egy-két méterre van tőled, mert nem tolod a 70-es táblánál 100-al vagy 90-helyett nem mész 120-al..
Utálom a dudálós, nyomulós villogós vezetőket (akkor se tegye, ha a másik hibázott véletlenül, vagy bambább az átlagnál), kreszt be nem tartó vezetőket. Az autópályán meg a tolakodó és ritmus nélkülieket. Ezeket tolnám fel a buszra, vagy járjon bicajjal (télen esetleg simsont a seggük alá)
Pont az a legnagyobb baj, hogy rengetegen tele lesznek vezetési tudással, erőket akarnak fitogtatni és nagyon-nagyon öntudatosak lesznek (villogás-dudálás-ökölrázás-tapadás).
Pedig örülnie kéne mindenkinek, hogy A-ból B-be el tud jutni aránylag komfortosan és gyorsan. Ha a busz a házam elől indulna és akkor, mikor ÉN indulni akarok, nem tartanék napi használatú kocsit (helyette lenne egy benzines sokliteres gépállat, ami csak a vezetés élményéért van, azzal másokat nem zavarva mennék, mikor a forgalom engedi, de akkor nagyon... ).